Nő, 1990 (39. évfolyam, 1-52. szám)
1990-10-23 / 43. szám
Ha Boldog Margit tudta volna, meg a Nyulak még korábban, micsoda jó kis hely lesz ez a sziget, amikor a Duna mindkét partja füstben, bűzben, zajban; amikor az élet már csak egy örökmozgó körhintához lesz hasonlítható, legföljebb egy éjjel-nappal vurstlihoz, melyben mi vagyunk a céltábla és a célzó, a zsákbamacska, és az óriáskeréken egyszer lent vagyunk, másszor még lejjebb, a kísértetkastélyban magunkat riogatjuk, és nem tudunk kilépni a görbe tükörből! Nyár volt, strandzsivajjal, turistaáradattal, utcai zsibárusokkal. csencselökkel, pályaudvaron csövezökkel, áruházi zsebtolvajokra figyelmeztető felhívásokkal, ki- és bevásárlással, betondzsungelben őgyelgő kulcsos gyerekekkel, méregdrága nyelvi táborokkal, sorra nyíló határokkal, kirándulóbuszokkal, amelyeken már majdnem anynyian jöttek vissza, ahányan kimentek, nem egészen azért, mert már itt is paradicsomi az élet, eljött dokolva, hogy legalább egy-két krajcárt megmentsenek a jövő heti tejre, kenyérre (ki zsírosra, ki vajassonkásra). Itt volt a nyár, amikor már hallani sem akartunk politikáról, közgadaságról, de habzsoltuk a lehangolóbbnál lehangolóbb újságcikkeket .. . És itt volt a Duna két partja közt, a Margit hid tövében ez az oázis, hatalmas, történelmi viharokat és a Kánaán, inkább mert már megszűnt a „politikai menekült" kategória. Itt volt a nyár, amikor pihenésre, kikapcsolódásra vágytunk, és egymás sarkát taposták az emberek hol az élelmiszerboltokban, hol a benzinkutaknál, hol bármilyen üzletben az áremeléshullámban fulszélcsendesebb időket megért fáival, amelyek árnyékában olyan hűvösek a bódító nyári napok, mint a forró vérű dél-olaszokhoz képest a higgadt angolok. Hát Boldog Margit és Nyulak, ha tudtátok volna, hány ember keres nyugalmat, menedéket egy ilyen nő 12
