Nő, 1992 (41. évfolyam, 1-9. szám)

1992-01-27 / 2. szám

Érdekes, hogy nagyon sok nő ki nem állhatja a pulóvert egészen addig, míg egy szép napon nem engedelmeskedik a divatlapok bűvös parancsának, ami kicsit boszorkányosítva valahogy így hangzik: „Végy két kötőtűt és sok szebbnél szebb, puha, cirógató fonalat..." És beindul az otthoni kisüzem, mint valaha az ipari forradalom kezdetén angol takácséknál. Pulcsik, mellények, sapkák, sálak töltik meg a szekrényeket, fonalmaradékok a kosarat, reklámszatyrot, amelyekből azután újabb ruhadarabok születnek, s így megy ez már az idők végezetéig. S közben a pulcsit utáló nők pulcsit imádóvá alakulnak át. Újabb és újabb mintákat tanulnak meg, egyre bátrabban kombinálják a színeket, egyre merészebben társítják a pamutot cérnával, csipkével, gyöngygyei, tollal. S végül megszületik az első saját modell..

Szerkesztőségi ötletzsákunkból most olyan pulóvereket válogattam, amelyek remélhetőleg megörvendeztetik a már igényesebb darabok kötésére is bátran vállalkozókat — ilyen az aranyszállal díszített, alkalminak is kinevezhető pulcsi —, de a kezdőket is. Az utóbbiaknak az „egyszerűségében nagyszerű” piros pulóvert ajánlom, amely nyugodtan tekinthető alapmodellnek. Aki belevág, hogy a leírás alapján megkösse (s be is fejezi), nekiláthat a csíkos, póló jellegő pulóver elkészítésének, mert amit a kötésből meg lehet tanulni, azt a piros pulcsi készítése közben biztosan megtanulja.-lampl—

Fotó: Nagy László, Prikler László

Nő 21