Nő, 1991 (40. évfolyam, 1-5. szám)

1991-12-23 / 5. szám

A gyermek ajándék, s nem arra született, hogy eldobják. Mint kincset őrizni, dédelgetni kell. melegséget árasztó, szerető karokkal átölelni! Az ablakon keresztül beszűrődik a világ zaja. A folyosó csendjét hangok törik meg. A délelőtti foglalkozás alatt a gyerekek gondtalanul játszanak, figyelnek a nővérek magyarázatára, míg egy ismeretlen felbuk­kanása meg nem zavarja nyugalmukat. Egy csapásra megindulnak az ajtó felé. — Te vagy az anyukám, értem jöttél? — próbálják egymást túlkiabálni a beszélni tu­dó csöppségek. Mások csak a kezüket nyújtják, és igyekeznek a jövevényhez fér­kőzni. A már megfogott kezet a világért sem akarják elengedni. Igen, egy ismeretlen arc BOLDOGSÁG felbukkanása szinte reménységgel tölti el a gyermekotthon lakóinak csöppnyi szívét. Felcsillanó reményük azonban csak re­mény marad... A szlovákújhelyi gyermekotthont a kívül­ről szemlélő nagyobb családi háznak is nézhetné. S ez az állítás találó is, hiszen a falakon belül sok család gyereke alkot egy közösséget. Olyanok, akiket a szüleik el­dobtak maguktól. Eldobtak, mert képtele­nek voltak gondoskodni gyerekükről, mert az akaratlanul is világra jött, mert a fejlődés­ben visszamaradt. Mert... Feleslegesen folytatnánk a felsorolást. A menedékhelyen gyerekek élnek. Fehé­rek és barna bőrűek. Egészségesen fejlő­­dőek és fogyatékosak. Látók és világtala­nok. Gagyogók és kézzel mutogatók. Egy-A BOLDOGTALANSÁGBAN 6 Nő ben mindenképp azonosak: élő szülők ár­vái. Gyermekotthonunk működése kezde­tén a házasságon kívül született gyerme­keknek adott menedéket, a későbbiek fo­lyamán pedig testileg — szellemileg visz­­szamaradottakat is befogadott. Kis lakóink nagyobbik része hátrányos helyzetű, alko­holista vagy börtönviselt szülőktől szárma­zik, akik elhanyagolták a velük való törő­dést. Az alultáplált, hiányos öltözetű, fel­ügyelet nélkül tengődő gyerekek a szociális gondozók jelentései alapján kerülnek hoz­zánk — kezdi a beszélgetést Ján Öalog, a gyermekotthon igazgatója. — Meglepőnek tűnhet, de legtöbb esetben a szülők tilta­koznak az eljárás ellen. Ilyenkor a rendőr­ség beavatkozására is szükség van. Az is előfordult már, hogy a gyereket a szülők sa­ját maguk adták állami gondozásba. — A csecsemőotthonokból. Terebesről és Királyhelmecről kerülnek hozzánk a gye­rekek. Az első napok mindig nehezek, a kis jövevények idegenkedéssel fogadják új ott­honukat — veszi át a szót Kuínárová Jana, a gyermekotthon pszichológusa. — Főleg a „kedvenceknek" nehezebb a beilleszke­dés. A megváltozott környezet miatt sok gyereknél visszafejlődés tapasztalható. Pél­dául ha valamelyikük már bizonyos szinten beszélt, itt nehezebb őt szóra bírni. Sőt van, aki esetleg az előzőleg elsajátítottakat is el­felejti. Később viszont annyira megbarát­koznak az új pajtásokkal, nővérekkel, hogy szinte fáj a szívük, amikor itt keli hagyniuk a már megkedvelt otthont. A gyermekek ál­landó áthelyezése nagyon rossz hatással van a lelkivilágukra! Az intézetben jelenleg hatvankét csöpp­ség lakik, egytől hároméves korig, de talá­lunk közöttük négy-öt éveseket is. Ez utób­biakat azért, mert fejlettségi szintjük alacso­nyabb kortársaikénál. Ők később kisegítő óvodába vagy szociális gondozó intézetbe kerülnek.

Next

/
Thumbnails
Contents