Nő, 1991 (40. évfolyam, 1-5. szám)
1991-10-28 / 1. szám
PÁRBESZÉD Üzenet Cz. Máriának, Rimaszombatba Első levele nem jutott el hozzám. A nekem címzettre válaszoltam. Azóta nem jelentkezett. Ha aktuális még a kérdése, írjon! Gyurcseknénak Nagykérre Az anyagot megkaptuk, tetszett. Jelentkezzen! Valamennyi tisztelt Olvasónknak, akik tavaly november és december folyamán küldték el levelüket a Fórumnak, s nem kaptak választ! A hozzám került levelek egy részét még nem sikerült megválaszolnom, mivel ehhez előbb szakembert kellett keresni (pl. „bélyegritkaságok a padláson"; egy régi-régi levél, amelyben a zsírleszívásról érdeklődött az olvasó — hogy miért olyan későn került hozzám, nem tudom; „építkezési tanácsok”), a többi már kéziratban vagy nyomdakész állapotban várta a megjelenést. Decemberben, sajnos, egyik napról a másikra váratlanul lelakatolták a szerkesztőséget, s minden ott maradt. Az anyagok, levelek sorsáról azóta semmit sem tudok. Egy biztos: mi semmilyen levelet nem dobtunk a papírkosárba. Ha olvasóink azóta nem találták meg másutt a választ, jelentkezzenek régi kérdéseikkel. S természetesen az újakkal is. Hol vagytok, régi tini-társak? Hat évvel ezelőtt volt a Nő-пвк egy nyugodt lélekkel közkedveltnek mondható rovata: a Fiatalok Oldala. Az ifjúság számára készülő lapokat leszámítva hetilapjaink viszonylatában ez volt az első tudatosan fiataloknak szerkesztett rovat. A gyerekek „vették a lapot", rengeteg levelet hozott a postás. Sok kedves kamasz írogatott nekem akkoriban. Olyan őszintén, olyan természetesen! A fehér és rózsaszín, lepkés és virágos levélpapírra (sosem kitépett füzetlapra!) rótt, hol gondosan formált, hol hányaveti sorokat ma is őrzöm. Kedves akkori Tinik! Ráismertek még a régi írásotokra? A lányom, aki ezután született, maholnap iskolás lesz, s Ti, akik akkor koptattátok az iskolapadot, ma már felnőttek vagytok. De jó lenne tudni, mi van Veletek! Élnek-e még régi ideáljaitok, sikerülte megőrizni tisztaságotokat? Szerencsésen alakult-в sorsotok, mint pl. Balázs Zsuzsáé, aki azon kívül, hogy „rádiójátékozik", a Hifi-ben állandóan jelen van erdeti hangvételű írásaival; vagy azé a srácé, aki jelenleg az igazgatónk. Mi van veled, Molnár Gyöngyi Szímőről, akinek Peter Nagy volt a példaképe, s minden ember fő tulajdonságának a becsületet tartottad? Bódis Teri Nagymegyerről, aki szerettél szakácskönyvet olvasni? S Te Ricsi, remélem, ma sem állsz „egyedül az üres falak között" (emlékszel még erre a versedre)? Horváth Erzsiké Szerdahelyről, barátkozol-e még Boráros Máriával? Kiss Mónika Csilizradványról, szereted-e még a heavy metal-t? S Ti „Két tini", azaz Brezina Gabi Gömörből és Balogh Szilvia Ipolybalogról, mi van veletek? Szeretném ha jelentkeznétek. A legszebb Visszhang-ért járó jelképes „díj", azaz a köszönet azé a sok-sok hűséges olvasóé, akik januárban (de egyesek még februárban is) bódéról bódéra járva keresték a Nő-t. másra, amint egy elegánsan megfogalmazott hivatalos leiratból kiderül. — A legnagyobb baj az, hogy most már azt se tudjuk, ki a beruházó — sóhajt a polgármester. — A sok bába közt elvész a gyerek. Eddig a járási nemzeti bizottsághoz tartoztunk, de az december 31-én megszűnt. Az eddig elvégzett munkák díját, a mintegy kétmillió koronát se fizette ki még senki a beruházónak, a Hydrostav vállalatnak. A végtelenségig, ugye, ők se dolgozhatnak hitelbe Az ígért egészségügyi központ elkészült. Májusban át is adták a tetszetős épületet. Azóta üresen áll. Mivel a régi rendszer szellemében kezdtek hozzá, óriásira tervezték, nem a három falu méreteihez. Igaz, tíz évvel ezelőtt a lakosság is kétszer annyi volt, mint ma. Most azonban a falu vezetősége törheti a fejét, mihez kezdjen a sok helyiséggel. Talán érdemes volna valamelyik jótékonysági szervezettel egyezkedni, s öregotthont nyitni benne A három faluban sok az idős ember. A fiatal családok ugyanis sorra elköltöztek. Mivel nem tartoztak az úgynevezett fejleszthető települések közé, itt nem mérhettek ki új házhelyeket, nem kaphattak építkezési engedélyt az igénylők. A törekvőbbek hát elmentek a jobb lehetőségek után. Oda, ahol munkát találtak, házat építhettek, ahol iskolába járhatott a gyermek. A három faluban csak az öregek maradtak. 6 Nő A polgármester azonban reménykedik. Az elköltözés folyamata megállt. Sőt, visszafordult. Tavaly Vajkán új utcát nyitottak, s öt család már hozzá is kezdett az építkezéshez. Az idén újabb három igénylés érkezett be a hivatalba. Jönnek haza az eltelepültek. Autóbusz áll meg a polgármesteri hivatal előtt. Pantallós férfiak, selyemblúzos nők kászálódnak le a lépcsőn. Cigarettára gyújtanak, szellőzködnek a nyárvégi melegben. Valaki befut az épületbe, elfelejtett még valamit. Aztán sorban mind kezet ráznak a polgármesterrel, és az autóbusz elindul. A dióspatonyi képviselő-testület tagjai elégedetten néznek vissza a falura s a mögötte nyújtózkodó otromba gátra. Ők megtették, amit megtehettek. Egy teljes napjukat szánták arra, hogy személyesen győződjenek meg az erőmű miatt kialakult helyzetről. így most már nyugodt lelkiismerettel írhatják alá a testület hivatalos állásfoglalását. Mostanában gyakoriak az efféle látogatások. Fényes és kevésbé fényes küldöttségek érkeznek autón, autóbuszon. Jönnek, körbejárják a gátakat, a három falut, megnézik a zsilipeket, és elmennek. Másfél év alatt az itteniek ehhez az új módihoz is hozzászoktak. Csöndesen elnézegetik a nagy nyüzsgést, meghallgatják az ellenükben vagy éppen a nevükben, a róluk, az „értük” szónoklókat, s közben végzik mindennapi dolgukat. A kertekben az idén tavasszal is el kellett vetni a zöldséget, nyáron sok volt a kapálnivaló, s ha igaz, idén ősszel is lesz szüret. Tüntetni ugyan ők is jártak a nyáron. Egy autóbusz minden reggel indult a szivattyúállomáshoz. Az árhullám idején azonban nem zavartatták magukat. Ismerik az Öreg-Dunát a töltéseivel együtt. Tudták, hol számíthatnak áttörésekre, és aszerint készítették a homokzsákokat. A talajvíz pedig — ami azokban a napokban nagyon hatásosan mutatott az újságokban — itt nem zavart senkit. Hozzászoktak. A szomszédos falvak, például Szarva, és az Eurolánc felajánlkozása persze jólesett. Azé a néhány emberé, akik még az első éjszaka átbicikliztek a gátakon, hogy „mondják, mit segítsünk?", „hány emberrel jöjjünk?". Egyebek nem hatották meg a helybéliek érzékeny lelkét. Az autóbuszok és a mentők kivonulását, a hirtelen támadt nagy segítőkészséget értetlen csodálkozás fogadta. Mindössze néhány magatehetetlen öreget sikerült hat napra a somorjai kórházba elszállíttatni. Mint a törött lábú Nina nénit. A három falu azokban a tragikusnak kikiáltott napokban is élte a maga életét. Az emberek álltak a gáton, és őrizték a Dunát. KOCSIS ARANKA NAGY LÁSZLÓ felvételei
