Nő, 1992 (41. évfolyam, 1-9. szám)

1992-01-13 / 1. szám

(Folytatás az előző számból) 4. Hol a határ? A meddőséget lehet és kell is gyó­gyítani. A régebben ismert módszerek létjogosultságát ma már senki sem kérdőjelezi meg. Ma már hormonza­varokat viszonylag könnyen és biz­tonságosan lehet kezelni. A peteveze­téken végzett finom operációkat ma­napság lézerrel végzik az orvosok. A legtöbb veszélyeztetett terhes ma kü­lönösebb problémák nélkül (ha nem is áldozatoktól mentesen) képes ki­hordani gyerekét. Sokat segítettek eb­ben a modern diagnosztikai módsze­rek is, elsősorban az ultrahangos ki­vizsgálás széleskörű elterjedése. A klasszikus módszerekkel nem le­het minden meddő házaspáron segí­teni. A modern orvostudomány 14 év­vel ezelőtt átlépett egy bűvös határt, és olyan területre került, ahol kevés az egyértelmű útjelző tábla és sok az ingoványos terület. Tizennégy évvel ezelőtt született meg az első lombik­bébi, Louise Brown. A lombikbébi el­nevezés nagyon túlzó, mert Steptoe és Edwards angol orvosok mindössze a petesejtet hozták össze az apa sper­májával kémcsőben, a megterméke­nyített zigótát aztán bejuttatták a méhbe, és ettől a perctől kezdve már minden természetes úton történt. Az­óta több ezer egészséges kisgyerek született e módszer (rövidítve IVF, in vitro fertilizáció) segítségével. Az első években a módszer eredményessége csak 5 százalék körül mozgott, vagyis minden huszadik próbálkozás közül egy volt sikeres. A nyolcvanas évek eleiére az arány 10 — 15 százalékra ja­vult, de a nagy áttörés ezután történt. Ekkor dolgozták ki a rövidítve GIFT- nek és ZIFT-nek (gamete intra fallo­pian transfer, ill. zygota intra fallopian transfer) eljárásokat. Ezek alapelve egyszerű, de az egyszerűség mögött nagyon intenzív és drága kutatómun­ka rejtőzik. Az első módszer lényege az, hogy a szülőktől nyert petesejte­ket (gamétákat) egyenesen a peteve-Az amerikai városokban évente több százerez fát ültetnek, de közülük kevés éli meg a 40 éves kort. Minél közelebb él a fa a város központjához, annál rö­­videbb életre számíthat. A belvárosi járdák „vermeibe" ültetett fák jó, ha tíz évig bírják, még akkor, is, ha hozzáértő szakem­berek ültetik őket. Mit csinálunk rosszul? Miért olyan nehéz életben tartani a városi fákat? A szakemberek megfigyelései szerint a szűkre szabott növekedési tér és az elavult ültetési mód a fák pusztulásának legfőbb okai. A hagyományos faültetés receptje valahogy így szól: Áss egy akkora gödröt, amely 30 centivel szélesebb és 5-10 centivel mé­lyebb, mint a földlabda! Tégy mellé egy kevés laza földet vagy tőzeget, és azt a kiásott földdel összekeverve töltsd vissza a gödröt. A talajból alakíts ki peremet (tányért), amely megtartja a vizet azután tűzz karót a fa mellé, és szórj mulcsot a fatányérba. Ez a leírás nem régi, tanácsainak jó része mégsem helytálló. Ez a módszer ugyanis eredetileg a városoktól távoli fák ülteté­séhez adott útmutatást, ahoí a talaj és az ültetési körülmények kedvezőek. Ha ugyanezzel a módszerrel a mai kőkemény városi talajba ültetünk fát lassú fulladásra vagy szomjhalálra ítéljük. A problémák a nagyvárosok központjában a legsúlyosabbak, ahol a fákat szabványos gödrökbe ültetik. Ezek alapterülete ál­Kisbabát szeretnénk zetékbe juttatják, a másikban a meg­termékenyített korai embrióval (zi­­gótával) teszik ugyanezt. A megfe­lelő előkészítés után alkalmazott új módszerek eredményessége eléri az ötven százalékot, tehát jobb, mint amire a természet képes. Ha ehhez még azt is hozzászámítjuk, hogy mikrosebészeti módszerek lehetővé teszik a pete falának átfúrását, hogy a lusta spermiumok (ez orvosi szak­­kifejezés, nem gúnyolódás!) képesek legyenek bejutni rendeltetési he­lyükre, akkor látszólag teljes a tudo­mány győzelme. A mikrosebészeti eljárások azt is lehetővé teszik, hogy a néhány sejtből álló zigótából egyet leválasszanak és kivizsgálják, nem tartalmaz-e hibás gént. Vagy talán nem is olyan szép a tudomány új vi­lága? A kisebbik, de nem elhanyagolható probléma az, hogy az új módszerek nagyon drágák. Egy-egy ily módon létrehozott terhesség költségei öt és ötvenezer dollár között vannak. Fo­galmam sincs, mikor fogja ezt gyen­gélkedő egyészségügyünk és meddő szülei miatt még meg sem született betegbiztosítási rendszerünk minden rászoruló számára bebiztosítani. Amerikában van pénz elég — ott az etikai és erkölcsi kérdések vannak a közvélemény érdeklődésének kö­zéppontjában. Ha a petesejteket és a spermiumokat kémcsőben is össze le­het hozni, akkor tetszés szerint csere­berélni is lehet őket! (Persze ezt az emberek gyakran kémcsőn kívül is megteszik.) Amíg a spermiumok köl­csönkérése olyan kedves módon tör­ténik, mint ahogy azt Woody Allen tette az Anna és testvérei című film­ben, nincs nagy baj. Az is nagyon szép, ahogyan Arlette Schweitzer megszülte lánya ikreit. A kislány ugyanis anyaméh nélkül jött a világ­ra, de petefészkei rendben voltak, és férjével együtt nagyon vágytak gyerekre. De ma már pénzért is le­het spermiumot vásárolni és kilenc hónapra anyaméhet bérelni. A meg­termékenyített petesejt ugyanis nem csak a természetes anya, ha­nem bármely egészséges és hormo­nokkal felkészített fiatal nő méhébe bejuttatható. Drága, de tisztességes szolgáltatás vagy pedig aljas prosti­túció? Utolsó lehetőség kétsegbee­­sett házaspároknak, vagy pedig könnyű út az alakját és pozícióját féltő „career woman" számára? Mi legyen a mélyfagyasztott, de akár­mikor feltámasztható korai embri­ókkal a szülők (pontosabban a do­norok) váratlan halála után? Kinek van joga határozni sorsukról, és ki örökli a hátrahagyott vagyont? Kényes és nehéz kérdések minden újabb lépés után. Fantasztikus tudo­mányos eredmények vagy pedig megengedhetetlen kontárkodás a ter­mészet szentélyében? A válasz nehéz. A tudományt még senkinek sem sike­rült megállítani, és a gyerekre vágyó asszonyokat sem lehet visszatartani attól, hogy éljenek a tudomány adta lehetőségekkel. Az ember ugyanis szabad akarattal rendelkezik. A szabad akarat ugyanakkor végte­len nagy felelősséget is jelent, és erről sokszor megfeledkezünk. Az önma­gunkkal, környezetünkkel és követ­kező generációkkal szembeni felelős­ségünk tudatosítása szilárd támpont a modern, művelt és felvilágosult em­ber számára. Csakis ez segíthet eliga­zodni bonyolult, gyakran zavaros és véres, de mégis csodaszép világunk­ban. DR. RÁCZ OLIVÉR Hosszú életű fák falában 1,2 X 1,2 m, mélységük 90 cm. Morbid faültetőhumorral szólva: ezekbe a „sírgödrökbe” alig 1,3 köbméter talaj, levegő és víz fér. A kemény föld átha­tolhatatlan falai visszatartják a nedvességet, és megakadá­lyozzák, hogy a fák gyökerei behatoljanak. A gyökerek így arra kényszerülnek, hogy körbe-körbe tekeredjenek, s idővel a növény hanyatlásnak indul. Az aszfalttal körülvett vermek létesítésének széles körben alkalmazott módszerei nem megfelelőek — alapvető változ­tatásra'van szükség! Meg kell oldani, hogy az ültetögödör ta­laja levegős legyen, és elegendő szerves anyagot tartalmaz­zon, valamint azt is, hogy a föld alatti növekedési tér jóval na­gyobb legyen. A Chicagótól északra fekvő Milwaukee városban a fákat az útépítési terv részeként kezelik. Példájukat követni kellene, hiszen az útépítés költségvetésének csekély részéből jó kö­­rüményeket lehet teremteni a fák számára. Milwaukee-ben az aszfaltozás az összes költség negyedét teszi ki, a csatornák és a vízvezetékek építésére az összegnek több mint a felét fordítják. Ehhez képest a fákra fordított 2 százalék igazán je­lentéktelen összeg. (Élet és Tudomány) Nő 23

Next

/
Thumbnails
Contents