Nő, 1991 (40. évfolyam, 1-5. szám)

1991-12-16 / 4. szám

Ш О a ]S (3 -ben Raymond de Crépy, a Franciaországi Családok Asszociációjának elnöke De Crépy úr, úgy hallottam, másodszor jár Cseh-Sztovákiában. — így van. Először 1954-ben voltam itt. Diákként jöttem. A szervezet, amelyben akkor tevékenykedtem, azért küldött, hogy nézzem meg, hogyan békíthető össze a katolicizmus a marxizmussal. Három hetet töltöttem itt s rá kellett jönnöm, hogy a kettő tűz és víz; teljességgel összebékíthetetlen. Odahaza aztán el­mondtam, hogy a marxizmus nagy hazugság ami el­len harcolni kell. — Mi történt azután? — Megnősültem, és a Mindenható öt gyermekkel ajándékozott meg. Feleségemmel azóta egyfolytában a családi erkölcs társadalmi méretű megszilárdításán fáradozunk. Sőt azt is mondhatnám, hogy nálunk ez már afféle családi „vállalkozás", hiszen amióta a gye­rekek felnőttek, ők is velünk együtt tevékenykednek az Asszociációban. — Gondolom, az Asszociáció katolikus csoporto­sulás. )/— Igen is, meg nem is. A magot hívő emberek al­kotják, de vannak köztünk olyanok is, akik csak ismer­kednek a vallással. — Mi az Asszociáció fő célkitűzése? — A fogyasztói életmód elleni harc. Szeretnénk megismertetni az emberekkel a katolikus vallást, sze­retnénk velük elfogadtatni az általa kínált értékrendet és erkölcsöt. A pénzen kívül más gazdagság is létezik. Ez a családon belüli összetartás, tisztelet és segítség­nyújtás, ami hitünk szerint kiterjeszthető az egész tár­sadalomra. — De Crépy úr, manapság sokat vitatott téma az abortusz és az eutanázia. Mindkettő gyilkosság, vagy ahogy finomabban is mondják: „visszafordíthatatlan beavatkozás az életbe". Mi az Önök álláspontja? — Minden emberi élet egyszeri és megismételhe­tetlen. Nincs értékesebb vagy értéktelenebb élet, „még nem teljes értékű" vagy „már nem teljes értékű’’ élet. Az ember élete, amely a szeretetből táplálkozik, a fogamzás pillanatától a természetes halál pillanatáig tart. Álláspontunk tehát teljesen egyértelmű elutasít­juk az abortuszt és az eutanáziát is. Minden olyan te­vékenység, amely veszélyezteti az életet, bűn, és ezért büntetendő. Véleményünk szerint a társadalom a fele­lős azért, hogy biztosítsa a születendő gyermek fo­gamzásához, kihordásához, megszületéséhez s az ugyanazon szülők által — tehát tartós házasságban — történő felnevelkedéséhez való jogát. — Köszönöm a beszélgetést. 10 Nő —lampl— Maria Treben az „Egészség Isten patikájából” című híres könyvében elmeséli, hogy fiatalasszony korában has­tífuszt és húsmérgezést kapott, amihez később sárgaság és bélelzáródás társult. Több mint fél évig feküdt a kórházban, de ezután sem múltak el éles fájdalmai, s az orvos sem biztatta semmi jóval. Egy napon felkereste őt egy asszony, akit súlyos beteg­ségéből a svédcseppek gyógyítottak ki. Segíteni akart Mariának, hozott hát EXKLUZÍV rányhimlő nyomainak el­tüntetésével kísérlete­zünk. Az első üveg svéd­­cseppet Richard Bittnertől, a gyártótól kaptam aján­dékba. (Azóta a gyógy­­eredményeknek köszön­hetően van rá gondom, hogy ne hiányozzon a házi patikából). Gyógyfüvek az alkoholban Itteni üzemméretekhez szokott ésszel nem köny­­nyű felfogni, hogy a Bitt-A természet neki egy üveg svédkese­rűt. A beteg nem nagyon hitt a cseppek gyógyító erejében, de amikor újabb roham tört rá, benedvesí­tett egy darab vattát a svédkeserűvel, és a hasára rakta. Nejlonzacskóval és a harisnyatartójával rögzí­tette a borogatást. „Csodá­latosan jó, meleg érzés jár­ta át a testemet — írja —, mintha valaki kezének egyetlen mozdulatával ki­húzta volna belőlem az összes bajt.” A betegség soha többé nem kínozta. Sokak szerint Maria Tre­ben könyvének köszönhe­tő, hogy divatba jött a svédkeserű. Tegnap a Bé­­res-cseppek, ma a csalán­tea, körömvirágkenőcs, svédkeserű, holnap megint más, semmi jelentősége az egésznek, mondják. A ter­mészetgyógyászat felé fordulást egyes szakem­berek a nyugati civilizáció önmagával való megha­­sonlásával, a materialista életfelfogás krízisével ma­gyarázzák. Cikkem olvasásakor bi­zonyára engem is dilettan­tizmussal vádolnak majd, ennek ellenére el kell mondanom: én sem hiszek a svédkeserű rákot gyó­gyító erejében, de ez a sö­tétbarna folyadék csalá­dunkban ez idáig sikere­sen gyógyította a gyomor­görcsöt, reumatikus térd­fájást, hasfájást, ütött és horzsolt sebeket, rovarcsí­péseket, s most épp a bá­ner-féle svédkeserűt, amelyből évente másfél millió félliteres üveggel készül (csak Magyarorszá­gon 450 ezer darabot adtak el öt hónap alatt), egy in­kább nagy konyhához, mintsem gyárhoz hasonló üzemben állítják elő. Az üzem, s egyben a svédke­­serű-készítés fellegvára Klagenfurttól nem messze, Weitensfeldben található. A mostani „főnök”, a 30 esztendős Richard Bittner édesapja az ötvenes évek elején alapította a vállala­tot, családi hagyományt folytatva ezzel, hiszen már az ükszülők is szeszfőzés­sel foglalkoztak. Az új épület, amelyben a korsze­rű desztillációs csarnok ta­lálható, a hetvenes évek elejétől üzemel. Itt külön­böző eljárásokkal dolgoz­zák fel a gyógynövénye­ket, magvakat, de gyü­mölcsöt is. Bittner úr kész­ségesen elmagyarázta a desztilláció, maceráció, per­­koláció és digesztió lénye­gét, de azt hiszem, szá­munkra elég, ha annyit áru­lok el, alkohol is van a do­logban, s ez egy kicsit érző­dött is a csarnok levegőjé­ben. S bár javában kóstol­gattuk a tojás- és mentali­kőrt, a marcipán-, kiwi-, eper-, kakaó- és még ki tudja, milyen koktélt — ezekből is mintegy két és félmillió üvegnyi fogy el a világon, legújabban például Ecuadorban, Peruban és Venezuelában —, józan

Next

/
Thumbnails
Contents