Nő, 1992 (41. évfolyam, 1-9. szám)

1992-05-18 / 9. szám

Л ' w

f*rW KIIKZ

AZ ÉV FÉRFIJA A NŐ-BEN?

Kétségtelen, hogy Tóth Károly, a Magyar Polgári Párt alelnöke egyike legismertebb kisebbségi politikusainknak. Miközben faggatom, a kedves Olvasó jár az eszemben, hogy miket kérdezne Tőle. Mert nálunk az ilyesfajta beszélgetések, amilyenekre szerkesztőségünk vállalkozott, nem szokványosak. Pedig Tóth Károlytól is rengeteg megkérdeznivaló van. Nyugaton a híres emberekről szinte mindent tudnak az újságírók.

S ha nálunk is lennének igazi magazinok, Tóth Károlyról is sok mindent tudnánk. Hogy alkalmasint épp a krisztusi korban van, 33 éves, kedvence a kínai konyha, legkedvesebb írója Hamvas Béla stb. Első kérdésemmel arra kérem, mutassa be magát

Berobbanásotok a politikába óriási meglepetést szerzett. Az embernek az volt az érzése, Ti tudatosan készültetek erre.

Valóban politikus akartál lenni?

Dehogy. Történésznek készültem, és ha bejön a papírforma, ma valamelyik levéltárban csücsülök. 1977-ben teljesen naivan nekiindultam a világnak azzal, hogy fölvettek a pozsonyi egyetemre. Előtte a gimiben a kultúra bűvöletében éltem, verseket, forgatókönyveket írtam, színházat rendeztem. S ez így ment volna tovább, ha az első évfolyamban ki nem kerülünk fél évre Szegedre. Ott sikerült összejönni Bencze Györggyel, Szabó Miklóssal, Kis Jánosékkal, gyakorlatilag az egész akkori demokratikus ellenzékkel. Szeged akkoriban elég sok embernek meghatározta a pályáját, Molnár Imre például házasságot kötött és ott maradt az egyetemen.A lányok, Oravecz Aranka és Császár Gyöngyi többet be se mentek a pozsonyi

egyetemre, olyan elegük lett. Fölmentek Prágába és az ottani egyetemre próbáltak bejutni. Az én kedvem is elment mindenféle hivatalos történelmi tanulmányoktól. Öllős Laciékkal önképzőkört szerveztünk, és belevetettük magunkat különféle nyelvészeti, filozófiai, történelmi tanulmányokba, végigvettük szinte az egész alapirodalmat. Átjártunk Pestre, előadásokat hallgattunk, repülőegyetemeken vettünk részt. Elég hamar az is kiderült számunkra, hogy létezik egy Kisebbségi Jogvédő Bizottság. Fölvettük vele a kapcsolatot, s amiben tudtunk, segítettünk. Az volt az alapállásunk, hogy ez egy