Nő, 1991 (40. évfolyam, 1-5. szám)
1991-12-23 / 5. szám
Szinte minden nő ismeri azt a szimpla rettegéstől egészen a kilátástalanságig és az abszolút magány érzetéig fokozódó állapotot, amit „annak a napnak” az elmaradása, tehát egy épp nem kívánt terhesség gyanúja — esetleg már ténye — okoz. Szerencsére a legtöbben mégiscsak megbarátkoznak állapotukkal. Sok nem kívánt terhességből születnek olyan gyerekek, akiknek később az egész család örül, akiket mindenki szeret. De mi van azokkal a nőkkel, akik úgy érzik, semmiképp sem szülhetik meg gyermeküket? Hogy boldogtalanok, azt tudjuk. Hogy sok esetben még arra sincs lehetőségük, hogy valakivel megbeszéljék problémájukat, arról nincs mindig tudomásunk. Pedig vannak nők, akik még a partnerüknek sem árulják el, mi történt, mert félnek, hogy „lekopik”, vagy őket fogja okolni a „bajért”. És ezekben a nehéz órákban a szülőkre sem lehet mindig számítani... Mrs. Nuala Scarisbrick szerint egy terhes és boldogtalan nő egy másik nővel való beszélgetésre vágyik a legjobban. Nagyon fontos, hogy ez a párbeszéd ne vallásos légkörben folyjon. Mrs. Scarisbrick az angol Life szervezet elnöke. LIFE azt jelenti: élet avagy Segíts az anyának, hogy megmenthesd a gyerekét A Life elsődleges célja a meg nem született gyermekek védelme. Nem véletlenül írtam ilyen bonyolultan. A Life-osok ugyanis sosem magzatról, hanem — mint azt emblémájuk is hirdeti — „unborn child"-ról, azaz meg nem született gyermekről beszélnek. Angliában három ilyen szervezet létezik, a Life a legkiterjedtebb. Több mint száz helyi központja van. Kivétel nélkül minden nőt szeretettel fogadnak. Ha kell, elvégzik a terhességi tesztet, tanácsot adnak, szakembert szereznek Állandóan cseng a telefon Mrs. Pat Boyd a londoni központ vezetője. — Huszonegy éve csinálom. A kezdet? Hát az bizony romantikus volt! — válaszolja nevetve. — Főzés közben, a konyhai telefonon intéztem a „hivatalos" ügyeket. A bajba jutott lányokat a saját hálószobámban szállásoltam el. Pénzünk nem volt, de annál nagyobb lelkesedéssel dolgoztunk. Most huszonnégyen vagyunk, tizenkét lány nappal, tizenkettő pedig este tart ügyeletet, ugyanis hetente háromszor este nyolcig várjuk az asszonyokat. A Life valamennyi munkatársa önkéntes. Háromhavonta toborozzák őket iskolából, hivatalokból, templomokból — majd tanfolyamon vesznek részt, egy-egy alkalommal kb. harminc nő. Hivatalunk London központjában van. A telefonszámunk minden ingyenlapban megtalálható — folytatja Mrs. Boyd —, és természetesem valamennyi sajtótermékben, amelyet nők olvasnak. Képzelheti, hogy állandóan cseng a telefon. A kapcsolatfelvétel után általában meghívjuk a nőket egy ingyenes terhességi tesztre. Ötven 4 Nő százalékuk el is jön. Mi mindenkit személyiségként kezelünk. Elvégezzük a tesztet, s amíg valamelyik munkatársunk értékeli, szakember foglalkozik a klienssel. Tehát rövid időre sem hagyjuk egyedül. Tíz percen belül megtudjuk az eredményt, ami általában pozitív. A nő gyanúja beigazolódott. S újra kétségbeesik. Mit tegyen? Országunkban az abortuszügynökségek egymással versengve kínálják a „megoldást". Szerintük ez az abortusz, mert általa élheti meg a nő valódi szabadságát. Mi természetesen másképp gondolkodunk. Senkit sem akarünk erőszakkal meggyőzni. Inkább csak beszélgetünk. Elmondjuk a szerencsétlen asszonynak, hogy milyen szociális támogatásra számíthat, ha a szülés mellett dönt. Ha mégis inkább az abortuszt választja, megkérdezzük tőle, tudja-e, hogy mi
