Nő, 1992 (41. évfolyam, 1-9. szám)
1992-01-27 / 2. szám
Magániskolák a láthatáron Azt hiszem, hogy a csehszlovákiai magyar oktatásügy tragikus helyzete több tanulmányból is mindössze részleteiben tűnne elő. A gondok azonban máris nyilvánvalóak, ha a pedagógusképzés leépítésére, a pedagógusállomány elöregedésére, az önálló magyar főiskola tervének elvetésére utalok. Ezt tetézi az igazgatóválasztások miatt kialakult feszült helyzet. A történet ott kezdődik, hoj»y a magyar szakmunkásképzés hátrányosán megkülönböztetett helyzete már-már a kilátástalanságig fokozódott. Akadtak viszont, akik a valóban kritikus helyzetre nem letargiával reagáltak, hanem tettre készen szembenéztek a kihívással. Még 1990-ben történt, hogy a hidaskürti Cservenka János és Cservenka Zsuzsa olyan kezdeményezésre vállalkoztak, amelyről egy évvel korábban még álmodni sem lehetett volna. Meghirdették programjukat, amely arra irányult, hogy létrehozzák az ország első magyar középfokú szaktanintézetét Hidaskürtön. A reagálás minden képzeletet felülmúlt. Aki csak tehette, pénzzel, de leginkább munkával járult hozzá a sikerhez, átérezve annak fontosságát és időszerűségét. A községnek talán egyetlen olyan lakosa sincs, aki valamilyen módon részese ne lenne az iskola felépítésének. A vállalkozás nagyszerűségét és eredetiségét értékeli az a díj is, amellyel az arra leginkább érdemes vállalkozásokat értékelik 1990 óta. Ezzel a díjjal a regisztrációt követően jutalmazták Cservenkáékat. Ebben az évben, amikor a szakiskola történelmi második évfolyamát jegyzi, immár egy új, korszerű iskolaépületben folyhat a tanítás. Jelenleg összesen 425 tanulót oktatnak a fodrász-, kozmetikus-, varrónő-, villanyszerelő-, asztalos-, autószerelő- és festőszakmára. Olyan példamutatás eredményeképpen valósulhatott meg mindez, amely felvillantja azt a lehetőséget, hogy amennyiben központilag nem tudják — nem akarják — megol-10 Nő dani a magyar szakmunkásképzés problémáját, akkor magunknak kell átvenni a kezdeményezést. A kibontakozás további reménysugara, hogy Galántán is megnyílt egy magániskola, pontosabban már működik Szlovákia első nyolcéves magyar tannyelvű magángimnáziuma. Az iskola szellemi atyja és igazgatója a Független Magyar Kezdeményezés egyik alapító tagja, Tóth Lajos. Annak idején, a gimnázium ünnepélyes megnyitóján jelen voltak az igazgató által meghívott vendégek, a kezdeményezés erkölcsi és anyagi támogatói, nem utolsósorban pedig A. Nagy László, a Szlovák Nemzeti Tanács alelnöke, Horváth Balázs tárca nélküli miniszter (MDF), Boros Jenő, a Magyar Köztársaság pozsonyi főkonzulja, Tóth Károly, a Független Magyar Kezdeményezés főtitkára, dr. Püspöki Nagy Péter (MKDM), Szabó Rezső, Bauer Edit és Rózsa Ernő, az Együttélés Politikai Mozgalom parlamenti képviselői és még sokan mások. Eltekinthettünk volna ettől a felsorolástól, de úgy vélem, hogy ebben az esetben, amikor egy korszakalkotó magyar kezdeményezésről van szó, és éppen Szlovákiában, ez a vállalkozás mindenképpen megérdemli, hogy méltóképpen dokumentáljuk. Az iskola igazgatója, a kezdeményezés kivitelezője még az iskolaév kezdetén megígérte, hogy Comenius, Kodály és Apáczai Csere János szellemében kívánják tanulóikat oktatni, hogy szeretetteljes légkörben, a tanár és diák kölcsönös bizalmának légkörében, a gyermekközpontúság szellemében neveljenek a szó nemes értelmében vett értelmiségieket a nyolc év folyamán. Joggal feltételezzük, hogy az új körülmények rendkívüli energiákat szabadítanak fel diákban és pedagógusban egyaránt. El kell még mondani, hogy a magángimnázium helyiségeit Pék László, a Galántai Gimnázium igazgatója bocsátotta a kezdeményezés rendelkezésére CÚTHJÁNOS Két kérdés motoszkál a fejemben. Két egymást látszólag kizáró kérdés. Hol is kezdjem az írást, mikor nincs lehetőségünk változtatni a helyzeten? Hol is kezdjem, mikor van rá lehetőségünk? Nézőpont kérdése... De vegyük sorba a tényeket. A világ valamennyi fejlett országában növekszik a rákos megbetegedések — köztük a mell daganatos megbetegedéseinek — száma. A mellráknál maradva, Európában Hollandia vezet, 100 ezer lakost alapul véve 71,6 % az új páciensek aránya. Ehhez képest a mi Cseh- és Morvaországi (43,9 %) valamint Szlovákiai (34,5 %) mutatónk jóval alacsonyabb ugyan, de így is évi 1,2 %-os átlagnövekedés könyvelhető el. Abszolút számokban kifejezve ez Cseh- és Morvaországban évi 4500, Szlovákiában évi 1300 újonnan diagnosztizált esetet jelent. Az emlőrák a nők daganatos megbetegedéseinek 15 %-át teszi ki. S a legszomorúbb tény: míg a világ gazdagabb felén a növekvő betegségrátát nem kíséri növekvő elhalálozási ráta, nálunk az utóbbi is növekvő tendenciát mutat. Cseh- és Morvaországban évente 2500, Szlovákiában 623 nő hal meg emlőrákban. Köztudomású, hogy minél hamarabb fedezzük fel a daganatot, tehát minél kisebb, annál nagyobb a gyógyulás esélye. 5 mm-nél kisebb tumornál ez az esély 98 %, 6 mm — lcm-esnél 90 %, 1-2 cm-esnél 70 %, 2-3 cm-esnél pedig 54 %. Ez a fajta daganat nagyon alattomos. Akár 10- 15 évig is fejlődhet anélkül, hogy a nő észrevenné. Általában 50-55 éves korban válik egyértelműen kitapinthatóvá, ami annyit jelent, hogy már a 35-40. életévtől „lappang”. Ezért olyan fontosak a megelőző, preventív vizsgálatok. Csehszlovákiában a megelőzés két útjáról beszélnek a szakemberek. Az elsődleges megelőzés a betegséget kiváltó tényezők kizárása és közömbösítése. Bizonyos általánosan rákkeltő tényezők mellett a mellráknak nem nagyon léteznek specifikus kiváltó tényezői. A szakirodalom ilyennek tekinti a 30 éven túli első szülést, ugyanakkor a 20 éves kor előtti és minden további szülés, valamint a szoptatás védelmet nyújt ezzel a betegséggel szemben. A másodlagos megelőzés során a betegség korai szakaszainak felderítése a cél. Ennek több módja van. A legegyszerűbb a rendszeres önvizsgálat — nemrég szemléltettük, s írtunk is róla. A nők általában tudják, miről van szó, azt is, hogyan kell esi-
