Szabad Nógrád, 1949. november (5. évfolyam, 44-47. szám)

1949-11-25 / 47. szám

A „szakma legjobb munkása" címéért tovább folyik a verseny Hogyan ért el 1150százalékot Szorospatakon Zsélyi János elvtárs A múlt héten a Gáti-üzem két csa- ata nyújtott szép teljesítményt az al- erttelepi bányászok után. Most újabb szép teljesítményről számolhatunk be. Tizennyolcadikán a nagybátonyi üzem- vezetőség jelentette, hogy Zsélyi János 1150, Mátyási György élmunkás 1033 és idős Horváth István 681 százalékot teljesített. Megkértük Zsélyi elvtársat, mondja el, hogyan érte el ezt a szép teljesít­ményt? — Beszállás előtt üzemi gyűlésünk volt — kezdi beszélgetését Zsélyi elv­társ —, ahol az alberttelepiek szép munkáját ismertették. Ekkor határoz­tuk el, hogy mi is sztahanovista mó­don fogunk termelni Ez abból állott — mondja Zsélyi János vájár —, hogy én csak a fejtést végeztem, a másik két társamat megbíztam azzal, hogy az ácsolást és a csillék rakását végezzék és a másik két társam csu­pán a szállítást lássák el. Már munkaközben láttuk, hogy a .jsikta" végére valami csúcseredmény­nek kell születni, mert nem győztük az üresei és a telit szállítani — mondja az egyik csillés elvtárs. — Kiszállásunk után közölték velünk, hogy 1150 százalékot értünk el, rekordot javítottunk. Nagyon örültünk a szép eredmény­nek és továbbra is így fogunk dolgoz­ni, hogy elnyerhessük a „szakma leg­jobb munkása” címét. Hasonló módon dolgozott Mátyási György élmunkás elvtárs is. Megbe­széltük lent — mondja —, hogy ami­kor az egyik munkahelyen a szenelést elvégeztem, megyek egy másik munka­helyre, hogy csúcsteljesítményt tud­junk végezni. Így lehetett aztán az, hogy akkor nap 1033 százalékot ér­tünk el. De Szorospatakon nemcsak ez a két kiugró eredmény született. 18-án, mert idős Horváth István elv­társ 681 százalékot teljesített. Az említett napon én is versenyre indultam, pedig már 16-os műszakon dolgoztam — feleli Horváth elvtárs. — Sajnos azonban egy és háromnegyed érán keresztül nem kaptunk üreset és majdnem ugyanannyi ideig nem volt levegő sem. Nem keseredem el, mert én is harcba indultam az „üzem legjobb munkása" címéért és még meg fogom próbálni Zsélyi eivtárs eredmé­nyének a túlszárnyalását is. A levegő­hiánnyal kapcsolatban elmondja még Horváth elvtárs, hogy bosszantó az, ha éjszaka nincs levegő, mert az éj­szaka a legjobb idő arra, amikor a le­vegőszolgáltatás akadálymentes lehet. Múlt héten még csak Mátranová- kon, most Szorospatakon értek el bá- szaink szép eredményeket és láthat­juk, hogy ez a mozgalom fejlődik, mert sokan akarnak a „szakma leg­jobb munkásai” lenni. meg a munkát, tisztában van azzal, hogy a termeléssel országunkat erő­síti.“ Ezt nemcsak Huram elvtárs tudja, mert Balogh József és Pál Jó­zsef brigádvezetők versenyre indultak Huram elvtárs teljesítményének meg­döntésére. A 150 grammos gyógyszeres üvegek gyártása volt napirenden — kezdi Balogh elvtárs — amikor étkezési idő alatt megbeszéltem Ozvald János merítővei és Sörös Valdemár fujtató- val, akik a brigád tagjai, hogy job­ban fogunk ügyelni szerszámainkra — ezáltal több idő jut a termelésre — az üvegek normasúlyát csökkentjük a megengedett határig, így gyorsab­ban hül ki és ezáltal többet termelhe­tünk. 2370 darabot kellett volna aznap termelni — folytatja Balogh elvtárs — de a napi munkánk- elvégzése után 4153 darabot számoltak, ami 175 százaléknak felel meg. A selejtcsök- kentésről sem feledkeztünk ám meg — mondja Ozvald elvtárs —, mert annak ellenére, hogy 175 százalékot teljesítettünk, sikerült a 4.2 százalé­kos selejtét 2.6 százalékra csökken­teni. Hasonlóan1 cselekedett Pál József elvtárs is, hiszen egyik esélyes ver­senytársa volt Balogh elvtársnak. Az ő napi teljesítménye 171 százalék volt és a selejtet 4.4 százalékról 2.3 százalékra csökkentette. Ez a szép teljesítmény, amely a salgótarjáni üveggyárban még isme­retlen volt, nem újítás révén jött létre, nem is a laza normának tulajdonít­ható, hanem csupán a munka jobb megszervezésének. Es bízunk abban, — mint ahogy Balogh elvtárs mon­dotta —, hogy az ő eredménye nem határeredmény, mert a szocialista or­szág építésében még fognak szebb eredmények is születni A bányaüzemek után a gyárak is elindultak ^a szakma leviobbíai” címért A hős szovjet asszonyok nyomában 1 íőzsef-lejtős. Salgótarján város pe­remén vág bele a föld gyomrába. Egy- ízben már megnyerte az országos ván­dorzászlót. Szaporán jönnek ki gyom­rából a csillogó szénnel megrakott csillék. Naponta háromszor váltanak műszakot a bányászdolgozók. Reggel délben és este. Á váltásoknál ma már a munkában megedzett bányászok kö­zött ott vannak a nők is. A bánya bejáratánál ügyes mozdulatokkal végzi Adorján Margit 17 éves kapcsoló a munkáját. Nadrágban van. Lábán gumicsizma. Arca vidáman mosolyog és egy-egy csille lekapcsolásánál a „Szerencse fel“ bányászdalt dúdolja. — Bányász lánya vagyok — mondja büszkén —, most magam is bányász lettem. Méltó utóda akarok lenni édes­apámnak, aki 42 évet dolgozott a bányában mint Vájár. Alighogy befejezi mondanivalóját, a jelző megszólal. Adorján Margit fel­kapcsolja az üres csillét és indítja is a bánya mélyébe. Lent, a bánya mélyén, az új ereszke- tetön karbidlámpák fénye imbolyog. „Jó szerencsét“ köszönnek a bányá­szok az újonnan érkezettnek. A bá­nyászok mély hangjába belevegyül egy női hang is és üdén cseng a föld mélyén. Csaszi Sándorné csillekapcsoló mondja már jogosan a „Jó szerencsét“ köszöntést. A bányászok soraiban dol­gozik és egyenrangú ő is a többi bá­nyászokkal. — Két napig tanultam ezt a mun­kát. Azóta olyan, -mintha mindig a ; bányában dolgoztam volna. Az egyik ifjú bányász bizonyítja, ‘ hogy Csaszi Sándorné valóban kitűnő munkássá vált, hiszen a kitűzött mun­káját már túlteljesítette. A G-sikló harmadik jobb osztóján Molnár Olga dolgozik. Gumicsizmája bokáig sáros. Arcát a szénpor lepte be. Amikor zubbonya uj- jával végigtörli homlokát, az újkor asszonya arcán szétmázolódik a szén­por. Még szebbé teszi a bányász­asszonyt. Fehéren villannak ki fogai és ezt mondja: — Nálam a munka becsület és dicsőség dolga. — Ezzel a tudattal jöttem a bá­nyába is. Egyenjogúvá váltam a férfiakkal. A Párt szabadított fel. Be akarom bi­végezni munkánkat. zonyítani, hogy mi, rtok is el tudjuk Csaba István vájár Molnár Olga szavaira mosolyog. Mosolyában büsz­keség van és mintha igazolni szeretné Molnár Olga szavait; — Ä mf bányász-asszonyaink dere­kasan végzik munkájukat. Az első napokban valahogyan furcsának vet­tük, hogy nőkkel fogunk együtt dol­gozni, több öreg bányász is csóválta fejét. Olyan, mintha bántaná Csaba István vájárt, hogy egyáltalán kételkedtek a nők jó munkájában, a bányász sapká­ját kezdi igazgatni fején, aztán bátran felemeli fejét és úgy mondja: — Most bár látjuk, hogy tévedtünk, mert tényleg igaza volt Pártunknak, az asszonyok jól végzik munkáju­kat. Közöttünk van tényleg a helyük. Molnár Olga tényleg lehajol, pisz­kálja a csizmája szárába beesett szén­darabot. Amíg lehajolva volt, gon­dolhatta ki, amit most mond, mert el sem dobja kezéből a szenet és már mondja is: — Mi, nők méltóak akarunk lenni a hős szovjet bányász-asszonyokhoz. Be­kapcsolódtunk a munkaversenybe. Úgy akarok dolgozni, hogy méltó legyek az élmunkás-kitüntetésre. Romasz elvtárs, a bánya aknásza, aki eddig távolabbról hallgatta Mol­nár Olga szavait, közelebb lép. Csil­logó rézlámpáját felemeli és rávilágít a bányász-asszonyra. — Jól beszélsz, Olga — mondja. — Szép példával állsz elő az ország asszonyai elé. Mi már régen a bányában dolgozunk, de ilyet még a bánya mélyén nem mondott asszony. ígérhetem, hogy se­gíteni fogunk munkádban, mert orszá­gunkban ti nyitottátok meg azt az utat, amin a szovjet asszonyok már hosszú évek óta járnak. Ti is olyan hősökké fogtok válni, mint a szovjet asszonyok. Az egyik ereszkében a fúrógép hangja dübörög fel, majd a csille gördülését hozza a bánya légáramlata. Molnár Olga nekifeszül a csillének. A körülötte állók segíteni akarnak neki. Molnár Olga csak ennyit mond: hagy­jatok, én is bányász vagyok. A csille lassú menettel indul ki a föld fel­színére. OLVASÓ VERSENY INDUL a salgótarjáni könyvtárban Salgótarjánban a Körzeti Könyvtár értesíti a dolgozókat, hogy a Könyv­tár mellett alapkönyvtár működik, ahol minden dolgozó megtalálhatja a legértékesebb szellemi táplálékot, a jó könyvet. A könyvtárban a haladószel- [ lemű magyai írók művein kívül igen | nagy számban vannak híres szovjet ' írók művei is. A híres műveken kívül még ideológiai és ismeretterjesztő mű­vek is állnak a tanulnivágyók rendel­kezésére. Ne felejtsük Rákosi elvtárs április 9-én mondott szavait: „Ma már tudjuk, hogy ahhoz, hogy valaki élni tudjon a maga és hazája javára a szabadság jogaival nemcsak a jo­gok, a gazdasági lehetőségek, hanem a kultúra, a műveltség is kell. Az a jó állampolgár, aki elég tudással ren­delkezik ahhoz, hogy meglássa és megértse az összefüggéseket a maga mindennapi munkája, magatartása és nemzete sorsa, sőt ezen túlmenőleg a nemzetközi versenyek között.“ A kör­zeti Könyvtár olvasóversenyt indít meg. Ötszáz kiállítás Sztálin születésnapján Az olomouci kerületben Sztálin szü­letésnapján 500 kiállítás nyílik meg. központokban egy-egy helységben,több központokon egy-egy helységben több kiállítást is rendeznek. A kiállítások célja, hogy a dolgozókat közelebb vi­gyék Sztálin személyéhez és művéhez. Elsősorban azokat az ipari, mezőgaz­dasági és építési eredményeket mutat­ják be, amelyek közvetlenül a nagy Sztálin nevéhez fűződnek. A román trakiorisiák nagy teljesítményei A romániai gép- és traktorállomások dolgozói az őszi szántás elvégzésére munkaversenyt indítottak. Ennek során az egyik gépállomás traktoristái 12 nap alatt 837.6 hektárt szántottak fel. Ez azt jelenti, hogy minden lóerő után napi 12.5 árt szántottak. Egy ár: 100 négyzetméter. A győztes eredményt el­érők közül két traktorvezető 35 HP erejű traktorral napi 5.6 hektár átla­got produkál. Az acélöntődé büszkén jelenti Rákosi elvtársnak, hogy befejezte a 3 éves tervet Rákosi Mátyás elvtársnak az MDP főtitkárának BUDAPEST ,Jl salgótarjáni acélárugyár acélöntődéjének összes dolgozója büszkén és örömmel jelenti nagy vezérének, hogy a munka frontján becsülettel harcolt és november 22-én déli 12 órakor teljesítette az üzem a 3 éves tervének acélönt­vény programmját. Az utóbbi más­fél hónapban az üzem minden egyes dolgozója átérezve az ügy fontosságát, éjt nappalá téve dől­Párt és A lelplezett Rajk-banda pere meg­mutatta, hogy az imperialista ügynö­kök munkáját nagymértékben meg­könnyítette kádereink alacsony elmé­leti, politikai képzettsége, a politikai éberség hiánya. Az ötéves népgazdasági terv új, ha­talmas feladatokat hárít Pártunk elé, amelyeket csak olyan, Párthoz hű, ügyünk győzelmében biztos káderekkel lehet megoldani, akiknek a szocializ­mus építése minden akadályon keresz­tül győzedelmeskedik. Ha kiértékeljük Pártunk Politikai Bizottságának határozatát, akkor meg kell állapítanunk, hogy a szakmai és a politikai nevelés hiánya mutatkozott tneg az üzemek területén. A felszabadulás óta járási pártbizottságunk nem törődött a bányászok üzemen belüli szervezeti életével, csak a községi és lakótelepi pártszervezeteket építették ki. Csak községi vagy lakótelepi problémákkal vagy kampányszerű munkával foglal­koztunk. Emellett elhanyagoltuk az üzemi és termelési problémákat, ami megmutatkozott nem egy esetben a termelési grafikonokon. A Szervező Bizottság augusztusi ha­tározatának értelmében megszerveztük a salgói szénmedence üzemeiben az üzemi pártszervezeteket abból a célból, hogy a hároméves tervet befejezhes­sük, az ötéves tervet politikailag és gazdaságilag felszínen tarthassuk, azt előkészíthessük. Szervezés közben olyan tapasztala­tokat szereztünk, hogy a a bányaüzemek dolgozói helyeslik az üzemi párt- szerrezeteb létrehozását, mert eddig azt érezték, hogy a lakó­telep és község területén ugyan n á- uyítja a Párt politikailag és gazdasá­gilag az ország vezetését, de az üze­mek vezetésére a szakszervezet hiva­tott. Az üzemekben dolgozó, de lakótele­peken vagy falvakban lakó tagjaink gozott, hogy az akkor fennálló te­kintélyes hátralékot felszámolja. Munkánkat sikerrel vitte a szocia­lizmusba vetett törhetetlen hitünk és az a tudat, hogy kötelességünk maradéktalan teljesítése hatalmas lépés az új, boldogabb Magyar- ország félé.“ Éljen Rákosi elvtársi Éljen a Párti Acélöntődé dolgozói. Bánya bekapcsolódtak az üzemi pártszerveze­tek létrehozásába és ennek már kéz­zelfogható eredményei is vannak. Szénmedencénk üzemeiben fokozato­sabban indult meg a brigádverseny, az egyéni és pálosverseny, így szüle­tett meg Mátranovák gáti üzeménél Fejes József csapatának eredménye, akik 248 százalékot értek el. Majd Szorospatakon Zsélyi János 1050 szá­zalékos munkateljesítménye. Az üzemi pártszervezetek eddigi munkájuk eredményeképpen megtudták javítani a dolgozók viszonyát a termeléshez A dolgozók tapasztalatból tudják, hogy van kihez fordulni, aki segít rajtuk. Az eddigi általános közömbösség fel­engedett. A bányamunkára eddig ránehezdő konzervatizmus, a megszokott maradi módszerekhez való ragaszkodás meg­tört. Az üzemi pártszervezetek meg­alakulása a kommunisták nagyfokú ak­tivizálódását hozta magával. Például a kisterenyei bányaüzemeknél a létreho­zott bányász üzemi pártbizottság a munkások és a párttagok javaslatára műszaki funkciójukból leváltották azo­kat a munkáskádereket, akik elszakad­tak a Párttól és a fejlődés akadályozói lettek. A dolgozók látják, hogy Pártunknak­milyen hatalmas és igazságos az ereje. Ezen keresztül előkerülnek a jó és he­lyes javaslatok, a termelés fokozásá­nak érdekében. Példa rá Karancslejtős, ahol a termelést fokozni tudják, mert megteremtették a folytonos menet ér­dekében a hétórai munkakezdés ideje helyeit a hatórai munkakezdést. Ezál­tal biztosították a szoros összedolgo­zást az aknával és a rakodóval. Az újonnan létesült pártszervezetek beindulása óta aktivizálódnak a dol­gozók, ami megmutatkozik abban, hogy olyan eredményeket érnek el, amik nagy lépést jelentenek a munká­hoz való viszony fejlődése és a szocia- iizmus építése terén. Kijavítjuk az oktatási munka hiányosságait A Szabad Nógrád f. hó 19. számá­ban „Hiányok a Salgótarjáni Acél­gyár Oktatási munkájában“ cím alatt foglalkozott az oktatási munkával. A jelsorolt hibák és hiányosságok valójában fennálltak az acélgyári pártszervezet oktatási munkájában. Másodrangú kérdésnek tekintettük az oktatást, a pártbizottsági tagok el­hanyagolták saját képzésüket, a sze­mináriumok szervezését bürokratiku­sán végeztük. Elsősorban is a pártbizottság tag­jai a hibák feltárása óta központi kér­désükké tették az oktatási munkát. Mindennap fél nyolctól fél kilencig egyéni tanulást vezettünk be Szom­baton d. u. a pártbizottság tagjai szá­mára a szemináriumot rendszeresen megtartjuk. A párttagságunk bevoná­sával megtárgyaltuk hogyan lehet a szemináriumokat helyesen megszer­vezni. A megtárgyalás alapján külön szemináriumokat szervezünk és szer­veztünk az állandó nappalosok ré­sére és külön szemináriumokat szer­vezünk a váltó műszakosok részére. szemináriumok átszervezése menet­közben történik, úgy, hogy az oktatás további menetét az átszervezéssel ne szakítsuk meg. Előadóink eszmei és politikai színvonalának fejlesztése ér­dekében minden héten előadói érte­kezletet tartunk s nagy segítséget ka­punk azáltal, hogy a megyei hathetes pártiskola előadói tartanak ezeken az értekezleteken előadásokét. A szemi­náriumok ellenőrzésire kiépítettük az ellenőrző hálózatot, bár itt még van­nak hiányaink, mert nincs elegendő fejlett elvtárs, hogy minden héten le tudnánk ellenőrizni minden egyes sze­mináriumot. Az ellenőrfelelős részt- vesz az oktatási bizottsági értekezle­teken és így közvetlenül látja az ok­tatási problémákat. A vidéki munká­saink oktatását egyelőre úgy oldot­tuk meg. hogy Bocsárlapujtőn, Somo­son és Zagyvarónán az üzemi dolgo­zók számára, vasárnap délelőttönként általunk megbízott kiküldött előadók- bal tartjuk meg az előadásokat. Az első előadások még nem voltak kielé- gítőek, egyrészt Zagyvarónán a helyi pártszervezel soviniszta álláspontja okozott akadályokat, másrészt a kije­lölt falujelelősök nem gondoskodtak arról, hogy a szemináriumi hallga­tók teljes számban vegyenek részt az előadáson. A oktatási bizottság egy-egy tagját küldöttük ki a fenti falukba, hogy így az oktatás foLyama- tosságát a vidéki dolgozóink szá­mára is biztosítsuk. A pártkönyvtárat december 1-től minden nap biztosítjuk a szeminá­riumi hallgatók és párttagjaink szá­mára, a tanácstermünket olvasóhely­ségnek alakítjuk át és biztosítjuk, hogy délután fél 5-től'este 9 óráig állandó könyvtári szolgálat légyen. Az átszervezéssel kiküszöböljük a mű­szaki értelmiséggel és a nőkkel kap­csolatos hiányosságainkat oktatás te­rén. Irányt vettünk arra, hogy a sze­mináriumaink 10—15 százaléka a nőkből és műszaki értelmiségből ke­rüljön ki. Bene Károly okt. felelős. Hídvégi Pál titkár. Akkor ezt írtuk: „Magas eredményét azért érhetta el, mert helyesen hasz­nálja ki a munkaidőt, jól szervezi A salgótarjáni üveggyárban Huram j Sándor üvegfúvó eddig még nem is­iéért 170 százalékos eredményt ért el. |

Next

/
Thumbnails
Contents