Szabad Nógrád, 1949. december (5. évfolyam, 48-52. szám)

1949-12-16 / 50. szám

1949 dpootnhpT 16 SZABAD NÓGRAD 3 Növekvő egyéni teljesítményekkel közeledünk a sztálini műszak felé Oláh Ferenc és Kovács Vilmos elvtársak nyolc óra alatt nyolcvan-nyolcvan csille szenet termeltek ki Hajnali szürkületkor havas úton, zuzmarás fák között haladunk Róna­bánya íolé. Útközben Tanyai elvtárs teremtési felelős elmondja, hogy Róna­bánya hónapok óta élen halad a üze­mek versenyében. Hét óra, amikor kiérünk a bányá­hoz és szembetűnik egy piros tábla, a következő felírással: „Ma Oláh Ferenc ijjú és Kovács Vilmos párosverseny­ben csúcsteljesítmény eléréséért ver­senyre indulnak." járt. Egymásután gratuláltak a jó eredményért és hangok hallatszottak a bányánál dolgozó más vájároktól,- hogy ők is megpróbálnak ilyen mód­szerrel hasonló jó eredményt elérni. Egyszerre üt munkahelyen Az üzem irodájában Csaszlava elv­társ üzemvezető-mérnök térképről ma­gyarázza Oláh és Kovács elvtársnak munkahelyét, majd áttér munkamód­szereik ismertetésére. Mindkét vájár egy-egy csilléssel öt-öt munkahelyen fog dolgozni. A vájárok csak fejtik a szenet, a csillések csillébe rakják ás a 'szállítóvonalig hordják le. • • • — Behozzuk Albert-telepet! — teszi hozzá Oláh elvtárs, ami sikerült is. Kovács elvtárs a szakadás miatt nem végezhette el az ácsolást, de 80 csil­lét ők is Megrakták Kis Simon Ist­vánnal. így lett Oláh elvtársnak és Kovács élvtársnak a teljesítménye 1168 százalék azzal, hogy 560 mázsa Ssíálin eivZérsért teiSük A műszak után Oláh elvtárs most már szívesen áll rendelkezésünkre. Először azt mondja el, hogy Sztálin elvtárs születésnapjára még ugyancsak jó eredményt fognak elérni, hogy a munkásosztály nagy vezetőjének születésnapját jó mun­kával ünnepük. Csak az okoz neki gondot, hogy váj­jon megtudja-e Rákosi elvtárs szép' eredményét? Mikor biztosítottuk róla, hogy nemcsak Rákosi elvtárs, de az egész dolgozó nép, sőt a külföld is megtudja, akkor kezd el beszélni. — Két héttel ezelőtt voltam tapasz­talatcserén Alberttelepen. Ott láttam, milyen módszerrel dolgoznak, azonban mi a bányaviszonyok miatt ezt nem használhatjuk. Ezért választottam ezt a módszert, hogy öt munkahelyen dol­gozom. Versenyre hívtam az üzem legjobb dolgozóját, Kovács elvtársat, aki vállalta és kihívom még a me­dence többi dolgozóját is nemes ver­senyre, a „szakma lég-jobbjáért”. Kovács elvtárs szintén a Sztálin elvtárs iránti szeretet és ragaszkodásról beszél, így akarja meghálálni Sztálin elvtársnak, hogy felszabadított bennünket, békés körülmények között építhetjük az országot a Magyar Dolgozók Pártja és Rákosi elvtárs vezetésével. Murcz József és Kiss Simon István A hős bányászok és az ifjúmunkás csillések a munka után. A versenytisztaság biztosításáért az üzemiroda napi és üzemi bé­lyegzővé! ellátott csille jelző cédu­lákat készített mindkét csapat ré­szére 85—85 darabot. Még nincs 8 óra, amikor elérünk a munkahelyre és nemsokára érkezésünk után elrobban­nak az éiső lövések.. Frontra emlékez­tető robbanások hallatszanak és izga­lommal számolunk a két vájárral együtt, elrobbant-e minden lövés. Míg elmegy a robbanás füstje, beszél­getni akarunk Oláh Ferenc elvtárs­sal, de elutasít, hogy most nincs ideje beszélgetni és el is indul munkahelye felé: Kovács elvtárs, mikor meglát bennünket „Nincs szükség segítségre’ — mondja és nem is zavarjuk őt, mert tudjuk, hogy bányászaink nem szeretik, ha nézik őt munkájuk köz­ben. Fel-Isi melletl Kettesével jönnek mindkét munka­helyről a megrakott csillék és 10 óra még nincs, mikor mindkét csapatnak a teljesítménye 20 csille körül mozog. Szemre úgy tűnik, mintha Kovács elvtárs megelőzte volna versenyző társát, Oláh Ferenc vájárt, de Murcz József — Oláh Ferenc' csillése — ha­tározottan kijelenti: „úgy is mi fo­gunk győzni, nem hagyjuk magunkat” — és még nagyobb lendülettel rakja a csillét. Nehéz körülmények között dolgoz­nak versenyzőink. Kemény a szén, rossz a „tető” .nincs gép, kaparósza­lag, csúzda, mint a modern bányák­ban. Csákánnyal fejtik a kemény sze­net és csákányvágások során szikra zik a kemény szén, de Oláh és Kovács elv társak nem hagyják magukat. Tizenkét óra körül már 60—60 csiliét rakott mindkét csapat. Fej-fej mellett haladnak, szoros az eredmény és nem lehet tudni, hogy a műszak végére ki kerül ki győztes­ként. Aáind a négy ember óriási műn­két végez. Szénporos arcukon az iz­zadság folyik végig, de munka ütemük nem hagy'. alá, a csúcseredménynek meg kell lenni. Kiss Simon Isván — Kovács elvtárs csillése j— Rákosi elv­társ szavát idézi, „a magyar ember szeret és tud versenyezni’'. Mi is meg­mutatjuk bányásztársainknak, hogy megfelelő módszerre! és a munkaidő teljes kihasználásával szép eredményt lehet elérni. 1163 ssáxcilék! Erős elhatározásuknak és kemény fáradságos munkájuknak két órakor már biztató jelei mutatkoznak. Mind­két csapat termelése már 70 csillénél tart és a munkahelyek is olyan álla­potban vannak, hogy a célul tűzött 80 csillét kitermelik. — Még 10 csillét és az ácsolást kell befejezni 3 óráig! — Csaszlava elv- társ figyelmezteti Oláh Ferenc vájárt, aki büszkén kijelenti, minden rendben lesz a műszak végére. szenet termeltek fejenként és 232.37, illetve 204,55 forint volt a napi keresetük. A kiszállásnál nagy izgalommal várták dolgozótársai a két derék vá­a két hős vájár csillései meg arról beszélnek, hogy milyen körülmények között érték el a nagv teljesítményt, mire büszkék, hogy ők ezen a mun­kán keresztül is á békét szolgálhat­ták. I Általános emelkedés bányaüzemeinknél A bányászok között rohamosan fej­lődik az egyéni versenymozgalom. A kisterenyej üzemnél a pócsházi akná­ban Tarnóczi János 177, Cseh István 172, Surgnyl Pál, 169. Bikos Jó­zsef 166, Fodor József élmunkás 163 százalékos teljesítményt értek el. A esigakuti lejtősaknánál László Ispán Lajos vezet 160 száza­lékos teljesítményével és 150 száza­lékos eredményt ért el Gordos Ján-s és Oravetz János is. A Tordas-bán *i- üzemnél Bartha Lajos ért el kiugró teljesítményt, 313 százalékét. Geese Gábor ugyancsak ennél az üzemnél 212 százalékra teljesítette előirányza­tát. A Teke-völgyben Lipták Dezső él­munkás 264 százalékra emelte teljesít­ményét. Az egyéni versenyen kívül a brigád­verseny-munka sem lanyhult el. A Gáti-bányánál Nyerges János élmun- kás-brigádja 153 százalékos ered­ményt ért el a teljesítményben, a rob­banóanyag felhasználásánál 14 száza­lékos csökkenése volt az elmúlt havi­val szemben. Ifjú Répás István brigádja 160 szá­zalékra teljesítette termelési elő­irányzatát és a robbanóanyagnál 19 százalékos takarékoskodást -hajtott végre. A brigádmozgalom szélesedésének biz­tató jele, hogy a Gáti és Dell bányák­nál 18 csapat lépett brigádversenybe. A szorospataki bányaüzemnél Hor­váth István vájár csapata a 23 mázsa előirányzatot 258 mázsára teljesítette, ezzel 250 százalékot ért el. Frigyesi Miklós és Asztalos Kálmán 304 száza­lékos teljesítményt értek el. Szomszéd Sándor, a fűrészüzem dolgozója 326 százalékra teljesítette előirányzatát. és ezzel az eredménnyel vezet a kül­színi' munkások között. Bányászaink egyéni teljesítményei a termelés emelkedésén is meglátszik. A Salgótarjáni Szénbányák NV átlag- emelkedése 4 százalékkal volt jobb a múlt havinál. Példa erre a tordasi bányaüzem, ahol eddig sohasem tud­ták teljesíteni az előirányzatot, ma, amikor a dolgozók nagy százaléka egyéni versenyben áll, jóval túl­haladja a napi előirányzatot. Nagy lendületet vett a versenv a gyárak dolgozói között is. A salgó­tarjáni üveggyárban Balogh József folytatja eredményes harcát a „szak­ma legjobb munkása“ címéért. 153 százalékos teljesítményével vezet, de nyomában jár Pál József elvtárs 150 százalékos teljesítményével. Müller Gyula, akinek szép eredményét már ezelőtt is ismerték az eddigi teljesít­ményét, 12 százalékkal emelte, A gyárban a kiugró eredményeken túl még öten vannak, akik 140 százalékot teljesítettek, 11 dolgozó, aki 130, hét dolgozó, aki 120 és tíz dolgozó 110 százalékos teljesítménye bizonyítja az egyéni versenytermelés emelését biz­tosító munkáját. A salgótarjáni üveggyárban az egyéni versenyzők száma 182-re emelkedett és állandóan szaporo­dik. Hatalmas lendületet vett az üveg­gyárban a nők versenyzése. Legkiemel­kedőbb eredményt Varga Lajosné ért el 171 százalékos teljesítményével. Ugyan­csak szép eredményt ért el Surányi Jó- zsefné, Pintér Vilma, Almási Zoltán- né. Varga Margit, Szokoíy Józseíné, akik mindannyian 135 százalékon fe­lül teljesítették előirányzatukat- Az üveggyár! dolgozónők közül még 22 azoknak az öntudatos asszonyoknak a száma, akik a 100 százalékon felül termeltek. A salgótarjáni tűzhelygyárban az öntőknél Telek István végzett frontáttörést 240 százalékos teljesít­ménnyel. Telek elvtárs tovább folytatja harcát a szakma legjobb munkása címéért és le­hetőség van ennek elérésére. A csiszo­lóknál Tóth Faragó István az ötödikén elért 234 százalékos teljesítményét 269 százalékra emelte, Molnár István ugyancsak a csiszo­lóban 239 százalékos teljesítményét 284 százalékra javította. A „kiugrók“ mellett tömegesen csat­lakoznak az öntöde többi dolgozói is a szakma legjobbjaiért folytatott harchoz 150—200 százalék között termelők kö­zött 60, a 100—150 .százalék között tel­jesítők száma 251. „Ä sztálini műszakra vállalom.. A Salgótarjáni Acélárugyárban a mulf héten a Hideghengermű szerezte meg a vezetést és ezen a héten Stadler Géza újabb csúcsteljesítményt állított fel. December 10-i teljesítménye 368 százalék és Szalai Gáspár 362 szá­zalékos teljesítménye követi. Stadler Géza napi keresete 102.43 fo­rint, Szalai Gáspáré 100.64 forint. Mis- kolczi László traktorkapaszkodó nyui­IV ATSRVMUNKA soronkövetkező feladata • ■ Ahhoz, hogy valóban az egész dolgozó népet átfogó munkaver­senyt tudjunk kifejleszteni, hogy biztos alapot adjunk a versenymoz­galomnak, feltétlenül szükséges, hogy a tervfelbontás munkáját, amely megyénk üzemeiben most van folyamatban — helyesebben, amelyet most kellene végrehajtani — nagyobb figyelemmel, odaadás­sal és a kérdést megillető komoly­sággal kezeljük. Első ötéves tervünk kezdődik meg január 1-én és láthatjuk, hogy a hároméves terv végrehajtása is harci kérdés volt, hogy számtalan nehézséget, problémát kellett eddig a győzelemig megoldani. És ha vál­lalatvezetőink lekicsinylik a tervfel­bontást, akkor valójában az ötéves terv végrehajtását, győzelmét ki­csinyük le. Vass Zoltán elvtárs az ötéves terv parlamenti vitájában a következőket mondotta: „A terve­zésnek főként az utolsó láncszeme hiányzik, amely a szocialista terv­munkát elviszi a legszélesebb dol­gozó tömegekhez. Ezért a tervezés soronkövetkező legsürgősebb kér­dése az üzemi tervek szétbontása a munkapadokig.” A munkaverseny a munkapadok­tól indul ki. Hiába a legszebb terv, a legjobb propaganda, a legjobb műszaki feltétel, ha nincs egy pon­tos meghatározott feladat a dolgo­zók előtt. A munkapadokig felbon­tott terv lehetővé teszi és az is a célja, hogy minden dolgozó megis­merje mennyit kell dolgoznia, mi a feladata. Ha megnézzük az acél­gyárban elért eredményeket, a ma­gas százalékokat és a Sztahano­vista-mozgalom első lépéseit, kitű­nik, hogy ezek a dolgozók vala­mennyien ismerték tervüket és tisz- I tában voltak azzal, hogy a gyár „nagy” tervéből mennyi esik rájuk. De példát mutat az acélgyár az öt­eves terv első negyedévi tervrész­letének felbontásában is, azzal, hogy december 21-re a felbontást befejezik. ... . . «. $ Az acélgyártól eltekintve azonban sok hiba és hiányosság van me­gyénk többi üzemeinél. Csak fél­munkát végeznénk akkor, ha a terv- ismertető értekezletek után a terv részleteire való bontásának gond­ját elvetnénk és nem foglalkoznánk vele. A Salgótarjáni Szénbányák igazgatóságától például leküldték a tervet az üzemekhez szétbontás végett és most tétlenül várják, hogy azok 15,-re visszaérkezzenek. Egyál­talán nem ellenőrzik, hogy az üze­mek műszaki vezetőségei milyen gondot fordítanak arra, hogy ala­pot teremtsenek bányaüzemeinknél is a Sztahánov-mozgalomnak. Ál­talában az a tapasztalat, hogy a bá­nyáknál az üzemvezetők nem tart­ják fontosnak, hogy a dolgozók ne csak a termelésben, hanem az irá­nyításban, a munka megszervezé­sében is magukénak érezzék az üzemet. A tervíelbontás is harci, politikai feladat és helyes végre­hajtása, megvalósítása segíti si­kerre vinni azt a munkát, amit az egyéni verseny a harmad bérezés műszaki feltételeinek megteremtésé­ért végeztek. Amikor Petőfi-bánva személyzeti felelősét megkérdeztük, hogyan áll náluk a tervfelbontás kérdése, ak­kor visszakérdezett, hogy: „mi az?” Nem beszélve annak súlyosságáról, hogy a Pártunk által megjelölt fel­adatokkal a személyzeti felelősnek is tisztában kell lennie, arra kell itt rámutatnunk, hogyan gondolják ott erősíteni a munkásosztály hatal­mát, ahol ennek eszközeivel nincse­nek tisztába és hogyan fogják ott támogatni a Sztahánov-mozgalmat, hogyan fognak ott kimagasló ered­mények születni, ahol a káderkuta­tásnak ezt a jó fegyverét nem ra­gadják meg és nem használják fel. Nekünk az ötéves tervben számtalan osztályához hű, a termelésben ki­tűnt dolgozóra van szükségünk, akik az államapparátus különböző funkcióiba kerülnek. Ehhez pedig meg kell teremtenünk a feltételeket is, hogy minél több ilyen tagja le­gyen dolgozó népünknek. Persze a tervfelbontást nem le­het rohammunkának sem tekinteni. A tarjáni üveggyárban most elsejei határidős ügyiratokon és 14-ig el­küldendő statisztikán dolgoznak — ami nagyon helyes —, de kétséges, hogy a terv felbontását helyesen és a valóságnak megfelelően el tud­ják időre készíteni. A gépgyárban pedig a tervfelbontási munkálatok meggyorsításával és végrehajtásá­val egyidőben fel kell számolni a még meglévő csoportos elszámolást ami a verseny kialakulásának a ke­rékkötője. Sokkal, több figyelmet kell fordí­tani erre a kérdésre, mint «meny­nyit eddig teltek:érte vállalatveze­tőink, műszaki dolgozóink. Munkás- osztályunkban egy hatalmas forra­dalmi erő tör a felszínre, új mód­szerekkel kezdenek dolgozni és kibontakozó Sztahánov •'mozgalom maga után vonja a dolgozó tömege­ket, általános emelkedést biztosít. Ennek a hatalmas mozgalomnak 1 ellenőrzését, elbírálását és nyilvá­nosságát csak úgy tudjuk biztosí­tani, ha pártszervezeteink irányít­ják és támogatják a tervfelbontás munkájában a vállalatvezetőket és a műszaki dolgozókat. Csak így tudunk az ötéves terv mozgatóere­jének a munkaversenynek alapot és hatalmas lendítőerőt biztosítani! fásnál 269 százalékos teljesítményt ért el, Vigh József szárazköszörűs 258 százalékos teljesítményét 20 százalék­kal emelte. Az acélgyár csavarkulcssajtoló üzemében 9-én Kovács Vince 542 százalékot ért el, keresete 141.20 fo­rint volt. Ugyancsak a sajtóiéban Papanetz János élmunkás 434 szá­zalékos teljesítménye kimagasló. A szögcsomagolóban Kazereczki János 7 kg-os normáját 42 kg-ra teljesítette, így 600 százalékot ért el. Ezt a teljesítményét Sztálin elv­társ születésnapjára fokozza és 50 kg szögválogatás teljesítését vál­lalta. December 21-re ú; csúcseredmény fog születni A bányák, üzemek, földek dolgozói eddig még soha nem tapasztalt lelke­sedéssel a sztálini műszakra készül­nek. Örömmel, elragadtatással beszélnek a közeledő nagy napról. A szeretet, a hála, Sztálin elvtárs iránti hűség, ra­gaszkodás érezhető' minden dolgozó sza­vából. Mintahogy mindannyian mond­ják, a sztálini műszakon még soha nem látott eredmények születnek. A mátronoválfi Gáti és Déli üzem dolgozói kétszeresét fogják teljesí­teni a jelenleginek anélkül, hogy újabb csapatokat telepítenének be. A mizserfai dolgozók négy vagonnal emelik termelésüket a sztálini műszak napján. A sztálini műszakra váló készülődés az acélgyár dolgozóit is izgalomban tartja. Lantos László elvtárs, aki a hi­deghengerműben két gépen dolgozik és 234 százalékot ért el, december 21-én még jobb munkával, nagyobb teljesít­ménnyel készül. Most Szalontai elv' társsal áll versenyben, aki szintén egyszerre két gépet kezel. Az a versenyfeltétel, hogy decem­ber 21-ig ezzel az új munkamód­szerre! melyikük tud nagyobb ered­ményt elérni. — Természetesen a sztálini műszak után sem íog csökkenni teljesítmé­nyünk, hanem még följebb megyünk. — Ebben a munkában a kommunis­táknak kell példát mutatni, — szögezi ie Szatmári István elvtárs a gazdasági szerszámgyár b. üzemének párttitkára. — Ünnep lesz ez a nap minden dol­gozó számára és olyan eredményeket fogunk eiérni. ami minden eddigit felül­múl, — mondja Kovács László 5. villa, készítő, aki 154 százalékos teljesítmé­nyével ebben a munkában az élen ha­lad. Üzemek, gyárak, bányák dolgozói már élesítik csákányaikat, rendbehoz­zák munkahelyeiket, olajozzák gépeiket, piros és nemzetiszín zászlókkal fellobo­gózzák munkahelyeiket, hogy a nagy napon ünnepi külsőségek között is, — de kimagasló teljesítményt végeznek el.

Next

/
Thumbnails
Contents