Nő, 1992 (41. évfolyam, 1-9. szám)
1992-05-04 / 8. szám
Páholy forgása alatt már másodszor adták ki. Ráadásul újból hiánycikk. A természetfelettiség fogalma európai keresztény kultúránkban óhatatlanul kapcsolódik az egyetemes emberi civilizáció egyik alapművéhez — a Bibliához. Számos olyan rögzített jelenség függ össze a mai értelemben vett parapszichológia-kutatás és egyes bibliai történetek között, amelyek Istentől kapott képességeink gazdag tárházában keresik helyüket. Es egyúttal az értelem rendszerében is. De vajon jól szelektálunk-e? Az általunk para-jelenségként definiált történések bolygónk egész felületén megmutatkoznak. S hogy közülük mennyi az érzékcsalódás és mennyi a valóságos tény, az ma még kimutathatatlan. (Megjegyzem: az érzékcsalódás is létező valóság. Eredője van és motivációja. Meg következménye is; ami újabb történések motivációjává válik.) Bizonyos csupán annyi, hogy „Több dolgok vannak a földön és egen, mintsem bölcs elmétek álmodni képes...” E könyv ezen jelenségeket igyekszik rendszerbe szedni Afrikától Óciániáig. Az egész élő bolygó! S a témakörök? Boszorkányság, gyógyítás, energiavonalak, kísértetjárás, reinkarnáció, pszichokinézis, ufók... Vallási transz, zambik, a Drakula-jelenség, a Loch Ness-i szörny... Se vége, se hossza! Ámulhatunk. Van itt mindenféle csoda. Úri Geller is. Azért nem kell mindent elhinni. Csak nem árt tudni róla, hogy mindez (valahogy mégis) van., —kiss— padokon. Nem árt emlékeztetni arra, hogy a kassai Thália Színpad is sikerrel játszotta Gágyor Péter rendezésében. A dramaturg Szigeti László volt. A címszerepben pedig Lengyel Ferencet, Sanchóként László Gézát látta a közönség. A szakma és a közönség osztatlan elismerését élvezte az előadás. Kár, hogy a rendezőt és dramaturgját módszeres zaklatással elűzték a színházból. (Csupán emlékeztető okán történt e kis kitérő.) Az Angyalföldi Gyermekház népművelő, művészetpártoló munkája példaként szolgálhat ma számunkra. „Vadvirág" néptáncegyüttese mellett működik egy kitűnő gyermek-táncszínháza is (most éppen a Macskák-at próbálják), amely sikeresen birkózott meg a Don Quijote-i feladattal. Előadásukat nemrégiben a komáromi Városi Művelődési Központ gyermekközönsége is élvezhette. Hétszázhúsz alapiskolás tapsolt-drukkolt Szanitter Dávid gyermekszínész (Don Quijote) és Marek Péter (Sancho) szélmalomharcának. A díszlet Sajdik Ferenc nemzetközi hírű karikaturista (mellesleg zseni) munkája. Az előadást pedig (hatvanpercnyi megállás nélküli néznivaló!) Kozáry Ferenc rendezte. Kollektív és kreatív játék volt a javából. Nem ártana tán bemutatni ezt az előadást (halódó) hazai gyermekszínjátszásunk fesztiválján, a Duna Menti Tavaszon. Is... Kiss Péntek József „Rájöttem, hogy a nyelvtisztításnak van határa: a mindenkori lehetőség és ízlés, de a nyelvpiszkításnak nincs határa: az végtelen, mint a pongyolaság és ízléstelenség.” (Kosztolányi Dezső) dallamosnak és a verselés szempontjából a leginkább fejlődésre képesnek? A magyart. Ügyeljen, egy feltündőklő költői lángész még igazolni fogja nézetemet. A magyarok, úgy látszik, még nem is tudják, micsoda kincs lakozik nyelvükben” ...Nem tudnánk? Azóta koszorús költőink egész kara beváltotta már nyelvünk és A NÉVADÓ: KAZINCZY, A HANGADÓ: АРПМТЖА Ш 11 \/lJl Я lim Fejtegetés а XXIII. Kazinczy Napok kapcsán Hadd kezdjem a végén: Rossz sejtelmekkel hagytam el а XXIII. Kazinczy Napok rendezvénysorozatát. Egyfolytában a fülemben cseng a Csemadok szervezőbizottságának üzenete, amely úgy hangzott, hogy a jövőben kénytelenek lesznek megnyirbálni a nyelvművelő napok költségvetését. Nem, nem a Hutník szálló mégoly ízléses, kék-fehérben hormonizáló díszterme után lesz majd vágyódásom, ha netán szerényebb hajlékba kényszerül a nyelvművelő mozgalom. S nem is az 500 kilométeres zötykölődés után támad nosztalgiám, ha úgy esik, hogy a helyszín is megváltozik... Más itt a tét, nem is akármekkora. Ezt a következő példával érzékeltetném: a franciák, bár nyelvüket nem fenyegetik külső hatások (és törvények), mégis fontosnak tartják a nyelvvédelmet és nyelvápolást. Már a 1700-as évektől (!) intézményesített formában látják el nyelvük tisztaságának a fejlesztésének feladatait. Az új fogalmak megjelölésére rendszeresen új szavakat alkotnak, állandóan kristályosítják nyelvtanukat, és összevont szemöldökkel söprűzik ki nyelvükből a francia szókincs számára „testidegen” jövevényszavakat. Mi magyarok, többek közt éppen Kazinczynak és nyelvújító társainak köszönhetjük, hogy a nyelv ősi dzsungele rendezett és tágas park lett „ahol alkotni, játszani és táncolni lehet” (Kosztolányi). Nyelvünkkel kapcsolatban mindenekelőtt azt kell tudatosítani, hogy páratlanul képlékeny és gazdag, amelyet érdemes ápolni. Nyelvünk gazdagságát tekintve, hadd álljon itt még egy megállapítás, amely minden idők legnagyobb nyelvtudorának, Giuseppe Mezzofanti (1774- 1849) bíborosnak az ajkáról hangzott el. Ez a mester élete vége felé ötvennyolc nyelven — köztük magyarul is — írt, és százhárom (!) nyelven beszólt. Ő mondta L. A. Franki osztrák költőnek, amit most nem kis büszkeséggel idézek: „Tudja, melyik nyelvet tartom az olasz és a görög után, minden más nyelv előtt, leginkább szellemünk ígéretét! Mégis. A nyelv, mint maga az élet, újabb és újabb értékeket teremt és képvisel, ami által önmaga is megváltozik, felértékelődik. Ez olyan folyamat, amelyet irányítani és ösztönözni kell. Itt most azon van a hangsúly, hogy kell, miután az érdemes körülményeit már tisztáztuk. Kell tehát a nyelvművelés, még akkor is, ha egy nyelv „szélárnyékban” fejlődhet. Hát még akkor, amikor más nyelv árnyékában, örökös védekezőállásból kell hadakoznia az idegen nyelv ráhatásaival szemben. És még a jobbik eset lenne, mindössze spontán ráhatásáról lenne szó. Ám szó van itt nyelvtörvényről is... Mert ezúttal éppen a politika avatkozott be a nyelvhasználat dolgába. S ezzel a kihívással az idei Kazinczy Napoknak is szembe kellett néznie. Maga a háromnapos rendezvénysorozat ünnepe és útmutatója volt a hétköznapok nyelvművelő munkájának, az iskolákban, a katedrákon, a családokon belüli nyelvművelésnek. Ehhez nyújtottak segítséget előadásukkal Szabómihály Gizella és Lanstyák István, a pozsonyi Komensky Egyetem Magyar Tanszékének adjunktusai Zajc Gábor előadásában nyelvünk finnugor eredetével foglalkozott, új szempontok alapján értelmezve a kérdést. Kár, hogy a sumer-magyar nyelvrokonsággal foglalkozó előadás elmaradt, hiszen ez az elmélet évek óta foglalkoztatja a közvéleményt. S ha már ünnepnek neveztem a Kazinczy Napokat, meg kell említenem a versenyt, a szép magyar beszéd országos döntőjét, amely a nyelvművelő napoknak az idén a legünnepélyesebb része volt. Az idén Kassán Václavík Szilvia (az alapiskolások közül) és Száraz Péter (a középiskolások közül) beszélt a legszebben magyarul. Övék a pálma — s reméljük — a jövő is. Cúth János Nő 15
