Szabad Nógrád, 1949. december (5. évfolyam, 48-52. szám)

1949-12-23 / 51. szám

8 SZABAD NOGRAD WI9 Beeerrfber 23.-- «sä»! 5ZTF\ DHL* 1NX7XJK7 nr TMS Becefflber S3. Hatalmas méreti versenyek, előadások és muiikafelalásiisek... így készülnek a szovjet sportolók Sztálin generalisszimusz S'? Őszinte szí a lalpfirjli lirsi isii szereplésérif, íaféksssiréf, vezetőiről, a salgótarjáni izöisépi íi mii egyébről _ A Salgótarjáni Tárna őszi szerep­lése és helyezése kielégítőnek mond­ható. Annyi fontot szedegetett össze a csapat, hogy nyugodtan mehet téli ''pihenőre és bizalommal tekinthet a ta­vaszi idényre és nem kell ebben a pil­lanatban a kiesés rémére gondolni. Nem volt szerencsés az őszi idény számunkra. Amikor az együttesünk nagy formába lendült, bekövetkezett a minden csapat réme: a játékossérülés. Kanyó, Héthi, Zsédely, Salamon. Viie- zsál és Debreceni sérülése, illetve be­tegsége megbontotta a csapat egysé­gét. Olyan mérkőzést is játszottunk, amikór egyszerre négyen hiányoztak a fenti játékosok közül. A nagy po£ost Igen jól kezdtük az őszi idényt. Az Újpesttel és a Csepellel döntetlenül végeztünk. Ezután kerültünk szembe a Debreceni Lokomotívval és teljesen rászolgáltunk a vereségre,, amit a deb­receniektől szenvedtünk. Ez a vereség a kissé elkapatott gárdánkat magához térítette. Innen kezdve több mint két hónapon keresztül nem szenvedtünk vereséget az NB-küzdelmek során. Igaza volt annak a vezctó'nek, aki a debreceni vereségre célozva ezt mon­dotta: — A debreceni vereség olyan pofon volt amelyik gyógyított! Igen, amikor játékosaink előtt a deb­receni vereséget említették, csendesek lettek. Néhány nagyon értékes pontot köszönhettünk az őszi idény folyamán a debreceni „pofonnak.“ Stilnsváltoz ^ atós A Salgótarjáni Tárna csapata az őszi idényben stílust változtatott. A mostani gárda már nem csapkodja, nem emeli magasan a levegőbe a lab­dát. A csatárok nem ragaszkodnak görcsösen a szerepük helyéhez, hanem sok helycserét végeznek, a labdát a földön továbbítják és az ősszel rúgtunk úgy gólt, hogy egyik csatárunk sem volt az eredeti helyén. Nem állítom, hogy a támadósorunk már hiba nélkül játssza a helycserés támadásokat. En­nek a begyakorlása hosszú hónapok alapos munkájára van szükség. Ezt mind a‘ pályán, mind pedig a mágne­ses táblán gyakorolni kell. Mi a* ©szí sdésiy „hi&Jí ja“ Egv csapat játékstílusának megvál­toztatására, a játékosok állóképességé­nek megjavítására többhónapi mun­kára van szükség. Az ilyen munkát nem lehet siettetni. Türelem kérdése ez. A mostani gárdánk szebben fut- balozik már, a játékosok a mérkőzések fáradalmait jobban bírják már, mint néhány hónappal ezelőtt. Mi, salgó­tarjániak azonban többet, tökéleteseb­bet szeretnénk kapni a csapattól, a játékosoktól. A nagy munkában aka­dályt jelentett, hogy a csapat stílusá­nak „átalakítási“ művelete az őszi idényre esett, amikor októbertől kezdve sokkal rövidebbek a napok, mindég kevesebbet lehet a pályán dolgozni. Az őszi esőzések, a hamar jelentkező hideg idő csak hátráltatták, akadályoz­ták a nagy munka elvégzését: Mi a siker titka Tavasszal nagy munka vár ?. fiúkra A megkezdett strlusváltoztatást töké­letesíteni kell Erősebb edzéseket kell a játéko­soknak végezniük, mert a pályán való állandó mozgást, a helycserés támadások keresztülvitelét, az el­lenfél tökéletes lefogását csak ki­tűnő erőnléttel lehet elvégezni. Sokszor hangoztattam: a salgótarjáni csapat a legnagyobb feladatok elvég­zésére is alkalmas lehetne, ha játéko­sainak sportszerű életmódja és sport­szerű előkészületei gyökeresen megvál­toznának. Nagy csapat lehetne a Tárna, ha a játékosai titokban sem fogyasztanának szeszesitalt. A múlt­hoz képest van javulás, amíg azonban a salgótarjáni játékosok teljesen nem szakítanak ezzei a szenvedélyükkel, meg kell elégedniük azzal, hogy a „nagyok“ harcába nem folyhatnak bele. A siker titka: versenysportolás és a szeszfogyasztás nem fér meg egy­mással. A legteljesebb sportszerű élet­móddal és sportszerű előkészülettel már tavasszal kilencvenperces játéko­sok lehetnek a tarjám labdarúgók. Ebben az esetben a nagyon kívánt eredmények nem maradahatnak el A* „©reg feni©rdarabok“ A Salgótarjáni Tárna gárdája jó játékösanyagot képvisel. K'lmagasló klasszis jelenleg még nincs a csapat­ban. néhány játékosunk képessége azonban a válogatottság mértékének határát súrolja. Ha tavasszal Oláh, Héthi, Csuberda, Salamon, Bablcna, Vgezsál, Zsédely stb. fejlődését, előre nem látott dolgok nem akadályozzák, akkor elképzelhető, hogy Salgótarján­ból újabb játékos kerülhet a váloga­tottba. Amikor Salgótarjánba kerültem, akadtak olyanok, akik arra „kértek", hogy Kissi, Debrecenit, Laczkót, Szabó „Csoszit" és Kányát, ezeket az „öreg bútordarabokat“ hagyjam ki a csapat­ból. Nos, ezek az „öreg bútordarabok“ az ősszel1 a csapat „dísztárgyai“ vol­tak. Nélkülük a csapat az ősszel nem szerepelt volna annyira szépen. Ez­úton kérek bocsánatot azoktól, akik­nek a „kérését“ nem fogadtam el. Az ratáiipótSás kérdése Szükséges-e frissítés tavasszal a csa­patban? A labdarúgómérkőzéseken gyakran szenvednek sérüléseket a já­tékosok. Betegség is előfordulhat. Ilyenkor zökkenő a csapatban csak akkor nincs, ha lartalékgárda van és abban megfelelő képességű játékosok állnak rendelkezésre. A Salgótarjáni Tárna nem áll rosszul ezen a téren sem. A tartalékgárdában néhány ki­forrott és nagy harcokban már meg­edződött játékos áll rendelkezésre. Né­hány reményteljes fiatal is bontogatja szárnyát és az ificsapatunkban is találhatunk bíztató képességű játékost. A tavaszi előkészületek során derül ki majd, hogy sor kerül-e egyik-másik fiatal kipróbálására a tavaszi küzdel­mek során. AStik nem a pályán „játszottak” A csapat őszi dicséretes szereplésé­ben jut osztályrészül a vezetőknek. A Tárna vezetőinek rengeteg akadállyal kellett az ősz folyamán megbirkózniok és a vezetők „pályán kívüli játéka“ nagyban Hozzájárult a csapat sikeres szerepléséhez. Nem mulaszthatom cl, a vezetőknek hálás köszönetemet ki­fejezni azért az értékes segítségért, amellyel engem munkámban mindég támogattak. Névszónál: Gubán Ba­lázs, Wagner Jenő dr., Paróczay Pé­ter. Rappi József, Nádasdi István, Manyasz Sándor, Omaszla Lajos, Kovács János és Végvári József vé­geztek hatalmas munkát a csapat si­keres szereplése érdekében. Nem lenne „Ne maradjon egyetlen olyan község, amelynek r.e volna vasúti, vagy közúti közlekedési Kapcsolata az ország közlekedési hálózatával.“ Nagyot zökken a sárban a két lo­vasszekér. Csaknem kiborulnak belőle a bentülők. Sokan is vannak. Egy egész labdarugócsapat. Csak a szom­széd községbe mennek bajnoki mérkő­zésre. Vonatközlekedés nincs, s mikor megérkeznek a mérkőzés színhelyére, bizony fáradtan, elmeredten másznak ki a kocsiból a játékosok. A régi népnyúzó rendszert még ma is sok község sínyli. A közlekedési eszközök hiánya, a rossz utak gátol­ják megyénk egészséges sportfejlődé- sét is. Sártenger, használhatatlan út választja el egymástól a falvakat. A sportoló fiatalság nem tud fejlődni, mert csak ritkán van alkalma össze­mérni erejét más községek fiataljai­val. Nagy távolságokat kell sokszor még ma is beutazni egy csapatnak. Salgó­tarjántól Kisváráéra, vagy Nyíregy­házára, mely mintegy 300—400 kilo­méter távolságra van. De ugyanilyen nagy a távolság két NB III.-as csa­pat, Zagyvapálfalva és Sárospatak kö­zött is. Ilyen útra már szombaton el kell utazni, hogy vasárnap _ játszani tudjanak és csak hétfőn délelőtt ér­keznek vissza. Figyelembe kell venni azt is, hogy ilyen esetben a labdarú­gók két nap is távoimaradnak a mun­kahelyüktől. Ez termelési szempontból óriási hátrány. Tegyük hozzá azt is, hogy az utazás körülbelül 1.300 fo­rintba kerül. Nagyon sok csapat nem tudott részt- venni az alapfokú bajnokságban. Kü­lönösen a Nógrád—Balassagyarmat— Salgótarján vonalon rossz az utazási lehetőség. Pedig az alapfokú labdarúgóbajnok­ság küzdelmei megmozgatták az egész teljes a névsor, ha Mezey Sándor dr. és Kiss Endre dr. a kitűnő két sport­orvost nem említeném. Felbecsülhetet­len segítséget jelentettek a csapat számára. Ide tartozik még Nagy Pál kitűnő gyúrónk is, aki nagyszerű mun­kájával a játékosok erőnlétét fokozta Síérés íí közönségtől Amikor Salgótarjánba kerültem, szerettem volna egyik előadóteremben szemtől szembe kerülni a salgótarjáni szurkolókkal. Barátságos eszmecserét szerettem volna folytatni velük«- El­mesélni a közönségnek, miképpen ké­szülünk a mérkőzésekre, milyenek a „mi fiaink“, mi történik velük és né­hány „istálló-hírt“ is elmondtam volna nekik. Ez az előadás rajtam kívül álló ok miatt a mai napig sem valósulha­tott meg. Az előadáson szerettem volna' a közönségünket egész közel hozni a csapathoz. Ha ez megtörtén­hetett volna, ma már a mi jó közön­ségünk sokkal közelebbállónak erezné magát a csapathoz és a csapat is job­ban érezné a, közönség szeretetét. Biz­tosra veszem, most már nem szidal­maznák a gyengébben játszó játéko­sunkat, hanem megfelelő buzdítással segítenék őt. Kérem a mi szeretett kö­zönségünket, bíztassák a salgótarjáni játékosokat, viselkedjenek sportszerűen az ellenfél játékosaiya! szemben. Ha a mi játékosainknak jól ment a játék, becézzék, szeressék őket. Ha gyengéb­ben sikerült a játékuk, bíztassák, bá­torítsák őket. Még egyet: soha ne vigyék játéko­sainkat olyan helyre, ahol szesszel vendégelik meg őket. Aki ilyent cse­lekszik, az a szurkoló nem azt a célt szolgálja, ameiy a Salgótarjáni Tárna jobb szereplését biztosítja. Kompóíi-Kiéber Gábor a Salgótarjáni Tárna edzője. Kakpácsveíés A Nép Sport csütörtöki száma igen figyelemreméltóan emlékezik meg a salgótarjáni -kalapács «ratöröl, Mortvi szkiról. Vasárnap Budapesten kalapácsvétő­verseny volt, melyen, részt'.jait Rlotav-, ászkl is, aki csak az újságból vett tu­domást a versenyről. Vasárnap hajnal­ban vonatra ült és nár ko«-a reggel a Vasaspályára ment. Ilyen körülmények között is a versenyben második lett. Moravszki 23 éves és csak az idén ta­vasszal kezdett el kalapácsot dobni. Szorgalmas és igen tehetséges ver­senyző. Jövőre komoly eredményeket várunk tőle. országot. Közel 100 ezer labdarúgó kapcsolódott be a labdarúgás hatalmas gépezetébe. Már az eddigi bajnokságok során is számos olyan tehetség buk­kant fel, akiről rövidesen hallani fo­gunk: Elegendő itt a salgótarjáni Bab- lenára és az S. Vasasban játszó Ru- zsinszkira hivatkozni. De az NB III.- ban is volt számos alapfokú labdarú­gót lehet találni. Nagyón fontos tehát, hogy minden községet be tudjunk kap­csolni az alapfokú bajnokságba. Ki tudja, hogy hol tűnik Tel egy új Pus­kás, Henni, vagy Kocsis? Az utazási nehézségek gátolták az alapfokú asztaliteniszbajnokság na­gyobb arányú kifejlődését is. De néz­zük meg, hogy az ötéves terv milyen óriási távlatokat nyit meg közlekedés szempontjából az ország sportja szá­mára ..Gondoskodni fog kormányza­tunk arról, hogy az Ipari gócok la­kossága a jelenleginél gyorsabb és kényelmesebb közlekedést kapjon a fővárossal.“ Hatalmas fejlődési lehetőségeket rejt magában ez a paragrafus. Ol­csóbb lesz az utazás és az eddig uta­zásra költött összegeket a sport fej­lesztésére tudják fordítani. Megindul a sportkapcsolatok megerősödése a fő­város és a vidék között. Szinte nem is lehet ebben a pillanatban felmérni azokat az óriási lehetőségeket, amelye­ket az új utazási viszonyok maguk­ban rejtenek. Az ipari gócok és a fő­város sportolói mind gyakrabban fog­nak találkozni egymással. Kicserélik tapasztalataikat és ez az egészséges versengés, a tapasztalatátadás nagy­mértékben fogja emelni a vidéki sport színvonalát. „Elérjük, hogy Magyarországon ne maradjon egyetlen olyan köz­ség, amelynek ne volna vasúti születésnapjának Az egész Szovjetunióban nagy ké­szülődések folynak Sztálin elvtárs 70. születésnapjának megünneplésére. Az ukrán sportolók a munkahelyü­kön munkafelajánlásokkal, az első, háború után sztálini 5 éves terv idő- előtti teljesítésével igyekeznek méltón megünnepelni a béketábor nagy veze­tőjének születésnapját. December 21-én nagy úszóversenyeket rendeznek, ame­lyeken résztvesznek a legjobb ukrán úszók, akik a régi csúcsok megdönté­sére készülnek. Ugyanakkor kosár- és röplabdaversenyek is lesznek. A váro- roson keresztül motorkerékpár váltó- versenyt bonyolítanak le. A kievi ifjú­sági sportiskolákban előadásokat tar. tanak, amelyeken , Sztálin életét és munkásságát ismertetik. Minszkoen íalujáró-brigádok alakul­megünneplésére tak. amelyek a falvakba és a kolho­zokban ismertetik Sztálin elvtárs éle­tét és a december 21-ének jelentősé­gét. Minszkben tömegversenyek, váltó futóversenyek lesznek, a sportegyesü- letek pedig műsoros estéket tartanak. A minszki testnevelési főiskolán 36 előadás keretében ismertetik Sztálin dicsőséges harcos életét. Jerivánból, az örmény szovjet szo­cialista köztársaság fővárosából, mo­torkerékpár váltót indítanak. A váltó útvonala Szevánon és Tbiliszin át Goriba. Sztálin szülővárosába indul, majd vissza Jerivánba. A tömegver­senyben résztvesznek a legjobb ör­mény motorkerékpár-versenyzők. A váltó első tagjai nagy zászlót visznek majd, amelyen arany betűkkel ez ra­gyog: „Dicsőség a nagy Sztálinnak/“ SZTÁLINGRÁD IFJÁI IS... Teljesítették, sót túlteljesítették tea 1919-es spmrtéeet ti Kmmsaomol ssereesetek meg EZ ÉV ELEJÉN valamennyi Korr.szomol-szervezet egyéves tervet ké­szített arról, hogy milyen kötelezettsé­gekéi vállal a tömegsport fejlesztése érdekében. A tervek kiterjednek a GTO prűbázásoktól a sportpályák építéséig. A Komszomol-szervazoteknek ez a kötelezettségvállalás természetesen nem maradt puszta ígéret, tettekké változik. Amint a Komszomolszkája Právda je­lenti, a Komszorr.ol Központi Bizottságá­hoz sorra érkeznek a táviratok arról, hogy a tömegsport fejlesztésének ezévi terveit mindenütt teljesítették, sőt túl­teljesítették. Kievbői a következő táviratot küldte az ifjúsági szervezet: „Kerületünkben eddig 74 : ezer fiú és leány kapott arany és ezüst GTO vagy BGTO jelvényt. Le­vizsgázott 2.677 fiatal sportvezető és 1.371 fiatal játékvezető. 8.236 taggal szsparodtak a sportegyesüieiek ifjúsági szakosztályai. Eredményesen folyik ke­rületünkben a pályák építése, kibőví­tése cs átrendezése. Az ifjúság ebben az évben felépített vagy helyreállított 68 sporttelepet, 137 labdarúgópályát, 2296 röplabda, kosárlabda és kézilabda­pályát « A KIEVI SPORTOLOK nagyszerű ered­ményei mellé méltón sorakozik a tom- szkj kerület komszomo!istáinak mun­kája. A tomszkiak jelentése arról szá­mol be. hogy 21 ezer fiatal tette le si­keresen a GTO próbát. Ez azt jelenti, hogy az egyéves terv erre vonatkozó részét 25 százalékkal túlszárnyalta a tomszki Komszomol. Hasonló eredmé­nyeket értek el a voiogoászki kerület fia­taljai is. Sztálingrád if ja! betartották Ígéretü­ket. A városban a fiatalok 10 ezrei vettek részt a GTO próbázásokon. De nemcsak ezekből a városokból, hanem a Szovjetunió minden részéből jelentik a Komszomol-szervezetek, hogy valóra váltották a tervet és íqy viszik diadalra a szovjet tömegsport fejlesz­tését. A Komszomol a Bolsevik Párt Itű segítőtársa, a sport terén is élenjár: erősíti hazáját, erősíti a szabidsagsze- rető népek hatalmas béketáboráb 500 röplabdázó rohammunkája, hogy május 1-re készen legyen a százezer nézői befogadó leníngrádí Kírov-sfadíon Erős ütemben folynak a téli idő­járás ellenére is Leningrádban, a Kirovról elnevezett sportstadion építési munkálatai. Ezt annak ide­jén megtekintették a Leningrádban járt magyar sportolók, teniszezők és Sportunk mámára is áriági fejlődési lehetőséget biztosít az ötéves terv közlekedési része a Vasas labdarúgói is. A Kirov- stadion a Szovjetunió legnagyobb sportpályája lesz. Az első szakaszt, a főpályát és a százezer néző befo­gadására alkalmas lelátókat 1950 május 1-én adják át a leningrádi sportolóknak. A stadion építésénél tevékenyen résztvesznek a leningrádi fiatalok is. Hetenként, főleg vasárnaponként 10 ezer leningrádi ifjú és leány dolgozik önkénets rohammunkában. Leningrádban rendezték meg nem régen a Szovjetunió férfi és női röplabda bajnokságának döntő mérkőzéseit. A bajnokságban részt- vett 500 röplabdázó a bajnokság befejezése után csákánnyal és lapáttal, talicskával felszerelve cso­portosan mentek a stadion építésé­hez, hogy néhánynapos munkával hozzájáruljanak a melöbbi befeje­zéshez. A rohammunkások között ott voltak a világbajnokságot nye’t férficsapat és az Európa-bajnoksá- got nyert női együttes tagjai. Köz­tük Jalcusev, Scsagin, Pimenov, Szavvin, Csudina, Szmimova és a többiek. Teljes csapattal vett részt a munkában Moszkva, Leningrád, Ttbilisz, Jerivan, Baku, Taskend sportolói­Az egyes csoportok munkaver- senyre keltek egymással. A moszk­vai Dinamó és o Moszkvai Lokomo­tiv, valamint a leningrádi Szpattak játékosai a kábelek lefektetésén dolgoztak, a hadsereg sportolói, a CDKA és a VVSz játékosai, to­vábbá az észtek és az irkutszkiak a bejárat lépcsőzetén, a lettek és a litvánok az öltöző építésén. A stadion építésvezetőt nagy el­ismeréssel nyilatkoztak a sportolók munkájáról. ARÁCSONYRA ORCSOLYA-ÉS [FELSZERELÉST A PORTSZER NV-tőI Salgótarján, Rákóczi-«, 37 vagy közúti közlekedési kapcsolata az ország bármely részével. Épí­teni foqunk 150 kilométer új vas­útvonalat, 605 kilométer új beton- utat, 310 kilométer korszerű ma- kadámutat és 2250 kilométer be- köfcő-utat. Az ötéves terv mindezt megvaló­sítja. Az utak hiánya nem lesz többé a spóráiét akadálya. A legkisebb falu nak is lesz vasúti összeköttetése. Egyre élénkebb, gyakoribb lesz a fa­lusi és városi sportolók érintkezése, versengése. Lüktető sportélet indul meg a falvakban és a tanyaközpontok sportoló is könnyebben eljuthatnak bárhová. De a közlekedés megjavulása a sze­mélyszállítást szolgáló eszközök tel­jesítőképességeinek növelése előtérbe helyezi az országos bajnokságok rend­szerének átalakítását is. Az ötéves terv- hatalmas közlekedési programmja megszünteti az eddig fennálló utazási nehézségeket. Az ország közlekedésé­nek hatalmas méretű kiszélesítése még nagyobb lendülettel viszi majd előbbre megyénk sportját is.

Next

/
Thumbnails
Contents