Nő, 1992 (41. évfolyam, 1-9. szám)
1992-05-18 / 9. szám
fi radon radioaktív gáz, amely a természetben mindenütt előforduló rádium vagy urán bomlásakor keletkezik.A radont semmi sem köti le, ugyanakkor képes minden közegen áthatolni. Az emberi testbe behatolva sem marad meg, így nem is az a veszélyes benne, hogy fölhalmozódva fejti ki káros hatását. A rádium és urán szétesésével keletkező izotópok és a belőlük kiinduló alfa-, béta- és gamma-sugárzás okozhat bajt, ugyanis elektromos töltésüknél fogva a levegőben gyülemlenek föl, és a légzőszervekbe jutva tovább sugároznak. Ez a jelenség már régóta ismert, főleg az uránbányászoknál gyakori tüdőrák kapcsán. Ráadásul a radon valóban mindenütt jelen van, nem ismer ország- és ideológiai határokat. Százig megengedett Más mérgező anyagokhoz hasonlóan a radon is lehet hasznos. Vannak olyan barlangok és fürdők- például Jáchymovban-, ahol épp a radon jelenlétének köszönhetően eredményesen gyógyíthatók a mozgásszervi megbetegedések és a gyerekkori asztma. Az a lényeg tehát, hogy milyen „adagot” kapunk. A lakás levegőjét nézve körülbelül 100 Bq/nrr a radon megengedett koncentrációja. Ilyen fokú radioaktivitással szennyezett levegőt belélegezve állítólag semmi bajunk sem történhet. Vannak azonban olyan házak és lakások, amelyekben a megengedett érték tíz-százszorosát mérték! Csehszlovákiában a 200 Bq/m-es érték már egészségre károsnak tekinthető, az 500 Bq/m-es koncentrációt pedig azonnali óvintézkedéseknek kell követniük, főleg ott, ahol gyerekek is élnek, mert a sugárzás őket fokozottan veszélyezteti. A panel sem „ártatlan” A radon tehát mindenütt jelen van. Mi okozza, hogy egyik lakásban kevesebb, a másikban több radon található? A három legfontosabb „forrás” a következőd telek, az alapozás és az építőanyag urántartalma, a víz rádiumtartalma és a földgáz radontartalma. A leglényegesebb az első! Elmondható, hogy a radonnal leginkább szennyezett házak általában köves, elsősorban gránitos talajra épültek. A pince és a földszint a legtelítettebb, minél magasabbra megyünk, annál inkább csökken a radontartalom. Persze, ezt más tényezők is befolyásolják, például a szellőztetés gyakorisága, a helyiség hőmérséklete, az építőanyag áteresztőképessége, a légnyomás (minél alacsonyabb, annál több a radon), az évszakok, az időjárás stb. Ami az építőanyagokat illeti, a legveszélyesebb a kő, a legideálisabb a fa. A tégla elfogadható, ám a panel Kén-dioxid, szén-dioxid, szmog, füst, por - bizalmas ismerőseink, akár városon, akár falun élünk... Megszoktuk a létezésüket, bár jelenlétükbe nem törődhetünk bele. Még nem tudjuk pontosan, miképp rekeszthetnénk ki őket az életünkből, s tessék, itt az újabb hívatlan vendég, a radon. Házunk tája sem mentes a környezeti ártalmaktól EGY VESZÉLYES VENDÉG: ARADON és a hulladékanyagokkal töltött beton általában tartalmaz uránt, és ez radont produkál. A második radonforrás a víz. Sajnos, ma már nem nagyon található olyan felszíni víz, amely ne lenne ilyen vagy olyan mértékben rádiummal szennyezett. Ami pedig a harmadik forrást, a földgázt illeti,annál nagyobb a radontartalma, minél tovább raktározzák a föld alatt. A legegyszerűbb szellőztetni! Ha ennyire elterjedt a radon, egyáltalán tehetünk-e ellene valamit, főleg ma, amikor minden házra, minden lakásra szükség van? Szerencsére kevés a kőből épült lakóház, s ami van, az is már öreg, többnyire csak hétvégi háznak használják, s úgy tűnik, a bennük való időszakos tartózkodás nem veszélyezteti az egészséget. Nagy gondot jelentenek a panelok és a hulladékkal töltött betonból készült házak. Sok van belőlük, rövid időn belül nem Cótolhatók, a radonmennyiség csak öltséges eljárásokkal csökkenthető bennük, s természetesen teljesen ki nem küszöbölhető. Hogyan szabaduljunk meg a radontól? A legegyszerűbb, legolcsóbb és legeredményesebb módszer a régi, jól ismert szellőztetés. Minél többet szellőztetünk - főleg a kereszthuzat ajánlott -, annál többször cserélődik a levegő, s a radon a bomlástermékeivel együtt az utcán köt ki. Persze, energiatakarékossági szempontból nézve nem a legjobb ez a módszer. További probléma, hogy a szennyezett levegőjű térségekben nem sokat érünk el a szellőztetéssel. A zárt rendszerű szellőztetőberendezések pedig nagyon, de nagyon drágák. További lehetőség: megakadályozni a radon bejutását a lakásba. Például speciális tapétákkal, padlóburkolattal, téglákkal vagy ólomlemezekkel. Viszont ezek sem küszöbölik ki teljesen a sugárzást, ugyanakkor számolni kell a mellékhatásaikkal (ólommérgezés, a falak befulladása, penész és egyebek). Svédországban és Amerikában a következő költséges, de hatásos módszert alkalmazzák: az épülettől néhány méter távolságban egy veremhez hasonlatos, szigetelt gödröt ásnak, amelyben egy elektromos berendezés segítségével állandó alulnyomást érnek el, és ennek a hatására a radon a verembe megy, nem a házba. Ez a megoldás épületcsoportok esetében is alkalmazható, de csak akkor, ha a radon a talajból szivárog. Ha a falakból, vízből vagy a gázból, más megoldás után kell nézni. —lampl— A radon ma komoly probléma. Szakemberek foglalkoznak vele, kutatják, hogyan „űzhetnék” ki házainkból. Hogy idehaza mi a helyzet, és mire jutottak, a következőkben tőlük kérdezzük meg.
