Nő, 1991 (40. évfolyam, 1-5. szám)
1991-12-23 / 5. szám
ESTI FÉNYBEN „A maga módján minden ember szép, csak fel kell fedezni a szépségét. A divattervező ebben, sajnos, nem mindig tud segíteni” — írja egyik könyvében Szláva Zajcev, a világhírű orosz divatdiktátor. „Egy nő ne akarjon mindig egyformán szép lenni, mert akkor unalmassá válik. Legyen egy alkalom, amikor a legszebb. Legyen ez egy bál, egy családi ünnep vagy egy színházi előadás. De semmiképpen se a hétköznap ” — ezt barátnőm nagymamája szokta mondogatni. S hogy hol ölt testet e két vélemény? Az esti fényben. A gyertyák bólogató lángjánál. A kristálycsillárok sugárözönében. Akkor a Hamupipőkék is királylánnyá változ-20 Nő Szatén-tüll kisestélyi: csak fiataloknak nak, s a társaság ámul, honnan jött ez a szépség, idáig nem is ismerték... A nők szeretnének mindig nagyon szépek, gyönyörűek lenni, de ez a vágyuk — részben önhibájukból, részben a körülmények miatt — gyakran csak vágy marad. S minél inkább az marad, annál szebb kis- és nagyestélyikről álmodoznak. Talán mert a ruha — illúzió? Egy (sokszor egész életen át) teljes szívvel óhajtott elérhetetlen világ egyedül elérhető gyöngyszeme? Vagy egyszerűen csak szépek akarnak lenni? Olyan szépek, amilyenek még sosem voltak? Akár így van, akár úgy, mélyen emberi vágyak ezek. S ki tudja, hátha valóra válnak! —lampl— Testhez simuló nagyestélyi ugyancsak szaténból: csak jó alakúaknak!