Nő, 1992 (41. évfolyam, 1-9. szám)
1992-02-10 / 3. szám
— Hát nem sok — mondja a polgármester. — Egyedül a vallásgyakorlásban mutatkozik felszabadultság. És szeretnénk visszaállítani az iskolát Tervezzük még egy halottasház felépítését io. Öröcberi 39 munkanélkülit tartunk számon. Ebben a kis községben egyedül a szövetkezet nyújt munkalehetőséget. De most már ott is problémák mutatkoznak. A lakosság nagy része ingázik. Helmecre, Szerdahelyre, esernyőbe vagy Sátoraljaújhelyre a varrodába járnak be naponta dolgozni az emberek. A legutóbbi népszámlálás alkalmával hétszáz lelket írtak össze a faluban. Ez a szám jóval alacsonyabb, mint a korábbi években volt. Alig tíz éve még 800-an éltek itt. Sokan elmentek a városba, ahol könnyebb a megélhetés, és iskola is van. A polgármester bizakodik. Talán a magas lakbér, a szükség majd viszszahozza őket. Ki tudja? Ki akar ma gazdálkodó földműves lenni? — Őrösben eddig mindössze egyetlen ember igényelte vissza földjeit. Mi a helyzet a fiatalokkal? — A fiatalokkal sok a baj mondja a polgármester. — Hiába próbáljuk őket segíteni, semmi sem érdekli őket. Kaptak egy klubhelyiséget, amely működött is, míg össze nem törték a berendezést. Úgy 20-30 évvel ezelőtt még élt a kultúra. Az embereknek mostanság nincs idejük a művelődésre. Túlterheltek, s belefásultak a munkába. A parasztház szobájában hideg van. A kabát sem kéredzkedik le az emberről. A fekete fejkendős, nyolcvanegy éves Baratiné keservesen panaszolja: — Nem merünk melegedni. Csak estére fűtünk be. Sokba kerül a tüzelő. Ha reggeltől fűtenénk, hamar elfogyna a szén! a nyugdíjasoknak manapság minden drága. Milyen volt itt az élet régen? — A maihoz képest bizony vidámabb — mondja Barati Józsi bácsi kicsit elgondolkodva. — Mindenki dolgozta a maga kis földjét, míg a közösbe nem kényszerítették. A szegényeknek könnyű volt belépni a szövetkezetbe, mikor semmijük sem volt. Ott biz’ nem a birtok nagysága szerint adták a fizetést, hanem az elvégzett munka után. Most meg a világ szinte megbolondult. Visszaadják, amit egykor elvettek. Gazdálkodjunk, de mivel? Meg a földhöz való vonzalom sem a régi már. S főleg a fiatalokból teljesen kiveszett a föld iránti szeretet. Nem abban nőttek fel. S az iskolában is urakat csináltak belőlük, nem parasztokat. — A kárpótlást kéri mindenki - toldja meg a felesége —, nem a földet. Míg a szövetkezet egyedül gazdálkodott, addig jól ment a sorunk. Osztalékot is kaptunk. Esti szürkület borítja be a falut. Kint süvít a szél, hull a hó. Bent a meleget adó kályhánál talán összejön néhány ember. Hogy az elmúlt jobb időkről beszélgessenek. Arról, amikor még történt valami a faluban. ISKI IBOLYA A (söndes mi 6 Nő Robbantani akarunk — Otthon Bencze tanár úr a legjobbakat rendszeresen beosztja „óraadásra” — kezdi Tóthpál Laci. Számunkra így az előadások nem jelentettek különösebb erőpróbát. Az itteni diákok viszont irtóra meglepődtek. Állandóan azt kérdezgették: Ti honnan tudtok ennyit? Pedig rém egyszerű: megkaptuk a felvidéki tan-Bencze Mihály könyveket és mateklapokat, és fölkészültünk belőlük. — Az igazsághoz tartozik — szól közbe Boros Szabolcs —, hogy azért nálunk sem ment a dolog olyan könnyen. Mikor először bementem a negyedikesekhez, egész óra alatt morgolódtak. Mit képzel ez a zöldfülű, talán tanárnak képzeli magát?! Ha a szünetben elkapnak, bizony kiporolták volna a nadrágomat. De ma már nincsenek ilyen problémák, még a vaskalapos tanárok is — mert ilyenek is vannak jócskán — szemet hunynak a dolog fölött. Az igazgató úr pedig a „diákelőadást” elfogadta mint tanítási módszert. Persze nekünk azért könnyebb, mert mi otthon Erdélyben magasabb szinten tanuljuk a matekot. Az itteni tankönyvek, ahogy lapozgattam őket, sokkal lazábbak, szellősebbek, az anyagbeosztásuk is más. Mi sokkal mélyebben „lemegyünk” az anyagba. — Egyáltalán, sok dolog más itt, mint otthon — mondja Tóthpál Laci. — Otthon sokkal nagyobb a fegyelem, szigorúbb rend van. Itt a diákok valahogy félvállról vesznek mindent. Zaj van az órákon, nem nagyon figyelnek. Az öntudatuk is kisebb, mint a miénk. Brassó, ahonnan jöttünk, egy félmilliós nagyváros, és lakosságának csak a tíz százaléka magyar. így nekünk erősebbnek, okosabbnak kell lennünk, mint a románoknak. Amit csinálunk, annak minőséginek kell lenni; ha tanulunk, jól kell tanulnunk, nincs kecmec. Mi hétszer jobbak kell