Nő, 1991 (40. évfolyam, 1-5. szám)
1991-12-16 / 4. szám
Ш О a ]S (3 -ben Raymond de Crépy, a Franciaországi Családok Asszociációjának elnöke De Crépy úr, úgy hallottam, másodszor jár Cseh-Sztovákiában. — így van. Először 1954-ben voltam itt. Diákként jöttem. A szervezet, amelyben akkor tevékenykedtem, azért küldött, hogy nézzem meg, hogyan békíthető össze a katolicizmus a marxizmussal. Három hetet töltöttem itt s rá kellett jönnöm, hogy a kettő tűz és víz; teljességgel összebékíthetetlen. Odahaza aztán elmondtam, hogy a marxizmus nagy hazugság ami ellen harcolni kell. — Mi történt azután? — Megnősültem, és a Mindenható öt gyermekkel ajándékozott meg. Feleségemmel azóta egyfolytában a családi erkölcs társadalmi méretű megszilárdításán fáradozunk. Sőt azt is mondhatnám, hogy nálunk ez már afféle családi „vállalkozás", hiszen amióta a gyerekek felnőttek, ők is velünk együtt tevékenykednek az Asszociációban. — Gondolom, az Asszociáció katolikus csoportosulás. )/— Igen is, meg nem is. A magot hívő emberek alkotják, de vannak köztünk olyanok is, akik csak ismerkednek a vallással. — Mi az Asszociáció fő célkitűzése? — A fogyasztói életmód elleni harc. Szeretnénk megismertetni az emberekkel a katolikus vallást, szeretnénk velük elfogadtatni az általa kínált értékrendet és erkölcsöt. A pénzen kívül más gazdagság is létezik. Ez a családon belüli összetartás, tisztelet és segítségnyújtás, ami hitünk szerint kiterjeszthető az egész társadalomra. — De Crépy úr, manapság sokat vitatott téma az abortusz és az eutanázia. Mindkettő gyilkosság, vagy ahogy finomabban is mondják: „visszafordíthatatlan beavatkozás az életbe". Mi az Önök álláspontja? — Minden emberi élet egyszeri és megismételhetetlen. Nincs értékesebb vagy értéktelenebb élet, „még nem teljes értékű" vagy „már nem teljes értékű’’ élet. Az ember élete, amely a szeretetből táplálkozik, a fogamzás pillanatától a természetes halál pillanatáig tart. Álláspontunk tehát teljesen egyértelmű elutasítjuk az abortuszt és az eutanáziát is. Minden olyan tevékenység, amely veszélyezteti az életet, bűn, és ezért büntetendő. Véleményünk szerint a társadalom a felelős azért, hogy biztosítsa a születendő gyermek fogamzásához, kihordásához, megszületéséhez s az ugyanazon szülők által — tehát tartós házasságban — történő felnevelkedéséhez való jogát. — Köszönöm a beszélgetést. 10 Nő —lampl— Maria Treben az „Egészség Isten patikájából” című híres könyvében elmeséli, hogy fiatalasszony korában hastífuszt és húsmérgezést kapott, amihez később sárgaság és bélelzáródás társult. Több mint fél évig feküdt a kórházban, de ezután sem múltak el éles fájdalmai, s az orvos sem biztatta semmi jóval. Egy napon felkereste őt egy asszony, akit súlyos betegségéből a svédcseppek gyógyítottak ki. Segíteni akart Mariának, hozott hát EXKLUZÍV rányhimlő nyomainak eltüntetésével kísérletezünk. Az első üveg svédcseppet Richard Bittnertől, a gyártótól kaptam ajándékba. (Azóta a gyógyeredményeknek köszönhetően van rá gondom, hogy ne hiányozzon a házi patikából). Gyógyfüvek az alkoholban Itteni üzemméretekhez szokott ésszel nem könynyű felfogni, hogy a Bitt-A természet neki egy üveg svédkeserűt. A beteg nem nagyon hitt a cseppek gyógyító erejében, de amikor újabb roham tört rá, benedvesített egy darab vattát a svédkeserűvel, és a hasára rakta. Nejlonzacskóval és a harisnyatartójával rögzítette a borogatást. „Csodálatosan jó, meleg érzés járta át a testemet — írja —, mintha valaki kezének egyetlen mozdulatával kihúzta volna belőlem az összes bajt.” A betegség soha többé nem kínozta. Sokak szerint Maria Treben könyvének köszönhető, hogy divatba jött a svédkeserű. Tegnap a Béres-cseppek, ma a csalántea, körömvirágkenőcs, svédkeserű, holnap megint más, semmi jelentősége az egésznek, mondják. A természetgyógyászat felé fordulást egyes szakemberek a nyugati civilizáció önmagával való meghasonlásával, a materialista életfelfogás krízisével magyarázzák. Cikkem olvasásakor bizonyára engem is dilettantizmussal vádolnak majd, ennek ellenére el kell mondanom: én sem hiszek a svédkeserű rákot gyógyító erejében, de ez a sötétbarna folyadék családunkban ez idáig sikeresen gyógyította a gyomorgörcsöt, reumatikus térdfájást, hasfájást, ütött és horzsolt sebeket, rovarcsípéseket, s most épp a báner-féle svédkeserűt, amelyből évente másfél millió félliteres üveggel készül (csak Magyarországon 450 ezer darabot adtak el öt hónap alatt), egy inkább nagy konyhához, mintsem gyárhoz hasonló üzemben állítják elő. Az üzem, s egyben a svédkeserű-készítés fellegvára Klagenfurttól nem messze, Weitensfeldben található. A mostani „főnök”, a 30 esztendős Richard Bittner édesapja az ötvenes évek elején alapította a vállalatot, családi hagyományt folytatva ezzel, hiszen már az ükszülők is szeszfőzéssel foglalkoztak. Az új épület, amelyben a korszerű desztillációs csarnok található, a hetvenes évek elejétől üzemel. Itt különböző eljárásokkal dolgozzák fel a gyógynövényeket, magvakat, de gyümölcsöt is. Bittner úr készségesen elmagyarázta a desztilláció, maceráció, perkoláció és digesztió lényegét, de azt hiszem, számunkra elég, ha annyit árulok el, alkohol is van a dologban, s ez egy kicsit érződött is a csarnok levegőjében. S bár javában kóstolgattuk a tojás- és mentalikőrt, a marcipán-, kiwi-, eper-, kakaó- és még ki tudja, milyen koktélt — ezekből is mintegy két és félmillió üvegnyi fogy el a világon, legújabban például Ecuadorban, Peruban és Venezuelában —, józan
