Nő, 1992 (41. évfolyam, 1-9. szám)
1992-03-23 / 5. szám
ét lakótelepi konyhába kukkanthattak be fotósaink. Ahogy a képeket nézzük, azonnal feltűnnek a hasonló vonások: az egyre inkább tért hódító, egyre divatosabb térnövelő hatású fehér vakolat, a lambériás megoldás, a részleteket tekintve pedig a picit népies, parasztkonyhás beütés (pl. a kerámia, a szőttes, a falon lógó lopótök, a szalmavirágcsokrok). Ugyanakkor romantikus elemeket is láthatunk, ilyen az abrosz, a függöny, s a már említett szalmavirágot akár ide is sorolhatnánk. A stílustisztaság követelményét mindenek fölé helyező lakberendező szakemberek tehát találnának kivetnivalót mindkét konyhában. A lakás otthonteremtő funkcióját előtérbe helyezők viszont jól éreznék itt magukat. Ennének, innának, egy jóízűt beszélgetnének — anélkül, hogy szépérzékük csorbát szenvedne. A hasonlatosságok mellett persze a különbségek is könnyen felfedezhetők. A fehérre zománcozott „kredences” lakótelepi konyha valószínűleg az ismert problémával küszködött kevés volt benne a rakodótér. Tulajdonosai az eredeti szekrénymennyiséget kénytelenek voltak megtoldani. A fémes csillogású, szigorú formákat finoman oldja a kerek étkezőasztal s a diszkrét hangulatú lakástextil. ÖTLET: A konyhabútor két szintje közötti fekete térség, kérem, hagyományos tábla, olyan, amilyenre a gyerekek írnak az iskolában. Üzenetközvetítőnek kiváló! Tisztítása ugyancsak ismert — az iskolából. A barna-fehér konyha azáltal tágult ki egy keveset hogy eltávolították belőle az előszobába vezető ajtót és deszkafalat. Az így nyert közlekedőfolyosón kapott helyet a mindenes polc, amely részben a kedvenc kerámiák, részből pedig a szakácskönyvek gyertyák tárolóhelye. Kedves ÖTLET: a gyerekrajzokkal dekorált hűtőszekrény. —lampl— Fotó: Nagy László fflNo) НИ-mos© safe Nő 25
