Nő, 1992 (41. évfolyam, 1-9. szám)
1992-03-23 / 5. szám
Egyszerűen szenzációnak számít olyan egyértelműen optimista emberrel találkozni, mint Kocsis István. (Nekem sikerült.) Főleg akkor megy eseményszámba az ilyen kivételes derűlátás, ha író részéről tapasztalja az ember, sőt, történelmi munkák írója részéről. Eddig úgy véltem, hogy az optimizmus mindig olyan mértékben dominál az ember életében, amilyen mértékben kímélni tudja magát a történelmi események hatásától. Ebben a tekintetben mintaértékű paradoxon tudomásul venni Kocsis István egyértelműen történelmi ihletésű munkásságát, illetve nyilatkozatát. A találkozás első pillanatában a rég nem látott ismerős tekintetével méregettük egymást. Az évek hordaléka alól előbukkanó emlék Tőzsér Árpádot idézi. Ő volt az, aki annak idején bevezetett engem Kocsis István dolgozószobájába a szigligeti alkotóházban. Már ott és akkor feltűnt az erdélyi születésű mokány székely fiú hatalmas történelmi tudása és felkészültsége. S ha hozzátesszük, hogy ez a meggyőző szellemi tőke Kocsis Istvánnál páratlan szorgalommal és következetes munkafegyelemmel egészül ki, akkor máris a háta mögé képzelhetünk egy veretes cégjelzésű irodalmi műhelyt. Ebben a műhelyben született a Báthory István, a Bethlen Kata, a Magéi Ián, a Tárlat az utcán, a Nem zárjuk kulcsra az ajtót, az Árpád-házi Szent Margit, nem utolsósorban p>edig a Bolyai János estéje című dráma. Ez utóbbi annak idején sok emlékezetes percet szerzett a szlovákiai magyar színházi közönségnek, hiszen olykor még ma is fel-felemlegetik az eleven drámai történetet, Csendes László felejthetetlen alakítását. Arról p>edig, hogyan jutott el idáig, beszéljen maga az író — Amint már jelezted, erdélyi születésű vagyok. Szatmárnémetiben jártam gimnáziumba. Gyermekkoromat Havasújvárosban töltöttem, az egyetemet pedig Kolozsvárott végeztem. Itt lett belőlem újságíró, lapszerkesztő, mígnem 1984-ben áttelepültem Magyarországra. Azóta ott élek és dolgozom. — Az iménti magánbeszélgetés folyamán úgy fejezted ki magad, hogy „Te valamikor drámaíró voltál...” — A színházi élet manapság azt érezteti a szerzőkkel, hogy nincs rájuk szükség... — Persze ettől Te még drámaíró vagy, hiszen a Jókai Színház egyenesen háziszerzőként kezel. — Ez azért túlzás, annak ellenére, hogy a már említett Bolyai János estéje című monodrámádon kívül játszották a Bethlen Katát; az Árpád - házi Szent Margit pedig tavaly nyáron, a Várszínház avatása alkalmával lett műsorra tűzve. — Reméljük, hogy ez a sorozat nem szakad meg. Min dolgozol pillanatnyilag? — Éppen a napokban került a piacra a Történészek a kereszten című regényem. — Mit takar ez a különös cím? — Regényemben az igazság és hamisság viszonyával foglalkozom. Hiszek ugyanis a hamisság pusztító és az igazság gyógyító erejében. Ebből már sejtheted, hogy regényem a román történelemhamisítás könyve Előrebocsátom, hogy a román történészek sem azért hamisítják a történelmet, mert szeretnek hazudni, hanem mert erre kényszerítik őket. — Te mint a jelenség kutatója és Aki nyilatkozik: Fotó: Prikler László KOCSIS ISTVÁN szakértője miként éled meg a magyarellenes román politikát? — A román politika célja az erdélyi magyarság likvidálása. Remélhetőleg azonban hamarosan hangadókká válnak Romániában azok a tisztán látó pKÜitikusok, akik felismerték a román nemzet valódi érdekeit. Ezek között az érdekek között nem szerepel a magyarság megsemmisítése Szerepel viszont a jólét, a biztonság megteremtése. Amikor ez a felismerés általánossá válik, a magyarság kibontakozásának többé semmi akadálya nem lesz. Az az idő is elérkezik amikor a román nemzet megismerheti saját történelmét, s vállalhatja saját múltját. — Reméljük, így lesz. Köszönöm a beszélgetést. Cúth János
