Nő, 1991 (40. évfolyam, 1-5. szám)
1991-12-23 / 5. szám
C H U 244G*a*Z. — Négy évig Pozsonyba, az Iparművészeti Szakközépiskolába jártam, ott kezdtem el ezeket a dolgokat. Szilva Ilona kerámiái Szilvácskára — ahogy barátai becézik — a II. Szlovákiai Táncháztalálkozón, Dunaszerdahelyen bukkantam rá. Fázósan álldogált a kirakodóvásár árusai között, kék hangú harangok, agyagszívek és óriási orrú, hetyke angyalok társaságában. — Igen — nevet, amíg körüljárom az asztalkát —, mindenki ezt csinálja. Idejönnek az emberek, kuncognak egy jót és továbbmennek. Még egyetlen darabot sem adtam el. — Rosszulesik? Dehogy! Jól érezzük magunkat! ■ Hogyan jutottak eszedbe ezek az „egész évben karácsony ” reliefek? — Szeretem a groteszk dolgokat, szeretek nevetni. Az angyalok a vendégeim, és ha szeszélyesek vagy időnként megbokrosodnak is, mindegy: vállalom őket. — Mióta foglalkozol kerámiakészítéssel? Miért éppen az agyag vonzott? — Jobban szeretek mintázni, mint rajzolni, talán ezért. Volt időm választani, a középiskolában ugyanis tényleg sok minden mással is foglalkoztunk, festettünk, fontunk, korongoztunk. Most másodéves szobrász szakos vagyok. Még nagyon sok a tanulnivalóm. — A főiskolán hogyan érzed magad? — Tavaly óta sok minden megváltozott. Egész más profilt kapott az iskola, nem a klasszikus felkészülésre építenek, hanem inkább a kreativitás fejlesztésére. Az, hogy gyakorlatilag mindenki azt csinál, amit akar, szerintem nem mindig jó. Az első években nagyon fontos lenne a megfelelő szakmai felkészítés, a rajztechnikának, a mintázás alapjainak a megismerése. Én azért választottam a szobrászatot, mert egyrészt Pozsonyban nincs külön kerámia szak; másrészt pedig úgy gondolom, nagyon fontos egy keramikusnak, hogy megtanuljon fejet, alakot mintázni. Hogy biztosabb kézzel dolgozhass? — Igen, de most ne vázákra és tálakra gondolj! Ami igazán vonz, az a figurális kerámia és egyedi falidíszek a magam teremtette világon belül. — Hogyan csinálod a mintáidat? Mi történik, amíg eljutsz odáig, hogy na, most akkor kemencébe az angyalokkal? — A rajztömböt mindig magammal hordom, és ha eszembe jut valami vidám dolog, akkor lerajzolom. Utána jön a tervezés és a formázás. — Hol dolgozol? — Apuval, aki festő és grafikus, van egy közös műtermünk Komáromban. A képzőművészettel tulajdonképpen általa ismerkedtem meg, hiszen az a közeg, amelyben felnőttem, alapvetően meghatározó volt számomra. Persze most már a magam útját járom, s nagyon remélem, hogy mindig lesz lehetőségem megvalósítani, amit elképzeltem! — Sok sikert hozzá, Szilvácska! Beszélgetett: M.CSEPÉCZ SZILVIA О §-a £ Nő 13
