Szabad Nógrád, 1950. január (6. évfolyam, 1-4. szám)

1950-01-20 / 3. szám

Emlékezzetek reá, szeressétek, tanulmányozzátok Lenint, tanítómesterünket, vezérünket! J. Sztálin. VI. évfolyam 3. szám Ara 50 fillér 1950 január 20 Lenin élt, Lenin é Irta: Pála Károlyné n elm fo 26 éve, hogy a világ megrendülés­sel értesült a legnagyobb ember ha­láláról. Mélységes gyász borította el az egész szoyieíországot és világ­szerte a dolgozók millióit. Az emberiség történelmének nem volt még egy alakja, akinek nevéhez olyan nagyjelentőségű társadalmi át­alakulás fűződött volna, mint a 26 évvel ezelőtt elhúnyt Vladimír Iijics Lenin nevéhez. Lenin és nagy utódja, Sztálin nevéhez fűződik az a rendkí­vüli ütemű történelmi fejlődés, amely Európa legelmaradottabb országát három évtized alatt a világ leggyor­sabban fejlődő országává, a roska­dozó cári birodalmat a legyőzhetetlen szovjet birodalommá változtatta és a cári uralom sötét elnyomatása alatt élő népeket a világ legszabadabb né­peivé tette. Lenin nagy tudós volt, aki a tár­sadalomtudományt és a bölcseletet ha­talmas művekkel gazdagította: Lenin lánglelkű szabadságharcos volt, aki diadalra segítette a munkásosztály felszabadulásának ügyét és fellendí­tette az elnyomott népek szabadság­mozgalmait az egész világon. Lenin nagy államférfi volt, aki a háborús dulások után polgárháború és ellenforradalmi támadások köze­pette is talpra tudta állítani országát és el tudta indítani azon az úton, amely mai nagyságához vezet. Lenin elsősorban a szovjet népé volt. Majakovszkij igy írt róla: „Itt a Lenin név nagy-nagy szeretete, minden parasztnak a szivében írva, hisz övé a föld ata, amit Lenin veti el, s miről gyötröti apáik álmodnak a sírban". De Lenint magáénak tekinti minden haladó ember a Világon: Lenint si­ratni, elbúcsúztatni, — írja Majakov­szkij, — a négerek jöttek át Ameriká­ból. Martin Andersen Nexő azt írja róla: „A harcoló proletariátus legérté­kesebb tulajdonságait Leninben leli jel. Hitét, törekvését, eszméit, amelyek Leninnél valódi nagyságukban és ra­gyogó fényben mutatkoznak meg. Sőt az a tömeg is* amely még nem ébredt fel, vagy amelyet újra el akarnak hódítani, ösztönösen érzi, hogy Le­nin vérbeli testvére s a munkásmoz­galmat nem lehet többé visszafordí­tani. Lenin életet lehelt azokba az erőkbe, amelyek az emberiség hala­dásáért harcolnak“. Lenin életének és műveinek egyik döntő jellegzetessége, az a követke­zetes harc, amelyet a munkásmoz­galom eszmei tisztaságáért, forradal­mi irányáért vívott, minden jobboldali áramlat vagy csoportosulás ellen. Sokan azzal vádolták Lenint, hogy túlságosan hajlik a vitára, a szaka­dásokra. Sztálin elvtárs Leninnek közvetlen munkatársa, leghűbb tanít­ványa így válaszolt ezekre a vádakra: „A proletárság Pártja csak nőhet és erősödhet, ha harcol a soraiban és a munkásosztály soraiban lévő opportu­nista ellenforradalmi pártellenes ele­mek ellen... Leninnek ezerszer is igaza volt, amikor a Pártot a pártel­lenes és ellenforradalmi elemek elleni engesztelhetetlen harc útjára vezeti". Mi volt Lenin nagy történelmi csele­kedete, miben mutatkozott meg hatal­mas géniusza? Mindenekelőtt abban, hogy a marxizmus elméletéről lehán- totta a ráragadó szennyet: a megal­kuvásnak, az opportunizmusnak azt a vastag kérgét, amelyet a múlt szá­zad végének és elejének reformista politikája rárakott. Lenin nagy törté­nelmi cselekedete és hatalmas gé­niusza megmutatkozott abban, hogy megtisztította Marx tanításait, azok­tól a hamisításoktól és ferdítésektől, amelyeket a Bernsteinek, Kautskya’c követtek el, hogy burzsoá-lakáj szere­püket és politikájukat vele leplezzék. Lenin tisztában volt azokkal a ve­szélyekkel, amelyeket a munkásmoz­galomba becsempésztek és kérlelhetet­len harcot indított ellenük és a téves eszmék megsemmisítése' ellen. Elég egy pillantást vetni a mensevikiek történetére és meglátjuk. Lenin elv­társnak mennyire igaza volt az elle­I nük folytatott harcban. 1903-ban az Orosz Szociáldemokrata Párt IL kon­gresszusán a pártszervezeti egységé­nek kérdésében szakadtak el a mense­vikiek Lenintől és követőitől. Innen kezdve meredek lejtőn vitt a men­sevikiek útja, az osztályáruláson ke­resztül a fehérgárdistákhoz való csat­lakozásig, amitor már nyílt ellenségei voltak Leninnek és követőinek, egy­szóval a bolsevikoknak. Lenin tudta hova vezet a jobboldaliaknak az útja, ezért üzente 1919-ben a magyar mun­kásmozgalomnak, hogy legyünk szilár­dak és ha ingadozás üti fel a fejét, a szocialisták soraiban, küzdjük le az ingadozást. Lenin ezzel az üzeneté­vel egyúttal utat mutatott a magyar munkásmozgalomnak, a fiatal tanács- köztársaságnak a további munkák el­végzéséhez. A magyar munkásmoz­galom akkor ugyan nem tudta Lenin útmutatását befejezni, de Lenin igaz­ságát bizonyítja az a tény, hogy a jobboldaliak elleni harc teremtette meg Oroszországban a dolgozók győ­zelmének döntő feltételeit, a Bolsevik Pártot, az eszmei tisztaságot. A marxizmus tisztaságának megőrzése azonban csupán egy része Lenin tör­ténelmi érdemeinek. A másik és ez a fontosabb, hogy.a megváltozott tár­sadalmi helyzetben új, általa felfede­zett törvényekkel tovább fejlesztette a marxizmust, a tudományos szocia­lizmus elméletét. Az imperializmus, a tőkéstársada­lom új fejlődési szakasza volt: Marx és Engels ha sok tekintetben meg is sejtették azt, nem láthatták még tisztán egyes jelenségeit. Lenin dol­gozta ki ennek az új szakasznak, az imperializmusnak marxista elméletét híres könyvében, az „Imperializmus, mint a kapitalizmus legfelsőbb foka“ művében. Ebben a művében feldol­gozta Lenin elvtárs annak a korszak­nak az elméletét, melyben a tőkés rendszer hanyatlásnak indul, amely­ben a válság, válságot követ, amely­ben a háború és forradalmak váltják egymást, s mindenki előtt nyilvánva­lóvá lesz a tőkés rendszer _ csődje. Légin elvtársnak ezt a tanítását azóta a tények igazolják, amelyek a sze­münk előtt játszódtak és játszód­nak le. . Lenin elvtárs állapította meg es fe­dezte fel a kapitalizmus egyenlőtlen fejlődésének törvényét, ezzel kapcso­latban ő bizonyította be, hogy a szocializmus egy országban is meg­valósítható. Lenin elvtárs nemcsak az imperialista korszaknak marxista el- m éjeiét, hanem ennek a korszaknak forradalmi taktikáját is kidolgozta. Megállapította, hogy az imperializ­mus korszakában, bármilyen forra­dalmi átalakulás is csak a munkás- osztály vezetése mellett mehet végbe, mert minden más társadalmi osztály ingadozóvá, megalkuvóvá válik. A munkásosztálynak maga köré kell gyűjtenie a társadalomnak mindazon dolgozóit, osztályait, amelyek érde­keltek a változásban és amelyek szem­ben állanak az uralkodó rendszerrel, a dolgozó parasztságot, a haladó ér­telmiséget, az elnyomott nemzetisé­gieket. stb. Azaz marxi tisztasággal állította fel a proletariátus harci szö­vetségének kérdését, , amely nélkül győzelmes forradalmat megvívni lehe­tetlenség. De Lenin elvtárs, amikor az imperializmus kérlelhetetlen ellensége volt, ugyanakkor kérlelhetetlen ellen­sége is a jobboldali szociáldemokrá­ciának. Lenin elvtárs harca a jobb­oldali szociáldemokraták ellen, nem­csak a Kommunista Pártnak eszmei fegyverzetének szerves része, hanem fegyvert ad a baloldali szociáldemo­kraták kezébe, hogy a Scheidemanno- kat, Leon Blumokat, Bevineket, Schu- machereket leleplezhessék és ellenük a harcot sikerrel negvívhassák. Felvetődik a kérdés és kételkedhet-e ma valaki abban, hogy Lenin az orosz nemzet legnagyobb fia volt? Nem, egy pillanatra nem kételkedhetnek ab­ban, hogy Lenin elvtárs volt a szov­jet nép legnagyobb fia, mert Lenin forradalma tette Oroszországot iga­zán naggyá, hatalmassá, legyőzhetet- lénné. Lenin hazafi volt. aki izzón szerette országát, népét. Mégis haza­árulónak nevezték, mert nem a cáriz­mus és az idegen tőkések uralmának fennmaradásáért küzdött, hanem a nemzet fennmaradásáért. Harcolt azért, hogy az orosz föld az orosz paraszté legyen, a gyár a munkásé, az ország a népé. Ezért nevezték őt, a legnagyobb hazafit hazaárulónak, éppúgy, mint a Horthy-rendszer rá­galmakkal próbálta befeketíteni Ma­gyarország legjobb fiait, a magyar kommunistákat, akik az elnyomatás éveiben mutatták az utat Magyaror- ország megmentéséhez. De Lenin elv- tás nemcsak azért volt nagy hazafi, mert vezette a dolgozó nép felszaba­dulási küzdelmét. Nemcsak a forrada­lom előtt, sztrájkok szervezésében, a háború és a kapitalista uralom, ki­zsákmányolás ellen, a dolgozók fel­lendítéséért vívott harcban mutatko­zott meg Lenin hazafisága. A hatalom átvétele után Lenin azonnal élére állt az új hazafias mozgalomnak, amely a dolgozók államának megszilárdításáéi'! folyt, a termelés frontján. 'Lenin elv- társ, mint a fiatal szovjet állam első vezetője, éppenúgy résztvett az ország építésében, még fizikai munkán ke­resztül is, mint az a szovjet állam­polgár, aki fegyverrel a kezében vívta Id a győzelmet, az elnyomó cári rend­szer felett. Lenin elvtárs nem tartozott azok közé, akik féltették „népszerűségüket“ attól, ha a munkásokat a több mun­kára, több termelésre buzdította. Le­nin elvtárs ott volt az első roham­munkások között, — amint azt már előbb említettük — és buzdította a dolgozókat és a munkateljesítmény nagyobb fokozására szóllította fel őket. 1920-ban mondotta: „Azért győz­tünk, mert az egész munkásság és az egész parasztság legjobb emberei példátlan hősiességei mutattak, a bá­torság csodáit vitték végbe, leírhatat­lan nélkülözéseket viseltek el, felál­dozták magukat és irgalmatlanul el­kergették az önzőket és gyávákat... Most azt mondjuk: Le óz önzőkkel, le azokkal, akik a maguk javára és arra gondolnak, hogyan vonhatják ki ma­gukat a munka elől. örök dicsőség azoknak, akik most a dolgozók mil­lióinak élén, a legnagyobb lelkesedés­sel haladnak a munkás seregek első soraiban". Ezek a szavak akkor hang­zottak el, amikor a legszörnyűbb éh­ínség dúlt Oroszországban. Lenin a „Nagy kezdeményezés" című művében megírta, hogy a munkatermelékenység fokozásának feltétele az életszínvonal emelése, de az életszínvonal emelésé­nek feltétele a munkatermelékenység fokozása. Ezt a kört csak egy módon lehet áttörni a tömegek hősies kez­deményezésével. Ha nem sikerült vol­na ezt a hősies kezdeményezést kivál­tani, ha nem sikerült volna a kommu­nista szombatokra önkéntes roham­munkára mozgósítani a munkásokat, ha győzött volna az önzők és a lusták álláspontja, sosem lett volna több ke­nyér, újra rabságába vetették volna Szovjetunió népét. Nálunk már sike­rült áttörni a kört, nálunk nincs éh­ség, nő az életszínvonal, befejeztünk egy hároméves , tervet, amely a ro­mokból felépítette az országot, amely meghozta a dolgozó nép győzelmét. De ezzel, hogy befejeztük a három­éves tervet, még nem ért véget a munka, s továbbra is nagy odaadás­ra és hősiességre van szükség a mun­kában, nagyobb teljesítményre, hogy követhessük Lenin elvtárs és az általa meghatározott úton felépült Szovjet­unió példáját 26 évvel ezelőtt a szocialista forra­dalom 7. évében Lenin meghalt. Gyá­szolt minden becsületes ember, de örvendeztek a munkásosztály ellensé­ÖSSZEHÍVJÁK ar I. országos Sztahánov-kongresszust Magyarország a Szovjetunió felsza­badítása után hozzálátott országépítő munkájához. Az ország építése köz­ben megsemmisítette azokat, akik a fejlődésnek akadályozóivá lettek és a hároméves újjáépítési tervünk sikeres megvalósításával munkásosztályunk, dolgozó népünk, a Magyar Dolgozók Pártjának és szeretett vezérének, Rákosi Mátyás elvtársnak vezetésével megteremtette népgazdaságunk további szociális fejlődésének feltételeit. A ma­gyar munkásosztály, aki élenjárt az ország újjáépítésében, példát mutatott dolgozó népünknek. A felszabadulás utáni időkben vállalta a nélkülözést a távolabbi célok érdekében és ké­sőbb egyéni versennyel, a munka terme­lékenységnek olyan eredményét mu­tatta fel, ami országunkban eddig is­meretlen volt. A magyar munkásság a Szovjetunió hős sztahanovistáinak nyomdokába lé­pett és a szocialista termelés útján halad. Nemes versengést indítottak a „szakma legjobb dolgozójának" cí­méért. Ez a verseny tette az üveg­ipari dolgozó részére, a salgótarjáni üveggyár dolgozóját, Huram Sándort a „szakma legjobb dolgozójává.” Szta­hanovista-módszerrel dolgozik a salgó­tarjáni gépgyárban Tóth Faragó Ist­ván. Több gépen dolgozik az acélgyár nideghengerműjében Szakmtai Imre. Szalai Gáspár, Miklós János. Hatalmas eredményeket ért el Vigh József acél gyári szárazköszörűs, ugyanúgy a bá­nyamunkánál Oláh Ferenc, Kovács Vilmos. Pintér Imre, akik bebizonyí­tották, hogy a szovjet Sztahánov- mozgalom tapasztalatai és módszerei teljes mértékben alkalmazható a mi ipari termelésünkben, a szocialista építő munkánkban is. Ez a mozgalom, ami eleinte a keve­sek mozgalma volt, ma a sokak moz­galmává fejlődött. Újabb és újabb dol­gozók kapcsolódnak be a Sztahánov- módszerbe és alkalmazzák azokat a módszereket, amelyek meggyorsítják szocialista hazánk felépítését. A Szakszervezetek Országos Ta­nácsa felismerte a Sztahánov-mozgalom jelentőségét a munka termelékenysé­géért folyó harcban és a nagy érdek­lődés, amely a Sztahánov-mozgalom iránt a munkásság széles köreiben megnyilvánul, a mozgalom további ki- fejlesztése érdekében 1950 február 26-án országos tanácskozásra hívja össze a magyar sztahánovistákat. Azontúl, hogy a Sztahánov-mozgalom szélesedését szolgáló kongresszus ugyanakkor kifejezésre akarja juttatni azt a megbecsülést is, amellyel dolgozó népünk viseltetnek azok iránt, akik a nagy Sztálin nevével indultak harcba a szocialista építés nagy ügyéért. Ezzel kapcsolatban a SZOT felhívja a szakszervezet központi vezetőségeit az üzemi bizottságokat, a műhely bizottságokat, valamint a műszaki cso­portokat, hogy a sztahanovista tanács­kozás hatalmas feladatainak megfelelően a tanácskozásnak a termelésben élen­járó munkásokat, mérnököket és tech­nikusokat jelöljön. A küldötteket üzemi értekezleten kell megválasztani a leg­szélesebb munkásnyilvánosság bevo­násával. A magyar sztahanovisták első országos tanácskozása a becsület és dicsőség dolgává vált munkának a konferenciája lesz. Készüljünk a tanácskozásra jó mun­kával, a munkaverseny kiszélesítésé­vel ifi sztahánovista eredményekkel, az új sztahánovisták százaival, ezrei­vel. gei a szabad népek elnyomóit, a diplo­máciai frakkba öltözött banditák. Mér­hetetlen veszteség volt ez, de kiderült, hogy nem volt pótolhatatlan. Azok, akik Lenin halálának örültek, nem gondoltak arra, hogy Lenin nagysága megnyilvánult abban is, hogy kine­velte örököseit, nem értették meg, hogy Lenin halála után itt maradt Sztálin, a leghűbb tanítvány, a leg­bensőbb munkatárs. A kapitalista vi­lág arra számított, hogy a szovjet nép Lenin elvesztése után vezér nél­kül, irányítás nélkül marad, hogy za­var és bomlás keríti hatalmába a Pártot, amely megfosztja céltudatos­ságától és egyöntetűségétől, továbbá, hogy ez lehetőséget nyújt újabb tá­madás indítására a Szovjetunió ellen és újabb kísérletre, hogy fegyveres erővel fojtsák meg a szocializmust A szovjetek második össz-szövetségi kongresszusán Sztálin, Lenin művé­nek nagy folytatója elmondotta es­küjét. Sztálin esküje, tömören magá­ban foglalja mindazt, ami alapvető Lenin tanításában. Minden szavában, minden fejezetében — Lenin műve, végrendelete, tanítása. 26 év telt el Lenin elvtárs halála- óta. Lenin tevékenységében döntő helyet foglalt el a Párt keidése. „Ad­játok nekünk a forradalmárok szerve­zetét és megforgatjuk Oroszországot", — írta a Bolsevik Párt megteremtése hajnalán. — „Ezért volt szükség új, harcos forradalmi Pártra, amely elég bátor ahhoz, hogy a proletariátust harcba vezesse, a hatalom megszer­zése érdekében, amely elég tapasztalt ahhoz, hogy eligazodjék a forradalmi helyzet bonyolult viszonyai között és elég rugalmas ahhoz, hogy minden zátonyt elkerüljön a céljához vezető út folyamán. Ilyen Párt nélkül gon­dolni sem lehet az imperializmus megdöntésére és a proletárdiktatúra kivívására", — mutatott rá Sztálin elvtárs, aki Lenin elvtárssal együtt oldotta meg az újtípusú Párt megal­kotásának történelmi feladatát. A Párt egyik legfontosabb tulajdon­sága a magas eszmeiség, az elvhű­ség, az eszmei téren való meg nem alkitvás. A Bolsevik Párt a legszilár­dabb eszmei alapokra épült és arra neveli a Párt tagjait, hogy e tant úgy értékeljék, mint a Párt egyik leg­nagyobb eszmei kincsét, gondosan megőrizzék tisztaságát és forradalmi jellegét, minden külső és belső el­lenséggel szemben. A Kommunista Pártok megnövekedtek minden or­szágban. Az új demokrácia országai­ban, ők lettek a vezető erők. A kapi­talista világnak azok a kísérletei, hogy szakadást idézzenek elő a nem­zetközi proletariátus soraiban, hogy meghasorilást támasszanak közöttük, csúfos kudarccal végződtek. A Kom­munista Pártok vezetői Lenin és Sztálin Pártjától megtanulták a for­radalmi éberség gyakorlását és lelep­lezték azokat a kísérleteket, amelyeket Rajk, Kosztoy, Gomulka a demokrá- c.iákat akarták megsemmisíteni. Meg­semmisült az a kísérlet is, hogy el­szigeteljék Oroszországot, hogy szem­befordítsák vele a népeket, hogy ha­zugságokat és rágalmakat hitessenek el róla. Titónak a kísérlete kudarcba fulladt, országában a nyomor és szegénység van és a világ népei szi­lárdan a Szovjetunió mellett állnak. Sztálin neve ma a béke és a békéért folytatott harc neve, mert Sztálin folytatja munkáját a békéért és a kommunizmus felé halad és az egész haladó emberiség szilárd támasza az imperializmus ellen a tartós békéért, a népek szabadságáéit, függetlenségé­ért és jobb szocialista jövőért folyó harcban. Mi, Magyar Kommunisták büszkén valljuk magunkat Lenin hí­veinek, Lenin tanítványainak büszkén valljuk: bennünket is Lenin tanítása, Lenin harcának példája serkentett arra, hogy minden erőnket megfe­szítve dolgozzunk a szocialista Ma­gyarország felépítéséért. Pártunk és Rákosi elvtárs vezetésével továbbra is azon az úton haladunk, amit a lenini eszmék soha e! nem halványuló fénye világít meg. I

Next

/
Thumbnails
Contents