Nő, 1991 (40. évfolyam, 1-5. szám)

1991-10-28 / 1. szám

Közelebb hozzá

A gondolkodó ember mást sem tesz, mint megkísérli megmagyarázni a jelenségeket. Augusztus utolsó napjaiban például eltöprenghetett azon, mi is tulajdonképpen a vallás, és kicsoda maga a pápa. Miért nem tudta a diktatúra lerombolni valamennyi templomot, miért nem járt eredménnyel az ateista szellemű nevelés, miért roppant össze a legvadabbnak hitt pártember is, amikor súlyos betegség érte, s miért fohászkodott nyomban az Istenhez.

Magyarországon járt a pápa, szűk egy hetet töltött el az ottani hívők között. Csaknem minden lépéséről beszámolt a Magyar Televízió; a Szentatyát több ezer zarándok hallgatta a más országbeliek közül is.

Aki jól figyelt, elgondolkodhatott II. János Pált hallgatva. A cseh-szlovákiai magyar talán feltette magának a kérdést: hogyan lehetséges, hogy ez a hetvenegy éves ember minden megnyilvánulásában magyarul is szól pár szót híveihez, holott szemlátomást nehezére esik az anyanyelvétől oly távol álló nyelv használata — miközben itthon válaszra sem méltatják a magyar embert a létével és jövőjével összefüggő petíciók címzettjei a „hivatalos” nyelven sem?

Miért van az, hogy ezt az ősz, csupa jóság főpapot gondosabban őrzik, mint, mondjuk, az emberek összeuszításán munkálkodó buborékfejű politikusokat? A pápával nem kell mindenben egyetérteni, ám az tény, hogy még az elfogult szövegelemzők sem képesek a

ZOBORVIDÉK