Nő, 1992 (41. évfolyam, 1-9. szám)
1992-05-18 / 9. szám
Páholy Ellenzem, hogy új szokás szerint - akár kényelemből, akár tudatlanságból - minden kedvezőtlen jelenséget a forradalmi változások rovására írnak. Annyi azonban kétségtelenül megállapítható, hogy bár az új életfeltételeket ki-ki indulatosan, beletörődéssel vagy kényszeredetten fogadta, a másod-harmadállás vállalását vajmi kevesen kerülhették el. Tagadhatatlan, hogy ez a kényszerállapot, bármennyire sajnálatos is, rengeteg időt és pénzt rabol el a kultúrától. Ennek a hiánynak a jegyében kerülnek megrendezésre az idei Jókai Napok is. Mielőtt azonban egy „mit is várhattunk volna" megjegyzéssel összegezné bárki lesújtó véleményét kultúráról és forradalomról, mindenképpen rá kell mutatni arra, hogy a politika és a gazdaság vezényléséből kizárt magyarság a korábbi évtizedekben mindössze egyetlen szűk területen, a kultúrában azonosíthatta önmagát: oda szorult vissza burkolt politikai állásfoglalásaival és közérzetének versben, drámában diagnosztizálásával. Napjainkra ennyivel kétségkívül „szegényebb" lett a kultúránk. így „jött össze” az a bizonyos címbe foglalt „kevesebb", ami a maga valóságában mégis több... Az idei, sorrendben a 29. Jókai Napok május 31-én kezdődnek. Mivel a korábbi évek gyakorlatához képest jóval kevesebb csoport működik a komáromi járásban és a szélesebb pátrián belül is, ennélfogva az országos seregszemlét nem előzi meg sem járási, sem kerületi forduló. Történt viszont, hogy a vers- és prózamondás hagyományos versenyei lekerültek a Jókai Napok műsoráról. /Ezeket április 9-12 között bonyolították le Rimaszombatban./ Ennélfogva valóban a színpadi művészetekre leginkább fogékony és leginkább elkötelezett csoportok fellépéseit láthatjuk majd Komáromban. A mindössze két kategória, a színjátszó csoportok és kisszínpadok kategóriájának résztvevőit a Jókai Napok válogató bizottsábuszra vagy vonatra szállniuk és hazamenniük, mint a korábbi években, hanem a szervezés okos és belátó kedvezményének köszönhetően minden egyes résztvevő elejétől végig jelen lehet a rendezvénysorozaton. Régóta hiányoltuk ezt a megoldást, mert enélkül a mégoly színgazdag zászlódíszbe öltözött varos - üres mmm P 00 WTfFWA lí ТО .fi/űU Л limb ly) ii Ом!® Küszöbön а 29. komáromi Jókai Napok ga jelöli majd ki. A seregszemlén való részvétel legesélyesebbjei: a kassai X Iparista Kisszínpad, az ipolysági gimnázium Kisszínpada, a gútai Csemadok Színjátszó Csoportja, a nagymegyeri Színjátszó Együttes, két további színjátszó együttes Losoncrólilletve egy-egy Fülekről, Izsáról és Léváról. A megnyitó napján 19,00 órai kezdettel a Jókai Színház díszelőadására kerül sor, melynek keretében a Mohács című drámát viszik színre. A versenyprodukciókat is zömmel a Jókai Színházban mutatják majd be. A rendezőség csak torlódás esetén veszi igénybe a Komáromi Városi Kultúrközpont színpadát. Örvendetes hír, hogy az országos seregszemle résztvevőinek, szereplésüket követően, nem kell azonnal volt. Főleg a fesztiválhangulat hiányzott, minthogy a versenyzők csak átutazó vendégek voltak Komáromban. Eljátszották szerepeiket, s máris pakolhattak. Nem volt módjuk élvezni mások előadásait, összevetni az egyes produkciókat, osztozni mások sikerében, okulni a hiányosságokból, perlekedni a zsűrivel. Mert mindez a Jókai Napok hozadéka lehet, a szakmai ismeretszerzéstől a személyes ismerkedésig. Azt hiszem, ettől /is/ ünnep a fesztivál, illetve fesztivál az ünnep. /Jól fog esni egy ilyen jellegű összejövetel a sok politikai gyűlés, konferencia és kongresszus után. A koszorúzást követően úgyis mehetünk egyenest a szavazóhelyiségekbe.../ Cúth János Nem, nem volt nyelvbotlás, illetve nem az enyém, hiszen Grendel Lajos, a CSMÍT /Csehszlovákiai Magyar írók Társasága/ volt elnöke próbálta ezekkel a szavakkal berekeszteni hazai íróink április 1-jén /!/ megtartott közgyűlését, persze nem véletlenül. A Szemle jövője volt ugyanis az összejövetel egyik tétje. Az „irodalmunk állóvizéből időnként felbukkanó vízilovak és vadászok” közötti ellentét végig ott lebegett az ülésteremben. „A CSMÍT fedőnevű nyugdíjas írók klubja - szintén Grendel-idézet - hozta magát”, legalábbis alaphangulatában. Mert csak így érthető, hogy a napirendi pontok, szavazások ugyan rendben lezajlottak, ám érdembeli döntések csupán óriási kérdőjelekkel születtek. Eddigi egyetlen iroaalmi lapunk, az Irodalmi Szemle Tőzsér Árpád személyében új főszerkesztőt kapott, míg elődje, Grendel Lajos júniusban Kalligram címmel új lapot készül szárnyára bocsátani. A szakmai féltékenység - vagy nem is tudom, minek nevezzem -, megtűzdelve némi anyagi érdekeltséggel, időnként heves indulatokba torkollott. Cselényi Lászlót például az általa kifogásolt „vályúpolitika", ti. a „fiatal és dilettáns írók hadának” a jelenléte heves és .gondolkodó" emberhez igencsak méltatlan kirohanásra késztette. Aki végül ténylegesen is kirohant a teremből, az Barak AZ IRODALMI SZEMLE KÖZGYŰLÉSÉRŐL NÉHÁNYSORBAN László volt.Őt ugyan szintén nem a szelídségéről és finomkodó írásairól ismerheti a nagyérdemű, de Barak legalább papíron gyakorolja azt, amit. Végül azért mégis szavaztunk, például az öttagú választmányról, amely ezentúl a CSMÍT vezérkaraként próbál majd lazítani a merev szabályokon platformok, azaz belső csoportosulások formájában. Új elnök személyéről nemigen esett szó, irodalmi értékekről annál inkább. Hogy kinek mit jelent ez a kategória, végül is szemlélet dolga. A Társaság létét a jövőben talán leginkább az érdekvédelmi feladatokra való összpontosítás indokolhatja majd. Mindent összevetve pedig a legfontosabb, hogy az írók jó műveket tegyenek az asztalra. Emellett minden egyéb torzsalkodás másodrendűvé válik. Mert hát vályú és vályú között is van különbség, hogy ne mondjam, formailag és tartalmilag egyaránt. És hat kinek a vályú a fontos, kinek a moslék... Csak el ne felejtsük közben, hogy az íróember, ugye, nem a szájával és a gyomrával, hanem a fejével /papíron ceruzával, esetleg írógépen/ dolgozik. Mert az irodalom főleg művekből áll, hiszik vagy nem hiszik. Ja, meg olvasókból, ha vannak még egyáltalán! M.Csepécz Szilvia Nő 15
