Nő, 1992 (41. évfolyam, 1-9. szám)
1992-01-13 / 1. szám
A központi irányítás szétzilálódásával a kultúrában is végre helyet kapnak a régiók kezdeményezései a helyi igényeknek és helyi elvárásoknak megfelelően. A nógrádi, a palóc rendezvények után a tél elején hallatott magáról a Zoboralja is. November végétől karácsonyig a Nyitrától északra eső falvaknak hol egyikében, hol másikában volt színielőadás, műsoros est, folklórdélután. A sorozatot Zsére kezdte november 30-án népművészeti bemutatóval és kiállítással. A nap rendezője a helyi és a járási Csemadok-szervezet volt, vendégei pedig a Zala megyei Népművészeti Egyesület és a Fiatalok Népművészeti Stúdiójának tagjai. A Zala megyei népművészek és a zséreiek barátsága nem új keletű. Szent István napján, fenn a budai várban hagyományosan megrendezett népművészeti kirakodóvásárban kezdődött évekkel ezelőtt, ahova a zsére<.\oni>M>t fűzni nem ец\szerű (lnlciu iek régi viseletűk, hímzéseik, szőtteseik legszebb darabjait vitték, mivel a faluban — akárcsak az egész Zoboralján — még mindig van belőlük bőven, annyira, hogy sokan már szabadulnának tőlük. A Zala megyeiek pedig ebben az országos vásárban is azt mutatták meg, hogy a régi hagyományt ők miként fogalmazzák újra, kezük alól milyen új formában kerülnek ki a népművészeti tárgyakról a régi minták, motívumok, s azokat miként építik be életünk mai tárgyaiba. Nos, éppen ideje volt, hogy ne csak a budai várba eljutott zséreiek, hanem az egész falu találkozzon végre „élőben” ezzel a másféle hozzáállással, lássa, hogy a népi kultúrát, benne akár a zoboraljit is másutt milyen megbecsülés, tisztelet övezi. Különösen értékes volt a zsérei rendezvényen Kocsisné Koszorús Anikó bemutatkozása, aki korábban megismerkedve a zoboralji hímzésRiinrád Ijijos csodálatos szaru- és fafaragásai technikákkal, mai modem értelmezésben alkalmazza azokat szép kivitelű lakástextíliáin, terítőin, párnáin. Zoboralji és gömöri motívumokkal készült munkáit most elhozta a kiállításra, lássák a zséreiek, hogy ő mennyi szépséget, mennyi értéket fedez fel régi, s általuk mára nagyrészt elfeledett, elhanyagolt hímzéseikben. A Fiatalok Népművészeti Stúdiójának tagjai bemutatót tartottak a zsérei és a koloni gyerekeknek, akik délután szintén átjöttek a szomszédból. A Stúdió-tagok nem először találkoztak ennyi sok, a népművészet iránt érdeklődő fiatallal. Több alkalommal rendeztek már hasonló foglalkozást, s eddigi két népművészeti nyári táboruk célja is az volt, hogy gyerekeket tanítsanak a régi mesterségek alapjaira s a népi kultúra értékeinek megbecsülésére. Délután végül a falu apraja-nagyja összegyűlt a klubhelyiségben. A gyerekekkel eljöttek az édesanyák és a tanító nénik is. s elkezdődött a gyönygyfűzés, bábukészítés, csomózás. A gyerekek kezdeti félénksége lassan elmúlt, sőt végül ők is tanítottak valami újat a Stúdió-tagoknak, a körmönfonást. Egy édesanya pedig a hagyományos zoboralji csipkeverés technikáját mutatta be az érdeklődőknek. S miközben a délután lassan vacsoraidőbe hajlott, Koszorús Ödön — Különös értök volt Kocsisné Koszorús Anikó bemutatkozása a zoboralji hímzésekkel
