Nő, 1992 (41. évfolyam, 1-9. szám)

1992-04-20 / 7. szám

A fenti címet a prágai AED (Ady Endre Diák­klub) szórólapjáról köl­csönöztem. Az invitálás el­sősorban a középiskolá­soknak szól, akik közül bi­zonyára idén is sokan be-Varga Renáta jutnak majd a Moldva-par­­ti főváros valamelyik egyetemére, főiskolájára. Jelenleg körülbelül száz­ötven magyar diák­­diáklány tanul Prágá­ban. Ottjártamkor elsősor­ban arra voltam kíváncsi, hogyan él, mihez kezd ma­gával egy huszonéves lány, ha egyetemi hallgató. Beszélgetőtársaimmal egy apró, ám kollégiumi szo­bára alig-alig emlékeztető kuckóban kuporogtunk a heverőn. A lányok — akik közül Szável Éva elméle­ti matematikusnak, Ba­logh Virág magyar nyel­vésznek, Tóbl Otília közgazdásznak, Varga Renáta matektanárnak és Hajdú Zsuzsa biokémi­kusnak készül — nem is titkolták: jól érzik magukat ebben a kis közösségben. — Prágából az ember nem jár haza naponta a Csallóközbe. Nincs hon­vágyatok? Hogyan lehel behozni az otthont a la­kószobába? Renáta: — Amikor ide­8 Nő jöttem, olyan egyforma volt minden, mint egy kórházban vagy szállodá­ban, de egy-két hónap alatt mindenki a saját ké­pére formálta a szobáját. Nagyon jó, hogy találtunk itt felsős hallgatókat. Ők nem csak a berendezke­désben, hanem lelkileg is sokat segítettek. Amikor az első nap, kicsit szorong­va az idegen helytől, meg­érkeztünk, rögtön megke­restek bennünket, és báto­rítottak. — Miért jön el az em - bér ilyen messzire ott­honról? Éva: — Nekem a tanár­nőm ajánlotta a Károly Egyetemet. Tulajdonkép­pen nincs nagy választási lehetőség: Pozsony, Prága, esetleg Brünn. Lotti: — Nálam nem a suli volt a döntő, hiszen több közgazdasági főisko­la létezik. Sokkal inkább a város, Prága utánozhatat­lan hangulata volt az, ami­ért éppen ide jelentkez­Balogh Virág a matematikát, magánvál­lakozó lesz, vagy akármi­csoda. A másik dolog, hogy benyomják egy szá­mítógép mellé, és akkor ott rutinmunkát végez. A harmadik lehetőség pedig, hogy benn marad a tan­széken, és tényleg mate­matikus lesz. Akkor idővel tanít, tudományos munká­kat ír. .,GYERE A VÁROSOK ANYJÁBA.1" tem. Persze aki például el­méleti matematikát tanul... — Tényleg, Éva, ho­gyan szánja rá magát egy fiatal lány, hogy éve­kig a nulla jelentőségét tanulmányozza? És egyáltalán, mihez kezd­hetsz majd a diploma megszerzése után? Eva: —- Ami a nullát il­leti, hát ez a matematiká­ban egyáltalán nem sem­mi, gondolj csak a fagy­pont körüli hőmérsékletre! A hogyan tovább pedig... Két, azaz három lehetőség közül választhatunk: az egyik, hogy az ember tel­jesen elfelejti, abbahagyja Ez azt jelenti, hogy ideális esetben itt ma­radsz Prágában. Öt év különben is hosszú idő. Ennyi év alatt nem vál­tok egy kicsit magatok is csehekké? Virág: — Na nem, szó sem lehet róla, hogy sorba álljak! Tessék? Virág: — Ez nagyon jellemző a csehekre. Bár­miért képesek órákig tü­relmesen sorban állni. Éva: — A másik érde­kes dolog, hogy az embe­rek általában magázódnak. Néha még itt, a kollégium­ban is.

Next

/
Thumbnails
Contents