Nő, 1992 (41. évfolyam, 1-9. szám)
1992-05-18 / 9. szám
KIKBŐL LESZNEK A E 8Í Sí I e A feminizmust valahogy hazánkban furcsa értetlenség és homály veszi körül. Ha fiatalokat kérdezünk erről, a lányok ijedten tiltakoznak: Én nem vagyok feminista! A férfiak pedig bőrcsizmás, korbácsos amazonokat képzelnek maguk elé. A nyugati világban a feminizmusnak óriási tudományos irodalma van, komoly lapjaik, folyóirataik jelennek meg, az egyetemeken helyet kapnak a női tudományok tanszékei. Tény, hogy a nyugati társadalmakban a feminista mozgalmak nagy tömegbázissal rendelkeznek, s több szálon csatlakoznak a polgárjogi mozgalmakhoz. Van egy népes, diplomás női réteg, ahol a feminizmus a hatvanas években újjászületett. A szüfrazsettek hagyományaira támaszkodva (akik a nők felszabadítását tűzték ki célul) ezen mozgalmak harcai eredetileg a férfiközpontú társadalom hatalmi rendje ellen irányultak: nem hagyják magukat kizsákmányolni és elnyomni. A kiszolgáltatottság ellen A feminizmus hazai hívei azt mondják, hogy az asszonyok nálunk is ugyanolyan kiszolgáltatottak, mint bárhol másutt a világon. Bár papíron egyenjogúsítva vannak, úgy érzik, hogy az emancipáció révén olyan pluszterheket kényszerítettek rájuk, amelyeket nem szívesen vállaltak. Nyugaton a helyzet azáltal kedvezőbb, hogy a nők fokról fokra maguk harcolták ki társadalmi elfogadtatásukat, és éppen mert a maguk sikerének könyvelhetik el az eredményt, sokkal jobban meg is becsülik. A legharcosabb nyugati feministák a nők „egyetemes” kiszolgáltatottságát hirdetik. A kiszolgáltatottság véleményük szerint abból adódik, hogy a nők soha nem tanultak meg önállóan élni és dönteni. A szülői ház engedelmességre tanítja őket, később ezt a biztonságot és védelmet a férj nyújtja - ha a lány eladósorba kerül és elkél a „piacon”. A férjhezmenés presztízskérdés számára, mert „pártában maradva” még hátrányosabb helyzetbe kerül, hiszen mint „szóló” nőt nem hívják sehova társaságba... De a házasság is kiszolgáltatottá teszi a nőt, hisz még a diplomás férj is elvárja a teljes kiszolgálást, és mentességet követel minden házimunka alól. A nők többsége nem is lázad ez ellen, mert így nevelték - mondják a feministák. 4 Semmiképpen sem egyenlőek tehát a feltételek, és a gyökerek mélyre nyúlnak - írja a feminista szakirodalom. Egy lányba már gyerekkorában belénevelik: melléd erős férfi kell, aki megvéd téged. Ezért később aztán a nők drágán fizetnek! A biztonság kedvéért belemennek még egy előnytelen házasságba is, pedig a valóságban a nő sokkal alkalmasabb önmaga ellátására, és ezáltal az önálló életvitelre, mint egy férfi. A feministák mindezért a családot és a társadalmat kárhoztatják, mondván, hogy nem készíti föl a nőket az önállóságra, önmaguk és döntéseik vállalására. A legharcosabb „nőpártiak” még ezen is túlmennek, és mítosznak neveznek minden biológiai tételt, amely a nők másságát igyekszik bizonyítani. A valóság az, mondják, hogy a férfi és nő között csupán az a különbség, hogy a nő képes a testében kihordani a gyerekét. Emiatt kényszerítik aztán őket a tápláló, gondoskodó, gondozó szerepkörbe, és elvárják tőlük a mindenkori önfeláldozást, ami a minták alapján generációról generációra öröklődik. Már kicsi korukban -belésulykolják a lányokba, miként viselkedik egy nő, és miként egy férfi. Ezek olyan általánosítások, amelyek nem igazak, de megtartásukat nagyon keményen elvárják az embertől. A fiú már kiskorában megtanulja, hogy ő erős lesz, nem fél, katona lesz, aki megvédi a nőket, akinek a testi erejére lehet számítani. A sírás, a nyafogás már kislánykorban is a kislányok privilégiuma. A fiúkra tehát rákényszerítik, hogy elfojtsák érzelmeiket, soha ne mutassák ki. A párkapcsolatokban aztán - vonják le a következtetést a feminizmus hívei - a nők szenvedik meg, hogy a férfiak olyan jól megtanulták eltitkolni érzéseiket. A férfiak ezért sérülékenyebbek a nőknél, s emiatt gyakoribb náluk a korai elhalálozás. Mit kínál a feminizmus? Ezzel szemben tehát mit kínál a feminizmus? A feministák alternatív megoldásokat dolgoztak ki, például az egyenrangú párkapcsolatokra. Két ember szereti egymást, mindkét félnek ugyanazok a dolgok engedhetők meg, és közösen vállalják a terheket. Semmivel sem magyarázható ugyanis, hogy csupán azért, mert az egyik más kromoszómával született, a másik cselédként szolgálja őt. A feminizmus természetesen a férfiak oldaláról és szemszögéből is megvizsgálja a kérdést. A férfiak bizonyára úgy érzik, hogy a gondok megosztásával sok olyan dolgot kellene fölvállalniuk, amit nem szoktak meg. Pedig ezzel a cserével ők csak nyernének! Gazdagabb lehetne a személyiségük, megszabadulnának azoktól a feszültségektől, amelyeket ma még érzelmeik elfojtására fordítanak. Meg kellene tanítani a férfiakat sírni, nevetni, s akkor bizonyára kevesebb lenne a szívinfarktus, agyvérzés - mondják. Egyszóval, a feministák szerint újra kellene vizsgálni a sztereotip nemi szerepeket, hogy érvényesek-e még, nem nyomorítják-e meg a férfi és nő életét egyaránt? Ezen olvasat szerint a feminizmus tehát a férfiaknak is kedvez. 7 Nő
