Nő, 1992 (41. évfolyam, 1-9. szám)

1992-02-10 / 3. szám

A csöndes

Ködös, zimankós téli reggel.

A buszmegállóban télikabátos, sapkás-sálas gyerekhad ricsajozik. Az autóbusz hirtelen feltűnik a kanyarban, s egykettőre megtelik iskolába utazó kisdiákokkal.

— Már jó tíz éve a falu apraja is Nagygéresbe jár iskolába — mutat a tolakodó gyerekekre az arra igyekvő néne. — Megszüntették a négyosztályost Őrösben. így most mindenki utazik. Eleinte még felügyeletet is ígértek hozzájuk, de most már az sincs! — s legyint egyet.

Indulhatnánk tehát akár innen is, a falu széléről. Kétoldalt termőföldek ásítoznak. Majd egy kerítés következik, mögötte a szövetkezet tulajdona: az irodaház, a gazdasági épületek, a mezőgazdasági gépek. Nem messze innét a sportpálya és az öltözők. A főútra két utca fut ki. Találomra elindulok az egyiken.

Tóth Erzsébet, a postásnő jön velem szemben. Kerékpárjára akasztott táskájában alig néhány folyóirat, napilap lapul.

— Két évvel ezelőtt négyszer több újság járt a faluba — emlékszik vissza. — Az áremelkedés után bizony megfogyatkozott az előfizetők száma. Nem nagyon olvasnak már itt az emberek.

Az utcán délelőtt alig látni valakit Szinte kihalt a falu. Közepén tisztás Valaha innen indulhatott el a kisbírc dobját verve, figyelmeztetni a lakosságot, hogy most fontos közlendője van. S egykor talán ez a dobpergés még felverte álmából a csöndes falut. Most a tisztáson emlékmű áll. Tavaly novemberben emelték a II. világháború áldozatainak. Innen néhány lépésre minden megtalálható aminek egy kis faluban lennie kell a vegyesbolt és a kocsma. Előttünk a református és katolikus templom odébb a községháza, mögötte a ma-4 Nő

falu

gyár óvoda, majd a temetődomb nemrég készült lépcsője. A lényeg egy helyen összpontosul.

Kifelé indulok a faluból. Ha egy kicsit tovább gyalogolnék, talán az országból is kimennék. De a Karcsa folyó megállít. Az, amely egykor még fiatalosan csörgedezett. Amelynek partján vidám fürdőzők múlatták az időt, gondtalan csónakázók eveztek a túlsó partra, hogy menyecskéket hozzanak, vigyenek. Most kihalt a part, érintetlen, elhagyott. Nem a tél miatt...

A Karcsa mellett zsíros termőföld