Szabad Nógrád, 1948. november (4. évfolyam, 45-48. szám)

1948-11-18 / 47. szám

Hatalmasat fejlődtünk már 1945-től — mondják az újlaki bányászok A zagyvapálfalvai és a kistere­ivel körzet határán fekszik Újlak Dolgozói arra büszkék, hogy amióta a bánya terme!, mindég e!31 járnak. Most is harmadik he­lyen vannak a versenyben. Gáti­bánya és Józseflejtőa előzi meg csak Újlakot. Ehhez bizony meg kelt fogni a csákány nyelét. A termelési csatát is meg kell nyerni, h<%y új országot építhes­sünk magunknak. Pokrivác* János és csapata meg Is nyomták a termelést. Egy mű. szak alatt elérték a 81 mázsás átlagot la fejenként. — Pedig Etearői járnak Ma i— Mondják. — Egy kicsit bosszú az ht Ahogy így beszélgetünk, szor­galmas kezűkben megáll á csá­kány. Nem pihenés akar ai lenni dói esik egy kicsit örömet és bs- •afot elmondani. — Még az utazással van agy kis bsj. Sok kocsiról hiányzik az ablak éa most már fázunk, ba ki­jövünk a meleg bányából, be- azé] danák elvfórs. — Hej, Jártam <■ gyalog is 1827-ben, Etesről — Bátonyba. dar világ, — emlékez k vissza Pokrivács elvtára éa még hozzá Minden héten. Az volt még a cu. teszi, hogy: azóta nagyot vétó­zott a helyzet, Hatalmasat fejlőd­tünk 1945-től. Majd megcsinálják az abakot (a. Nem lehet mindent egyszerre. A vágat, ahol vagyunk, olyan alacsony, hogy Híva is alig fé­rünk. Amikor a baltát hosszában felállítja az ember, éppen végig ér. Ht dolgozik Pokrivács elvtárs csapatával. Rajta kívül hárman vannak még a csapatban. Jenák, Lendovszki és Búzás elvtárs. — Az igaz, hogy alacsony, — mondják, — de nem az a fontos, hanem az, hogy most már ma­gunknak dolgozunk. Mi bízunk a Magyar Dolgozók Pártjában, hogy a vezetésével győzelemre visz- szűk harcunkat és jobb életet te­remtünk magunknak. Aztán nem beszélnek tovább. Az idő múlik, a csillének pedig telni kell. Újra megmarkolják ? csákányt és fejtik a fekete gyé­mántot. Es minden csákányütcs. minden darab kitermelt szén most már a dolgozók álla manók fel- emelkedését szolgálja — a szo­cializmus megvalósítását ' ség elő. A párttisztogatással a dolgozók ótofo és ritunkája könnyebbül meg A párt életére és mŰKŐdésére most a tagzárlat és a tagok felül­vizsgálásának ténye nyomja ti a bélyegét. A P. B. határozatával sok párttagnak nyílt fel a szeme, látta mag azt a helyes utat, amelyet a párt követ. Sok tagnak hideg fu­tott végig a hátán, mert tudta, hogyha idáig lehetett le vissz i tini a pért nevével, ezek után ö Is azok közé kerül, akiknek többé nines helyük a munkásosztály él. csapatában. Egyszerű párttagok is, akik a mindennapi munkában tapasztalták a karrieristák, a betolakodók és megvesztegethetők, osztályidegen elemek káros tevékenységét, óriási örömmel fogadták ezt az Intézke­dést. Király elvárd a ságujfaltrt bá­nyában dolgozik. Külszíni munkás­Csllletologatás közben azon is gon­dolkozik, hogy mi jó la származik neki a P. B. határozatiból. ■—> Aki nem odavaló — mondja, — azt eltávolítják a pártból. Ez na­gyon helyes. Így erősebb letz a Párt, megnő a tekintélye. Sokkal eredményesebben tudja majd har­cunkat vezetni.­A beszélgetésbe Kovács Berta­lan, a szakszervezet elnöke is be. kapcsolódik. Szerinte a befurako­dott szeméttől való megtisztítás új lendületet ad a pártélenek. — Igen, ez igaz — hagyja hely­ben Király. — Nálunk Is van még elég baj. En Sóshartyánban lakom és bizony nagyon jó lesz, ha ott is megnézik a vezetőséget és a tagságot egyenkint Sok hiba fog megoldást nyerni!., Közben megáll a csillével Dénes Ágoston elvtára is, Király munka­társa. Egy darabig hallgatja a be. szélgetést, aztán hirtelen közbe­vág: — Ha eltávolítják a munkásosz­tály pártjának soraiból a kétes, in­gadozó elemeket, ennek csak az lesz as eredménye, hogy megszi­lárdul az öntudatos dolgozók egy­sége. Mindig többen és többen csatla­koznak a beszélgetéshez. A ság- újfalui bánya dolgozóinak hangjából bizakodás és harci elszántság tük­röződik vissza. Tudják, hogy a Párt erősödésével ők lesznek erő­sebbek, hogy a Párt egységének, tisztaságának növekedésével az ő életük és munkájuk' lesz könnyebb. (bal) A iűriénoiom vörös napja/ — Karancs-lejfőt, Gusztáv-táró 1944 novemberében — 1944-ot Irtunk. A magyar tör­ténelem leggyászosabb, leggyalá. zatosabb és legvéresebb napja: élte. Ahol még a német és ma­gyar fasizmus dühöngött, szedte áldozatait, hatalmas börtön és si­ralomház volt az ország Min­denki, aki embernek érezte magát, «ki nem aljasult le állattá, ökölbe­szorított kézzel és szívből jövő gyűlölettel állt az ország romlása •lőtt. Ebben a hatalmiba viharban, ez indulat és az erőszak elszaba­dulása Idején nem volt könnyű megmaradni embernek, hirdetni és harcolni • humanitás,: • haladás eszméit. Vörösnek számított ■»mindenki aki ezek mellett az eszmék mel­lett ki mert állni, ha kétkezi dol­gozó volt, akkor a „büdös kom- munista"li „rohadt proli“ jelzővel ülették. Ellenállók ...Es ebben az elvadult világban megtalálták a karancslejtösi bá­nyászok az utat, amelyre minden­kinek rá kellett volna találni. A felszabadító Vörös Hadsereg már hazánk nagy részérő. kiűzte a fasisztákat, már minden józan értelmű ember látta, hogy a tő­kések csak a veszett balta ny. igyekeznek menteni. Látták ez Gusztávtárón is... Persze a magyar reakció nem adta fel csak egyszerűen azt az államot, ahol majdnem egy évez­reden át szabadon garázdálkod­hatott. Kiadták a parancsot, hogy •ki csak járni tud, az fogjon ásót csákányt és menjen lövészárko ásni. Gusztávtárón is így volt. November 24-én, hétfőn kelleti volna a bányászoknak a nagyál­lomáson jelentkezni. i— Ml nem megyünk sehova és • tŐRésréndszemek már egy csá­kányütést sem dolgozunk- — hangzott a határozott válasz 28( bányász szájából. A nagy elkeseredés és a fél télén gyűlölet adta aztán azt a gondolatot, hogy lemennek a ba­nyába és ott várják meg a Vörös Hadsereget. Mar ennek előtte két héttel jó néhány katonát elrejtettek mun­kahelyükön, akik megelégelték a céltalan háborút és megszöktek Horthy hadseregéből. Vigyáztak rájuk a bányászok, mert ha él­fogják őket, akkor biztos halál vár rájuk. Bent a bányában persze nem várták tétlenül az események fej­lődését. Tisztában voltak azzal, hogy a német és a magyar fa­siszták nem nyugszanak bele a bányászok ellenállásába és nem lesznek válogatósak eszközökben, hogy megtörjék őket. Előkerültek a puskák, golyószórók. Paxitbó' a szénfejtéshez használt robbanó anyagból, gyujtózsinórra! kézigrá­nátokat készítettek. Őrséget á tottak, megszervezték a figyelt szolgálatot. ÉleMialilharc — A tárnába egy németet, egy fasisztát sem engedünk lel —i Ez volt a közös megállapodás. Hamar megtudták a fasiszté' a bányászok hatalmas megmozdu­lását. Mozgósították az egész kör­nyék katonaságát és csenc^írsé gét, 26-án hajnalban német SS-ei és magyar tábori csendőrök lep­ték el a bánya bejáratát. Gusztáv- akna fasiszta gyűrűben volt. A helyzet óráról-órára veszélye­sebbé válj. Választani kellétt. Vagy megadják magukat a fa­sizmusnak, vagy kiszabadítják magúkat a gyilkosok karmai kö­zül. Az utóbbit választották. Egy helyen, ahol alig 3 méteres földréteg takarta a bányát, meg­próbáltak egy vágatot kihajtani és azon keresztül szabadulni. De nem sikerült. Éppen ott állt a német őrség... Abba kellett hagyni. El­kezdték egy másik helyen.« 18 méter volt a távolság. Már alig hiányzott két méter, amikor vá­ratlan fordulat következett be. ég alatt írta meg két legjobb szín Ne higyj magyar a németnek! A gestapó pribékek gázbombát dobtak be a légaknába. Közben a német parancsnokság egy követet kért a bányászoktól. Ennek megígérték, hogyha kijön­nek, semmi bántódásuk sem lesz. Így aztán elhatározták, hogy ki­mennek a bányából. Elhatározá­sukhoz hozzájárult még az is, hogy 26-án a fasiszták beakartak nyomulni a bányába. Maguk előtt hajtották a telepi asszonyokat. Kilátásba helyezték, ha egy néme­tet lelőnek a bányászok, akkor felgyújtják az egész tárnát. ÄZ elhatározást tett követte. 27-én délután 5 órakor rendezett sorokban elindultak kifelé. — Auf!... Auf! — kiabálták a németek. Ott álltak a tárna szá- jánál kettős sorban. Egy magyar, egy német lövésre tartott gép­pisztollyal. Megkezdődött a mo­tozás. Az ígéret csak csalétek volt. Nem engedték őket haza. — Irány a laktanya, át az alag- úton. Menet Indulj. Elindultunk Tarján felé. Mártírok De nem jött mindenki. Még fizenketten maradtak lenn. Ezek másnap jöttek felszínre. Ekkor történt a fasizmustól megszokott leggyalázatosabb merénylet. Pú- les Imrét, Laczkó Mátyást és egy ismeretlen katonát ott a helyszí­nen kivégezték. Csak Monostori János őrmester egy másik társá­val, 'hallatlan bátorság és lélekje­lenlét melleltt tudott a földdel be­temetett légaknán keresztül meg­szökni. Bent ■ laktanyában aztán kez­dődött a vallatás. Egy Lipcsei nevű szakaszvezetö lapáttal és piszkavassal akarta szólásra bírni az ellenállás hős katonait Itt újabb kivégzésekre került sor. Cselényl József, Tóth Mlkiós, Lu­kács Sándor és egy ismeretlen katona vére öntözte • közelgő felszabadulás útját. Emlékezzünk és tanuljunk Amikor már mindent megtud­tak, amikor már véresre verték az embereket, akkor tizenkettő kivételével hazabocsájtották őket. Azt a tizenkettőt pedig túsznak szánták, de tervük nem sike. Losonc bombázásakor mind a ti- zenketten megszöktek. Ma is itt­hon vannak és dolgoznak, építik a 'demokráciát. Azóta négyesztendő teli Mun­kában, harcban és eredményekben gazdag négy esztendő A gusztáv- aknai bányászok amilyen bátrak és hősök voltak az ellenállás pil­lanatában, olyan acélos akarattal emelték munkára ft csákányt, ami­kor eljött az építés. Hősi halot- taiknák emléke állítja elibük azt a példát, hogy a fasizmussal, a tő­késtársadalommal kiegyezni nem lehet, azt meg kell semmisíteni... Es hősi halottaik emléke ad erőt nekik a szocializmus építésének harcában.. .1 Balogh Gyula. APOLLO SALGÓTARJÁN IS—21-1«: Mansissr Verdim 22-24-íg: Ulalsá pillanat A. központi műhely egyik munkapadja mellett dolgo» tál elvtárs, amikor meghallottad az igazgatóság legújabb rendel­kezését A rendelkezés arról szólt, hogy a műhelyekben és anyag­raktárakban dolgozok munkahe­lyeikre csak akkor vihetnek ba táskát vagy hátizsákot, ha a csa- porívezető ezért felelősséget vál­lalt. Te Elvtárs, rögtön ejégedoU lenül, dühösen adtál kifejezési helytelen véleményednek. Szidtad az igazgatóságot és a pokolba kí­vántad az egész rendeletét Nem volt igazad, Elvtársi En sokszor láttam bemenni s gyárakba dolgozókat, — még s tőkés világ idején — lapos táská­val. Amikor kifelé jöttek, a táska már nem volt lapos. Francíakiűcs, egy üveg benzin, különböző ki- sebb-nagyobb szerszámok, vagy alkatrészek húzódtak meg ■ tás­kában. Ha sikerült neki, hazz vitte, ha nem..’. Szóval, én örültem neki, ha si­került, mert a tőkés vagyonút vitte, amit a tőkés a proletárok millióinak verejtékéből szerzett. De ma, Eivtárs, fáj a szívem, amikor ilyen, vagy ehhez hasonló esetet látok, vagy hallok. Es ép­pen azért látott napvilágot az a rendelet, amit te a poKolba ki­várnál, mert nálatok a központi műhelyben sem vol tritka jelenség, szerszámoknak és ‘ alkatrészeknek az eltulajdonítása. Lehet, hogy éppen Te is azok között voltál, akinek otthon egy íranciakulcsfá vagy egy olajozóra volt szüksége. A szükséges dolgok ott álltak csalogatóan a munkapad szélén, Te zsebre tetted és otthon öröm­mel vetted elő. És Elvtárs, öröm helyett sfr- nod kellett volna: Saját magadat loptad meg! A műhely, a szerszá­mok, a munkapadok ma mind i Tied, az enyém, a dolgozóké. Úgy kell rájuk vigyázniok, mint a sa­játodéra. sőt még jobban, mert ez ez életed, kenyered. Neked, elvtárs pedig kötelességed, In a rendelet helyességéről fevtlágo- sítsd azokat, akik zúgolódnak 'el­lene, mert aki azt nem érti meg, az nem méltó arra, hogy a dolgo­zók államának tagja legyen és k öntudatos dolgozókkal együtt me­neteljen a jobb jövő felé. Elvtársi üdvözlettel. Már többen fordultak szerkesz­tőségünkhöz panasszal, hogy miért nem lehetett a salgótarjáni üveg­gyárnál lévő hídon az útburkolatot teljesen rendbehozni. Ugyanis az úttesten olyan gödrök és bukka- nók vannak, hogy az könnyen élet- veszélyessé is válhat. Ezt a pa­naszt mi is elismerjük és továb­bítjuk az illetékesek felé, hogy mR hé lelőbb javíttassák meg az út­testet Így lehet {okozni a termelést A kazár! bányaüzem már régei küzd a" csillehiánnyal, amely a ter­melés rovására ment. Ezért a ve­zetőség a dolgozókká karöltve el. határozta, hogy ezen az állapotos Sürgősen változtatni fognak. A Bárnán évő rossz csillék kijavítá­sát vállalták el a műhely dolgozói Ezt a hiúnkat még a mindennapi munka mellett végezték, mintegj másfél hónapon át. így 58 teljesei új csillét nyertek és hatalmai összeget takarítottak meg.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents