Nő, 1991 (40. évfolyam, 1-5. szám)
1991-12-23 / 5. szám
A gyermek ajándék, s nem arra született, hogy eldobják. Mint kincset őrizni, dédelgetni kell. melegséget árasztó, szerető karokkal átölelni! Az ablakon keresztül beszűrődik a világ zaja. A folyosó csendjét hangok törik meg. A délelőtti foglalkozás alatt a gyerekek gondtalanul játszanak, figyelnek a nővérek magyarázatára, míg egy ismeretlen felbukkanása meg nem zavarja nyugalmukat. Egy csapásra megindulnak az ajtó felé. — Te vagy az anyukám, értem jöttél? — próbálják egymást túlkiabálni a beszélni tudó csöppségek. Mások csak a kezüket nyújtják, és igyekeznek a jövevényhez férkőzni. A már megfogott kezet a világért sem akarják elengedni. Igen, egy ismeretlen arc BOLDOGSÁG felbukkanása szinte reménységgel tölti el a gyermekotthon lakóinak csöppnyi szívét. Felcsillanó reményük azonban csak remény marad... A szlovákújhelyi gyermekotthont a kívülről szemlélő nagyobb családi háznak is nézhetné. S ez az állítás találó is, hiszen a falakon belül sok család gyereke alkot egy közösséget. Olyanok, akiket a szüleik eldobtak maguktól. Eldobtak, mert képtelenek voltak gondoskodni gyerekükről, mert az akaratlanul is világra jött, mert a fejlődésben visszamaradt. Mert... Feleslegesen folytatnánk a felsorolást. A menedékhelyen gyerekek élnek. Fehérek és barna bőrűek. Egészségesen fejlődőek és fogyatékosak. Látók és világtalanok. Gagyogók és kézzel mutogatók. Egy-A BOLDOGTALANSÁGBAN 6 Nő ben mindenképp azonosak: élő szülők árvái. Gyermekotthonunk működése kezdetén a házasságon kívül született gyermekeknek adott menedéket, a későbbiek folyamán pedig testileg — szellemileg viszszamaradottakat is befogadott. Kis lakóink nagyobbik része hátrányos helyzetű, alkoholista vagy börtönviselt szülőktől származik, akik elhanyagolták a velük való törődést. Az alultáplált, hiányos öltözetű, felügyelet nélkül tengődő gyerekek a szociális gondozók jelentései alapján kerülnek hozzánk — kezdi a beszélgetést Ján Öalog, a gyermekotthon igazgatója. — Meglepőnek tűnhet, de legtöbb esetben a szülők tiltakoznak az eljárás ellen. Ilyenkor a rendőrség beavatkozására is szükség van. Az is előfordult már, hogy a gyereket a szülők saját maguk adták állami gondozásba. — A csecsemőotthonokból. Terebesről és Királyhelmecről kerülnek hozzánk a gyerekek. Az első napok mindig nehezek, a kis jövevények idegenkedéssel fogadják új otthonukat — veszi át a szót Kuínárová Jana, a gyermekotthon pszichológusa. — Főleg a „kedvenceknek" nehezebb a beilleszkedés. A megváltozott környezet miatt sok gyereknél visszafejlődés tapasztalható. Például ha valamelyikük már bizonyos szinten beszélt, itt nehezebb őt szóra bírni. Sőt van, aki esetleg az előzőleg elsajátítottakat is elfelejti. Később viszont annyira megbarátkoznak az új pajtásokkal, nővérekkel, hogy szinte fáj a szívük, amikor itt keli hagyniuk a már megkedvelt otthont. A gyermekek állandó áthelyezése nagyon rossz hatással van a lelkivilágukra! Az intézetben jelenleg hatvankét csöppség lakik, egytől hároméves korig, de találunk közöttük négy-öt éveseket is. Ez utóbbiakat azért, mert fejlettségi szintjük alacsonyabb kortársaikénál. Ők később kisegítő óvodába vagy szociális gondozó intézetbe kerülnek.
