Nő, 1992 (41. évfolyam, 1-9. szám)
1992-01-13 / 1. szám
Vállalkozó asszonyok Amerikában Az amerikai magazinok az utóbbi években egy meglepő jelenségről cikkeznek: az USA-ban több nő kezd üzleti vállalkozásba, mint férfi. A Kis Üzeleti Vállalkozások Szervezete például megállapítja: „A nők kevesebb tőkével kezdik vállalkozásaikat, kevesebb a gyakorlatuk és a kapcsolataik, mint a férfiaknak.” A statisztikai adatok alapján a ma Amerikájában a vállalkozók egyharmada nő. Tíz év alatt duplázódott meg az e területen dolgozó nők száma, s az ezredfordulóra — az előrejelzések szerint — elérik az ötven - százalékos részarányt. Korábban csak olyan női munkának minősített területeken fogtak az asszonyok önálló vállalkozásba, mint például a divatszakma. Mára azonban már a gyár-, az építő-, sőt a bányaiparban ... és egy általa romantikus stílusban berendezett lakásbenső Fotó: archívum és más tipikus férfiágazatokban is megvetették a lábukat. A kérdésre, hogy miért alapított saját céget, a nők többsége hasonlóképpen válaszol. A nagyvállalatoknál kevés lehetőség kínálkozik arra, hogy maga-Linda Ohlhues Chase sabb beosztásba kerüljenek. Egy bizonyos pontig eljutnak, s onnan nincs tovább! Ismereteik, szaktudásuk kamatoztatása céljából ezért saját vállalkozásba kezdenek; a magányos anyák pedig így remélnek kiutat a szegénységből. Ninfa Maria Rodriguez Laurenzo, miután három gyerekkel özvegyen maradt, megélhetés után nézett. Houstonban végül apró éttermet nyitott. „Gondoltam, legalább ennivalójuk lesz a gyerekeimnek” — mondja. Ma egy texasi étteremhálózat feje, bevétele pedig eléri a 20 millió dollárt. S hogy mennyi pénz kell a starthoz? A női vállalatok többségét ötezer dollárnál kisebb összeggel indították el. Kedvező tapasztalatai ellenére ma még sok bank szkeptikus — nem bíznak a nőkben! Carolyn Stradley esete jó példa erre. Az asszony aszfaltozócéget létesített. „Asszonyom — figyelmeztették a bankszakemberek —, ez az üzlet eleve halálra van ítélve.” Csak miután munkanélküli bátyja aláírta a kérvényét, kapta meg a bankkölcsönt. És a vállalkozás 2,5 miljió dollárt hozott... Újabban Amerika-szerte menedzserközpontokat hoznak létre, hogy megtanítsák az asszonyokat a vállalkozásra. Érdekvédelmüket szolgálja például az Üzletasszonyok Nemzetközi Szövetsége. Minden érdekes elképzelés megvalósítható — állítják a lapok —, ha van hozzá egy kis tőke, s az árut ügyesen vezetik be. A hobbiból pénzkereseti (orráélehet! Az elegáns Bloomingdale áruház különlegességeket áruló részlegén jelent meg Sarabeth Levine háziasszony narancs- és barackdzsemje. A 44 éves asszony családi recept alapján főzte a lekvárt, s mindössze száz dollárt fektetett bele. Idővel bankkölcsönt vett föl, és üzlethálózatot létesített. A siker titka: a házi íz! Linda Ohlhues Chase kisasszony belsőépítész, aki a válása után szánta rá magát a vállalkozásra. Lakásberendezéssel kezdett foglalkozni, két kisebb munka után megkapta a nagy megbízatást: egy mamutcég vezetőjétől. Miután megvetette a lábát Kaliforniában, Távol-Keletre készül. „Ott is nyitok irodát — és ha majd lesz rá igény, К őzé p- E u rópá ban” — mondja. Egészséges profitszerzésre biztatják a nőket a női lapok is. „Ma nagy keletje van a kézzel végzett munkáknak, a kéziszőtteseknek, fazekasárunak” — írják. 8 Nő A csehszlovák cipőipar és Tomás Bat’a neve sokáig összefonódott. Édesanyám még ma is, ha cipőt indul vásárolni, nem a cipőüzletbe megy, hanem a „bátyába”. Mire e sorok megjelennek, már megtörténik a nagy „visszatérés”: megnyílik Prágában, a Vencel tér sarkán a nagy Bat’a-áruház A Bat’a-müvek ma már olyan világbirodalnuit tudhat magáénak, amely fölött soha nem nyugszik le a nap. A The Bata Shoes Organisation üzemközpontjaival a világ negyven különböző pontján van jelen, Kanadától Peruig és Délkelet-Ázsiáig. A Bat’a ipari és kereskedelmi központok hatvanezer embert foglalkoztatnak. A tudósító, aki Hellocourt-ba, helyesebben Bataville-be — az egyik legismertebb európai Ba(a-központba — szándékozik utazni, az első percekben csak a fejét forgatja: úgy hiszi, eltévedt. Erdők, mezők, szelíden legelésző juhnyájak mellett visz el az útja: inkább képzel ide üdülőközpontot, mint ipartelepet. Hogy miért épp ezt a helyet választotta ki üzemcsarnokai számára a Bat’a cég egykori igazgatója, csak találgatni lehet. Talán a fekvése miatt; vagy mert 1930-ban, mikor megvette itt az első földbirtokot, nagy volt errefelé a munkanélküliség, így olcsó munkaerőt kapott; esetleg mint magánember rokonszenvet érzett az elzásziak iránt. Sokan persze azt mondják, az is szerepet játszott a döntésben, hogy a vidék nagyban emlékeztetett Zlín környékére, ahol 1894-ben az első Bafa-üzemcsarnokot fölépítették. Hellocourtból, az egykori szelíd farmból szinte semmi nem maradt; helyén a Bafa-művek erős bástyája fekszik, ahol minden megtalálható: cipőgyárak, asztalos- és lakatosműhelyek, központi raktár, design-központ, menedzseriskola stb. A dolgozók tipikus, „bafás” villákban laknak, klinkertéglás lakóházakban és lakótömbökben. Egy részük természetesen a közeli falvakból ingázik, negyven-ötven kilométernyi távolságból. Az üzem összesen lóOO embert foglalkoztat, háromnegyed részük a termelésben dolgozik. Adminisztratív munkaerőből nagyon kevés van. (Illusztrációképp egy beszédes adat: a torontói centrumban, ahonnan tu-
