Szabad Nógrád, 1950. január (6. évfolyam, 1-4. szám)

1950-01-20 / 3. szám

4 SZABAD NOGRAD 1950 Jannftr 20. Az Elméleti Tanácsadó szerepe a Pártoktatásban Pártmunka tapasztalatai Fokozzuk a pártkiad vények terjesztését JAz 5 éves népgazdasági terv új, hatalmas feladatokat állít Pártunk elé, amelyeket csak az olyan Párthoz hű., s ügyünk győzelmében biztos káderek­kel lehet megoldani, akiknek eszmei, politikai és szakmai felkészültsége a szocializmus építése minden akadályán győzedelmeskedik” — mondja Pártunk politikai bizottságának 1949 október 20-i határozata. A Politikai Bizottság határozata fel­tárja oktatási munkánk hiányosságait és meghatározza az utat, amelyen ha­ladva ezeket a hiányosságokat le tud­juk küzdeni. Az egyik ilyen legfőbb hiányossága oktatási munkánknak az elméleti színvonal alacsony volta. Az előadóink sok esetben a felmerült kér­déseket félremagyarázzák, helytelen ál­lásfoglalásuk van egy-egy kérdésben. Ennek megszüntetése érdekében hozta létre Pártunk az Elméleti Tanácsadót. A Megyei Elméleti Tanácsadó 3 hó­napja működik. Ha kiértékeljük ennek hiányosságait, azt tapasztaljuk, hogy Pártoktatásunk körében még nincs eléggé tudatosítva az Elméleti Ta­nácsadó szerepe. Az oktatásban részt­vevő elvtársak csak egész kis száza­lékban küldik be kérdéseiket az Elmé­leti Tanácsadónak, holott előfordul az, mint pl. Selypen, hogy hetikig vitat­koztak a második világháború jellegén és még a Pártfunkc'onárius Elvtársak egy része is helytelen álláspontot fog­lalt el ebben a kérdésben. Más helye­ken is tapasztaljuk, hogy merülnek ugyan fel elvi kérdések, de ezt az Elv­társak nem küldik be az Elméleti Ta­nácsadónak válaszolás végett, hanem saját tudásukra szorítkozva akarják megválaszolni, és nem egy esetben helytelen álláspontot foglalnak, ami természetesen káros hatással van az Elvtársak elméleti fejlődésére és tisz­taságára. Pártbizottságunk feladata ezen a te­rületen, hogy párttagságunk legszéle­sebb rétegei között ismertessék az El­méleti Tanácsadó szerepét és jelentő­ségét. Az ellenőröknek tegyük felada­tává, hogy az ellenőrzés folyamán ta­pasztalt elvi kérdéseket küldjék be az Elméleti Tanácsadóhoz. Le kell szerelni azt a helyenként mutatkozó elgondolást, hogy az a jó szeminárium, ahonnan ilyen kérdések nem jönnek be. Rá kell mutatni, meny­nyire helytelen álláspont ez, mert leg­több esetben, ahol nem vetődnek fel elvi kérdések, ott sekéíyes, felszínes oktatás folyik. Ha az elvtársak jól elmélyednek a tanulásban, természetes az, hogy ve­tődnek fel kérdések, amire nem tudnak válaszolni s így mondhatjuk azt. hogy a felvetődött kérdések értékmérői a szemináriumnak. A Megye Elméleti Tanácsadó eddigi munkájában is változást kell eszkö­zölnünk. Az eddigi rendszertelen mun­káról — a kérdések esetenkénti meg­válaszolásáról — át kell térni a rend­szeres, tervszerű munkára, hogy az előadó és tanulásban résztvevő Elv­... Itt vagyok az Oroszországi Szociáldemokrata Párt kongresszu­sán.* Persze, hogy ünnep volt ez. De ünnepé yss hangulatban csak az első ülésig tartott — amíg ki nem tört a vita a „napirend" kérdéséről. A vita vadsága hideg zuhanyként zú­dult rám, nemcsak azért, mert érez­tem, hogy milyen élesen szakadt a párt reformistákra és forradalmá­rokra — ezt már 1903 óta tudtam—, hanem azért is, mert láttam, hogy mennyire gyűlölik a reformisták Le­nint Ez a gyűlölet átjárta beszédei­ket és úgy buggyant ki szavaikból, mint a nagy nyomás alatt átló viza régi tűzoltócsőből. Es ime, Vladimír Iljics gyors lép­tekkel a pódiumra sietett és ezt mondta: „Elvtársak!" Úgy éreztem, hogy rosszul beszél, de már egy pil­lanat múlva engem is, mint a többie­ket „lenyűgözött" a beszéde. Először életemben hallottam, hogy a politika legbonyolultabb kérdéseiről ilyen egy­szerűen lehet beszélni. Ez a szónok nem próbált szép frázisokat szerkesz­teni, de minden szónak csodálatos könnyedséggel a legpontosabb értel­mét adta. Nagyon nehéz megrajzolni azt a mély benyomást, amit szónok­lata tett. Elörenyujtott keze és kissé felemelt tenyere, mely mintha minden szót mérlegre tett volna, visszautasítva az • Londonban tartották (1907 április —májusában) az Oroszországi Szo­ciáldemokrata Munkáspárt V. kon­gresszusát társaknak állandó, nélkülözhetetlen se­gítséget tudjon nyújtani s az alábbi feladatokat tudja teljesíteni Felszínre hozza az oktatási munká­ban felmerült ideológiai problémákat ezzel megszünteti azt a lehetetlen hely­zetet, hogy gyakran a járási vagy me­gyei funkcionáriusok sem tudják, hogy milyen elvi kérdések vetődnek fel te­rületeiken az oktatási munka során. Az Elméleti Tanácsadó leleplezi a helytelen nézeteket és ezzel hozzájárul az elmélet tisztaságának biztosításá­hoz. Pártaktíváinkat az ideológia te­rületén a kritika és önkritika alkalma­zására neveli, bolsevik kérlelhetetlen- ségre, az elméleti kisiklásokkal szem­ben és arra, hogy a saját munkájuk­kal szemben magasabb követelménye­ket támasszanak. Az Elméleti Tanácsadó eddigi mun­kája a beküdött kérdések levélben való megválaszolása volt. A jövőben ezt ki fogjuk terjeszteni. Fontosabb kérdéseket nyilvános konzultáción és a sajtón keresztül is meg fogja vála­szolni. Rá kell térni ezen kívül az elő­adókkal való rendszeres foglalkozásra. Ennek a foglalkozásnak célja az, hogy egyéni beszélgetéssel segítsék az Elvtársak elméleti fejlődését, napi ok­tatási munkáját, megbeszéljék munka- módszereiket és tapasztalataikat. A rendszeres egyéni foglalkozás mellett soronkívü! behívják azokat az előadó­kat, akiknél az ellenőrök elvi vagy politikai hibákat tapasztalnak, hogy ezeket a hibákat időben ki tudják kü­szöbölni. Ezeknek a feladatoknak a megol­dása szükségessé teszi, hogy az okta­tási vonalon dolgozó Elvtársaink szo­ros kapcsolatot építsenek ki a Megyei Elméleti Tanácsadóval, ennek segítsé­gével oktatási munkánk színvonalát a marxista-leninista oktatás színvonalára tudjuk emelni, hogy az elmélet segít­ségével a szocializmus építésének prob­lémáit könnyebben meg tudjuk oldani. Szívleljük meg nagy tanítónk, Sztálin elvtárs szavalt: „bátran ki­mondhatjuk, ha kádereinket a munka minden területén ideológiailag ki tud­nák képezni és politikailag annyira megedzenl, hogy szabadon tudnának tájékozódni a belső és nemzetközi hely­zetben, ha teljesen érett marxista- leninistákká tudnánk őket tenni, akik komoly hiba nélkül tudják megoldani az ország vezetésének kérdéseit, akkor minden alapunk meg volna arra, hogy kérdéseink kilenctized részét már meg­oldottnak tekintsük”. Mrázik János m. okt. oszt. v. Az acélt megedzik Bemutatásra kerül Nikola) Osztrovsz- klj halhatatlan művének „Az acélt megedzik.’ c. filmváltozata. A szovjet fiatslsáq a hős Komszomol ragyogó tet­teiről beszél e f im. A film főhőse Pá­vai Korcsagin már 12 éves korában elszegődött kubikosnak, majd egy rak­tárban dolgozott. Volt fűtőmunkás és villanyszerelő. 1919-ben belépett a Kom- szomo'ban és mint önkéntes, hamarosan kiment a frontra, ahol súlyosan meg­sebesít. t. 1921-ben a Kommunista Párt tagja lett. A polgárháború éveiben szenvedett súlyos nélkülözések aláásták ifiú Korcsaaln egészségéi. Betegsége áayoz láncolta a fiatal kommunistát. Des Korcsagin égett a vágytól, hogy a Párt hasznos tagja legyen, hogy harcol, hasson népéért, a proletáriátus felsza­badulásáért. Ezek a filmek is. mint minden más szoviet film, az ellenség gyűlöletére és hazánk, a dolgozó nép hazájának sze­retőiére nevel. Szeressük úgy hazán­kat és gyűlöljük úqv a do'gozók ellen­ségeit, mint ahoqy Maritta, Korcsagin Pavka Matroszov, vagy mint a legen­dás Marisziev főhadnagy. Aranyszarv 3S90 méter magasságban egy szovjet kísérleti állomáson do'gozik Dzsakan Doszánov biológus. Feladata a leqelők vizsgálata és különböző juhfafták el­lenálló képességének megállapítása. A kemény időjárás a juhok közül igen sok áldozatot követel, Doszánov nem nyugszik bele a természet mostohasá- gának meqváltozhatatlanságáqan. A me. rinől-juhafajtát keresztezni szeretné egy különleges hegyi Juhfajtával, az „ar- ga!i”-vaí. Ezt a kísérletet a maradi „tudósok” a külföldiekre való hivatko­zással lehetetlennek tartják. Ezer és ezer akadály áll a fiatal tudós e'őtt. de az nem hátrál meq a nehézségei: e'őtt. A szovjet kormány és a Bolsevik Párt melléje áll és megteremtik számára a kísérletezés szé'es lehe'őségeit. Erről szól ez a nagyszerű szovjet film. Ka­zahsztán hegyes, havas és napsütötte tálairól, rohanó hegyi patakjairól ké­szült ragyogó felvé'e'ek nagymértékben járulnak a film sikeréhez. Mozi: Január 17—19-ln: Marita. 21— 23-ig: Az acélt megedzik. 24—26-fg: Aranyszarv. KiáVitás Lenin éleiéről Január 2!-én és 22-én került be­mutatásra Balassagyarmaton a Lenin című nagyszerű szovjet film. A film­előadással egyidőben kiállítást is ren­deznek a nagy bolsevik vezér életéről és harcáról, hogy a dolgozók meg­ismerjék a világ első szocialista álla­mánál- a Szovjetunió megteremtőjének harcos életét. A kiállítás a mozihelyi­ségben lesz. SALGÓTARJÁNI FILMSZÍNHÁZ Január 17—19-ig: Marita 21—23-ig: Az acélt megedzik 24—26-ig: Aranyszarv MADÁCH FILMSZÍNHÁZ BALASSAGYARMAT 21—22-ig: Vladimir Iljics Lenin Pártunk politikáját a tömegekhez nemcsak a szóbeli agitáción keresztül jutattja el, hanem felhasználja az Írás­beli agitációt is, a pártsajtót és a párt kiadványokat arra, hogy minél szele­sebb körben tudatosítsa pártunk irány­vonalát, mozgósítva párttagságunkat és a dolgozó tömegeket az előttünk álló feladatok megoldására, A propagandaanyag terjesztés fontos része a sajtómunkának, pártunk és egész dolgozó népünk elméleti, politikai továbbképzését segíti elő, ezért döntő az, hogy a pártszervezetek súlyt helyez­nek a pártkiadványok minél szélesebb rétegben való terjesztésére. A leküldött anyagok terjesztésének munkája mellett Igen nagy Jelentősége van annak, hogy a pártszervezetek pon­tosan elszámoljanak az anyagok árá­val. Nemcsak arról van sző, hogy a pénzt elküldjék, ami a Párttal szemben köte­lességünk, hanem arról is, hogy a pon tos elszámolás előfeltétele a Jó terjesz­tésnek, a jó terjesztés pedig elsőrendű politikai feladat. Pártszervezeteink propagandistájának vagy propagandaanyag felelősségnek mindent meg kell tenni, hogy a leérke­zett propagandaanyag eljusson a párt­tagságunk, de a széles tömegekhez Is. Különböző előadások alkalmával, gyű­léseken, rendezvényeken és egyéb meg­mozdulások alkalmával a népnevelők és tizescsoport-blzalmiakon keresztül terjesszék a pártkiadványokat. Az MDP propagandaanyag terjesztő budapesti központja feló a leküldött anyagok el­lenértékéért, elszámolásáért maga az alapszervezeti vezetőség, illetve a tit­kár felelős. A titkár ellenőrizze, hogy a befolyt összeget postára adják az MDP Propagandaanyag terjesztő elmé­re. Ogyeljünk arra, hogy az egyes ki­adványokat azoknak adjuk, akik ré­szére írták. Az MDP Propagandaanyaq terjesztő által leküldött havi elszámolási Jegyzék segítséget nyújt szervezeteinknek, hogy pontosan el tudjanak számolni az anyagok értékével, minden hó 15-lg az elmúlt hónapra vonatkozóan a 2 pél­dányban beérkezett elszámolási Jegy­zéket pontosan töltsék ki, az egyik példányt tartsuk meg, a másik pél­dányt fel kell küldeni az MDP Propa­gandaanyaq terjesztőhöz. A megmaradt példányokat pedig az elszámolással egyidőben vissza kell küldeni az MDP Propagandaanyag terjesztőhöz. A propagandaanyagokért befolyt ösz- szeget a pártszervezet nem használhatja fel más célokra, mert ezzel megkáro­sítja a Pártot. A pénz felküldése úgy pártszerű, ha az a pártszervezet pénz­tárkönyvén át van vezetve. Pártszerve­zetünk vezetőségének meg kell szer­vezni a népnevelő füzet negyedéves előfizetését, mert a népnevelő füzet nél­kül egyetlen népnevelő sem tud ered­ményes népnevelő munkát kifejteni. A dolgozó tömegek szeretik pártunkat és népnevelőinket, hogy megbeszéljék ve­lük problémáikat. Éppen ezért népneve­lőinknek jól fel kell készülniök, hogy helyesen meg tudják magyarázni a dolgozóknak a felmerülő problémákat. A népnevelő füzet ebben nagy segítsé­gére van népnevelőinknek. Mégis elő­fordul olyan eset, hogy egyes pártszer­vezetekben a népnevelő füzet ott poro­sodik a szekrényben, vagy nem a nép­nevelő kapja meg, hanem az, aki ép­pen a pártszervezetben van. A Tájékoztató Iroda legutóbbi hatá­rozata felhívja a figyelmet a háborús készülődéseket leleplező irodalom ki­adása és terjesztésének Jelentőségére. Kétségtelen, hogy az utóbbi időben Ja­vulás állott be ezen a téren, de a Javu­lás mellett vannak komoly hibák Es. Egyes pártszervezetek nem ismerték fel a pártkiadványok jelentőségét. Szerve­zeteink egy része még mindég nem te­kinti politikai feladatnak az anyagok terjesztését, amit szervesen rá kell épí­teni a felviláqosító munkára. A párt­kiadványok terjesz'ését a népnevelő munka szerves részévé kell tenni, a tizescsoporb. bizalmiaknak pedig gondos­kodni kell róla, hogy kiadványaink a párttagsághoz eljussanak. Minden agitációs feladatnál igen nagy Jelentősége van annak, hogy pártszer­vezeteink vezetőségei, népnevelői és aktivistái mind az anyagok terjesz'ésé- nál, mind a megvásárlásnál jó példával maguk Járjanak elől. Pártszervezeteink vizsgálják meg a kiadványokkal kapcsolatos problémákat, igyekezzenek ezen a téren fennálló hi­bák kiküszöbölésére megtenni a lépé­seket, hogy Jó terjesztési módszerekkel fokozzuk tovább eddig elért eredmé­nyeinket Tagtoborzást indít az MSZT A Magyar Szovjet Társaság ez évi főprogramja a tagszervezés- A tár­saság milliós tömegszervezetté fog kiépülni és megnyitja az érdeklődés kapuit mindazok számára, akik a Szovjetunió iránt érzett szeretetükeí és ragaszkodásukat az MSZT útján akarják kifejteni. Párttag és pár- tonkívüli, tekintet nélkül beosztá­sára, vagy származására, tagja lehet a Magyar Szovjet Társaságnak- A Magyar Szovjet Társaság biztosítani fogja számára a szocialista kultúra minden ágának megismerését és az oktatási osztály is nagy segítsé­gére lesz a tanulnivágyóknak. Az első alkalom a tagok aktivitásának bebizonyítása február hónapban lesz, amikor megrendezik a Magyar- Szovjet barátság hónapját. A megyei MSZT nevében a me­gyei titkár versenyre hívta ki az or­szág összes csoportjait a tagszerve­zésnél. A megyei MSZT szervezet célul tűzte ki a tagság nagyarányú megnövelését, új szervezetek alakí­tását és az Uj Világ előfizetői sza­mának megnövelését. Maxim Gorkijt „Egyszerű, mint az igazság44 (Részié a „Cenin" c. műből) ellenfél frázisait, nyomós érvekkel he­lyettesítette azokat, bizonyítékokkal, hogy a munkásosztálynak joga és kö­telessége saját útját járni és nem a liberális burzsoázia mögött, sőt nem is vele egy sorban hatadni — mindez rendkívüli volt és mindezt Lenin vala­hogy nem a saját nevében, de tényleg a történelem akaratából mondotta. Be­szédének tömörsége, befejezettsége, közvetlensége és ereje, ő maga ott a pódiumon — mindez olyan volt, mint valami klasszikus mü: minden a he­lyén benne és semmi se fölösleges, semmi cicoma és ha van is, nem lát­szik, mert annyira természetes és szük­séges, mint az arcon a két szem, a kézen az öt ujj. Ami az időt illeti, Lenin kevesebbet beszélt, mint az előző szónokok, de ami a benyomást illeti, sokkal többet; nmesak én éreztem ezt, a hátam mö­gött lelkesen suttogták: — Tömören beszél!... így is volt. Minden érve önmagától bontakozott ki a benne rejlő erő folya­mán. A mensevikek nem restelték meg­mutatni, hogy Lenin beszéde kellemet­len nekik, Lenin maga pedig — több, mint kellemetlen. Minél meggyőzőbben bizonyította Lenin, hogy a pártnak a forradalmi elmélet magaslatára kell emelkednie, hogy annál jobban ellen­őrizhesse a gyakorlatot — annál gyű- lötködőbbek voltak a közbeszólások. — A kongresszust nem azért hívtuk egybe, hogy filozofáljunk! — Ne tanítson bennünket, nem va­gyunk gimnazistálíl Különös igyekezetét fejtett ki egy magas, szakállas röföskereskedő-képü ember. ...Az Ingerültség, a gúny, a gyű­lölet gonosz, forró szele fújt a terem­ben, százak szeme különbözőképpen tükrözte vissza Vladimir Iljics alak­ját. Nem látszott rajta, hogy az ellen­séges kirohanások izgatják, hévvel be­szélt, de nyomatékkai, nyugodtan. Né­hány nap múlva megtudtam, hogy mibe került neki ez a külső nyugalom. Az volt a benyomásom, hogy Iljics ereje, harciassága, önbizalma a kon­gresszus minden napjával nő, hogy napról napra keményebben csengenek szavai és a kongresszus bolsevik ré­szének hangulata naprót-napra hatá­rozottakba, szigorúbbá válik. Néhány munkás, aki most látta elő­ször Lenint, a Hyde-parkban Leninnek a kongresszuson tanúsított viselkedé­séről beszélgetett. Valamelyik a követ­kező szavakat mondotta; — Nem tudom, lehet, hogy itt Euró­pában a munkásoknak Pan még más ilyen okos emberük is, Bebel, vagy más valaki. De, hogy volna még egy olyan, akit én azonnal így megszeret­nék, azt nem hiszem! Egy másik munkás mosolyogva hoz­záfűzte; — Ez a mi emberünk! — Plechánov is a mi emberünk — hangzott az ellenvetés. A felelet fején találta a szöget; — Plechánov tanítónk és amellett úr, de Lenin: vezérünk és elvtársunk. Egy fiatat munkás tréfásan jegyezte meg: — Plechánovot szorítja a kabátja. ... Mindig ugyabban a kis olcsó vendéglőben ebédeltünk egy kis társa­sággal együtt. Észrevettem, hogy li­ftes nagyon keveset eszik. Két-három tojásból rántottát, egy szelet sonkát, egy pohár sűrű barna sörrel. Látszott, hogy nem sokat törődik önmagával és engem meglepett, hogy mennyire törő­dik a munkásokkal Az élelmezés kér­dését Andréjeva asszony intézte és Lenin megkérdezte: — Mit gondol: nem éheznek az elv­társak!? Nem? hm ... hm... De talán mégis nagyobb porciókat kellene adni? Eljött a szállodába, ahol laktam és látom: tapogatja az ágyat — Mit csinál2 — Azt nézem, nem nyirkos-e a le­pedő? Én nem értettem meg azonnal, hogy miért kell Leninnek tudnia, milyenek Londonban a lepedők? Lenin észre­vette csodálkozásomat és megmagya­rázta: — Vigyáznia kell az egészségére!... 1918 őszén megkérdeztem Dimitrij Pavlov szormovói munkást, hogy véle­ménye szerint melyik Lenin legkiemel­kedőbb jellemvonása? — Az egyszerűség. Egyszerű, mint az igazság! Ezt úgy mondta, mint amit jól át­gondolt és régen megállapított. Tudvalevő, hogy az embert a leg­szigorúbban saját beosztottjai ítélik meg. De Lenin sofőrje, GUI, aki sokat tapasztalt ember ezt mondta: — Lenin rendkívüli ember Ilyen nincs több. Viszem egyszer a Mjasz- nickája-utcán, nagy a forgalom, alig tudom vezetni a gépet, félek, hogy ösz- szezúzzák, tülkölök, nagyon Izgatott vagyok, ö meg kinyitja a kocsi ajta­ját, a kocsi-hágcsóján keresztül hoz­zám kapaszkodik — minden percben elütheti valami jármű — és azt mondja: „Kérem, GUI, ne idegesked­jék, csak vezesse a gépet, mint a töb­biek.“ — Én régi sofőr vagyok, én tudom, hogy ilyet más nem tesz. Nehéz visszaadni, megrajzolni azt a, természetességet és hajlékonyságot, amellyel minden benyomása egy me­derbe ömlött. Gondolatai, mint az iránytű mutatója, mindig a dolgozó nép osztály érdekei felé fordultak.

Next

/
Thumbnails
Contents