Nő, 1991 (40. évfolyam, 1-5. szám)
1991-12-16 / 4. szám
Alapiskoláink, ha nem is mindig jól, de működnek. Egyelőre. A központosítás „átkos” évei után országszerte sok kisiskolát nyitnak meg újra. A nebulók nem buszoznak a végkimerülésig, és nem zsúfolódnak be sokadmagukkal egyetlen iskolaépületbe. Végre tehetünk valamit! — sóhajtottak fel még tavaly az érdekelteit, szülők és pedagógusok egyaránt. Én azonban úgy vélem, hogy ezúttal is sok függ majd a „hogyan’-tól. persze azóta rendeződött, olyannyira, nogy az idei évben már teljes mértékben az Érsekújvári Járási Iskolaügyi Hivatal vette át az iskolát, s a községi tanács legfeljebb külső megfigyelőként szerepelhet. Mindazonáltal nem tudom elképzelni, hogy magára hagyjuk az iskolát. Ez közös ügyi — Végül is tavaly szeptemberben megindult az oktatás... — Igen. Harminchárom alsó tagozatos gyerek kezdett tanulni a felújított iskolaépületben, de meg kell je-A fiatal és energikus tanácselnök, Bartal István egyik fő feladatának tekintette, hogy legalább az alsó tagozatot hazahozza. Kisiskolák fiatal pedagógust kaptunk, napközit nyitottunk, úgyhogy év végére megnyugodtak a kedélyek. Az igazgatónő, Szép Annamária időközben anyuka lett, így a „kis tanító néni”, Morvái Szilvia mellé tanító bácsit kaptak a gyerekek, Baka István személyében. — Ön miért vállalta ezt a munkát? Nézze, négy év múlva nyugdíjba megyek. Évtizedekig a muzslai alapiskolában tanítottam, mígnem hat évvel ezelőtt különféle okok miatt ott kellett hagynom a szakmámat. Tavalyig egy üzemben dolgoztam munkásként, aztán rehabilitáltak, de a környéken nem találtam állást. Végül is itt kötöttem ki. — Ezek után, ha jól értem, nem túlságosan lelkesedik. — Szeretek tanítani, a gyerekek között érzem teljesnek az életemet, de az a véleményem, hogy nagyon megfondolandó újraszervezni egy kisisolát. Mert az épület nem minden. Anyagi gondokról, a hézagos felszerelésről már szinte felesleges beszélni. Ami igazán aggaszt, az a munkaerő kérdése. A gyerekek ötödiktől Szőgyénben tanulnak tovább, ahol minden tudásbeli hiányosságot a mi számlánkra írhatnak. — Mitől ilyen bizonytalan? — Ez nem bizonytalanság, még kevésbé bizalmatlanság. De tudja, aki most kezdi a pályát, és még nem tanított összevont évfolyamokat, ugyanis két tanteremben oktatjuk a négy osztályt, annak nagyon kell iparkodnia, O la j öntés vagy tű zo ltá s P Közös gondok, külön örömök Az elmúlt hetekben két kisiskolában jártam, Kisújfalun és Barton. A két iskola csupán két felkiáltójel közoktatásunk palettáján: vagyunk, figyeljetek ránk! Bart alig kilencszáz lelket számlál. A választások után a fiatal és energikus tanácselnök, Bartal István egyik fő feladatának tekintette, hogy legalább az alsó tagozatot .hazahozza” a szomszédos nagyközségből, Szőgyénből. Hogyan is történt mindez? — Amikor megtudtuk, hogy azokban a falvakban, ahol valamikor már működött iskola, lehetőség van az újraszervezésre, azonnal elkezdtünk számolni. Mármint megszámoltuk a gyerekeket, hogy megvan-e a kívánt létszám. Az iskolaépület a rendelkezésünkre állt, és bár évekig a szövetkezet használta afféle nyári építőtáborként, sikerült megegyeznünk, hiszen a tagok gyerekeiről is szó volt. A járási iskolaügyi hivatal megadta a támogatást. azzal a feltétellel, hogy biztosítjuk az épület helyreállítását. Sok volt a munka, az ígért pénz késett. így a községháza a mielőbbi nyitás érdekéiben saját tartalékait is feláldozta. Ez gyeznem, hogy akadt néhány szülő, aki nem bánta volna, ha inkább a szomszéd falu nagyiskolájába járna a gyereke. Miértк — Különféle okok miatt. Az még érthető, hogy ha a szülők vidéken dolgoznak, mindenképpen fel kell kelni a reggeli buszhoz, de sajnos, voltak olyanok is, akik azzal érveltek, hogy idehaza „visszafejlődik” a gyerek. Szerencsére a nagy többségnek más a véleménye! Két nagyon ügyes, nehogy valamit elmulasszon. Mert végül a gyerek issza meg a levét! Miután a községi tanács megtette a magáét, a továbbiakban úgy tetszik, valóban a pedagógusokon múlik majd a dolog. Biztos, hogy rengeteg tennivalójuk lesz, de hinni kell benne, hogy mindenképpen megéri! Ahogyan azt például Kisújfalun tapasztaltam. A század elején épített iskolát két év alatt szinte újjávarázsolták, 1977 óta ugyanis kultúrnázként működött. Négy év múlva nyugdíjba megyek... Fotó: Nagy László Nő 7
