Nő, 1990 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1990-10-09 / 41. szám

fogására lesz szükség, kezdve a műszaki értelmiségtől az egyszerű parasztemberig. Alapítvány létreho­zását tervezzük, s a befolyt összeg­ből intézeteket szeretnénk felépíte­ni teljes infrastruktúrával, szállo­dákkal, szolgáltatásokkal Magyar­­országon, Erdélyben, a Felvidéken stb. Tudásunkat szülőföldünkön kellene értékesítenünk. Hiszen a múltban a magyarság szellemi érté­kei elsősorban Nyugaton váltak pénzzé, s most támogatásra szoru­lunk. Visszavárjuk azt a pénzt, azt a tőkét, amely tőlünk szürkeállo­mányban távozott. Szükség lesz azonban földterületekre is, ezért jó lenne, ha földműveseink kiigényel­nék őseik birtokait, s ha úgy gon­dolják, idővel átadhatnák azokat céljaink megvalósítására. Tudatosí­taniuk kellene, hogy a kapitalizáló­­dás a nemzeti fejlődés folyamata, hogy nincs földnélküli nemzetiség­tudat, s hogy gazdálkodnunk kell őseink vagyonával. Találmányomnak egyébként öt éven belül be kellene futnia, s ha megtanuljuk okosan kihasználni, egy kincsesbánya lehet... IV. Régiónkban eddig csak azok is­merhették Somosdi Veress Berkesi Károly nevét, akik rendszeres hall­gatói a Kossuth Rádió Vasárnapi Újság című adásának, vagy értő ismerői az erdélyi magyar irodalom­nak. Veress Berkesi Károly ugyanis 1972-ben költőként tűnt fel a ma­rosvásárhelyi Hídverők Irodalmi Körben, majd 1975-től a romániai magyar lapok hasábjain is rendsze­resen publikált. Kötete azonban csak 1985-ben jelenhetett meg a Kriterion Könyvkiadónál „Idővel megtudod" címmel. Somosdi Veress Berkesi Károly életútja korántsem nevezhető zök­kenőmentesnek. 1954-ben szüle­tett az erdélyi Somosdon. Iskolái elvégzése után dolgozott mint laka­tos, hegesztő, autőbádogos, vagon­javító, kazánfűtő, újságárus, disznó­pásztor, közegészségügyi alkalma­zott, fertőtlenítő szakmunkás. Laká­sát, autóját és könyvtárát lefoglal­ták. Állandóan ki volt téve a Securi­­tate „valahogy majd csak eltesszük láb alól” — fenyegetésének. S tör­tént ez abban az időben, amikor senki sem tudhatta bizonyosan, mi­lyen körülmények között kapott agyvérzést, hogyan ütötte el egy jármű, hogyan fulladt törések és zúzódások nyomaival egy pocsolyá­ba a magyarság, az ellenzék egyik­másik zászlóvivője. A diktatúra bukása után is részt vállalt a romániai politikai harcok­ban. Január elején egyik aláírója volt az RMDSZ párttá alakulását indítványozó marosvásárhelyi cso­port memorandumának. A Függet­len Magyar Párt titkáraként hite­lesítette az ideiglenes kormány és a politikai pártok közötti hata­lommegosztásra vonatkozó okira­tot. Marosvásárhelyen bekerült a megyei vezérkarba. Itt tapasztal­hatta, hogy a nemzetiségellenes politika történelmi hályogot vont a románság szemére, s ezt igazolták a tragikus márciusi események is, melyeket a helyszínen élt végig. Látva, hogy a Zöldek kivételével szinte minden párt „nemzeti érzel­mek” köntösébe burkolózva kíván minél több szavazót megnyerni, ki­lépett a Független Magyar Pártból, s független jelöltként jegyeztette magát a májusi választásokra. Mi­vel azonban a Maros megyei ügyészség határozata értelmében Smaranda Enache és Kincses Előd nem indulhatott a választásokon, tiltakozásul ő is visszalépett a jelöl­tek sorából, bár a hírközlő szervek nem tették közzé nyilatkozatát. Most azonban bizakodik. Reméli, hogy ezúttal nem kell egy teljes évtizedet várnia terve megvalósítá­sára. Optimista. Feljogosítják erre sikeres kísérletei is. Tudja, hogy nagy fába vágta a fejszéjét, hogy sok pénzre és egyéb támogatásra lesz szüksége, de hiszi, hogy az általa ki kísérletezett eljárás alkal­mazása folytán az átlagéletkor akár 125 évre is növelhető, s megoldha­tó lesz valamennyi gyógyíthatatlan­nak tartott beteg megmentése, az orvoslás forradalmasítása. V. Egy történet kezdetét éljük. Előt­tünk egy újabb hír az AIDS, a daga­natos megbetegedések, a gyógyít­­hatalannak hitt kórok ellenszeréről, mely a „halálraítélteknek” kívánja visszaadni a hitet, hogy lehetséges a gyógyulás. Itt egy hír, mely a remény sugarát (nem csak rövid időre) kívánja életünkbe, minden­napjainkba becsempészni. Memen­to is egyben, hiszen nemcsak egy erdélyi magyar ember, hanem vala­mennyiünk jövőjét érinti, s még azon is túlmutat. A. SZABÓ LÁSZLÓ TANÁCSADÓ SZOLGÁLAT E héten D D válaszol: A PSZICHIÁTER „A kisfiam másodikos. Az egész család számára kín­­szenvedés volt, míg olvasni tanult az első osztályban, sokszor késő estig gyakorol­tunk. A betűket külön-külön rögtön felismeri, de az össze­olvasásuknál sokszor egész mást talál ki. A tanító néni szerint akaratos és figyel­metlen, nem az osztályba való. A szünidőben nem tud­tuk rávenni, hogy könyvet vegyen a kezébe! Most min­den kezdődik élőiről. Mit te­gyünk ?" Jelige: „Kisegítő iskola ?" Hogy gyermekeink testi fejlődése nem egyformán gyors, hogy egy-egy korosztályon belül is elég nagy eltérések lehetnek a gyor­saság, a testi erő, a teherbírás, a fáradékony­ság stb. terén, az általában elfogadott tény. Az sem vált ki különösebb reakciót — egy­­egy nem gyakori, fejcsóváiással kísért elnéző mosolyon vagy csodálkozástól összevont szemöldökön kívül —, ha többé-kevésbé ve­leszületett okokból eredő, testi-alkati (albi­nizmus, egyes anyajegyek, szeplők stb.) kü­lönbségekkel szembesülünk. Annál lehango­lóbb a szakember számára, hogy a szülők többsége, de sajnos, elég sok, egyébként kitünően képzett pedagógus sem tudja elfo­gadni, megérteni, hogy ezzel a jelenséggel a lelki alkat, a szellemi fejlődés értékelésénél is számolnunk kell. Tipikus, az első osztályban lelepleződő, és gyakran az egész alsótagoza­ton végigkísérő fejlődési rendellenesség, a szaknyelven dyslexiának, magyarul olvasási nehézségnek, zavarnak mondott tünet. Arról van szó, hogy a kisiskolás, bár a többi tantárgyat elég jól bírja és szépen halad, az olvasással rengeteget küszködik. Annak elle­nére, hogy külön-külön a hangokat és a betűket ismeri, olvasáskor nem tudja őket pontosan érzékelni. Leggyakoribb formája az, mikor a hangképzés és hangzás (d, t. f), valamint a betű alaki hasonlósága (b, p, d) miatt téveszti azokat. így lesz a mamából nana, a babából papa, esetleg paba, bapa. Mi legyen az ilyen kisdiákkal? A közelmúltban, és sajnos, sok helyen még ma is, a pedagógusok reakciója egyértelmű­en a „kisegítő iskolába vele" volt. Ma már a szakemberek tudják, hogy ezek a gyermekek nem oda tartoznak, teljes mértékben müvel­hetök a „rendes" iskolába. A tanító feladata, hogy erre a hibára gondoljon és időben felfedezze, a szülőé pedig az, hogy időben biztosítsa a gyermek orvosi és pszichológusi kivizsgálását. Ugyanis a zavar mögött egyéb okok, például részleges nagyothallás is rej­tőzhetnek. A pszichológiai kivizsgálás lehe­tőleg legyen anyanyelvű, mint ahogy alapve­tő követelmény e gyerekek számára az anya­nyelvi iskolai képzés is. A legcsekélyebb mértékben sem szabad ugyanis túlterhelni őket, mert az a kisebbrendűségi érzés és neurotikus zavarok kialakulásához vezethet. Csak a pedagógus és a szülő megértő, türelmes hozzáállása és szoros együttműkö­dése segít. Or. PÁLHÁZY BÉLA A JOGÁSZ „40 éves vagyok, már húsz éve cukorbetegségben szen­vedek. Diétára szorulok. Kaphatok-e valami hozzájá­rulást és függ-e ez a kereset­től vagy az életkortól ?" „SOS" Az idős és egészségünkben súlyosan káro­sult személyeknek a társadalombiztosítási előírások értelmében a nemzeti bizottságok ismétlődő pénzbeli hozzájárulást adnak. Ilyen hozzájárulást csak a szociális szem­pontból ráutalt személyeknek adják, ha a betegségük az előírt diétás gyógykezelés keretében költséges diétás étkezést igényel. Ilyen hozzájárulást kaphatnak az aktív tuber­kulózisban szenvedők, a cukorbetegek és olyan betegségben szenvedő személyek, akik költséges diétás étkezésre szorulnak. A hozzájárulás összegét úgy határozzák meg, hogy a háztartás fenntartására és az eltartott személyek ellátására szükséges ki­adások leszámítása után, a betegnek a di­étás étkezéssel kapcsolatos magasabb ki­adásaira legalább havi 750 koronája marad­jon. A hozzájárulást az illetéses állami egész­ségügyi szerv a tbc-osztályok és a cukorbe­tegek (diabetikus) tanácsadója — javaslata alapján adják, amelyben igazolják a beteg­ség mibenlétét és az előírt életmód és diéta rendszeres betartását. A fentiek figyelembevételével megítélheti, illetve érdeklődhet az orvosnál (az egészség­­ügyi intézménynél) és a nemzeti bizottság­nál, hogy kaphatna-e diétás hozzájárulást. Dr. BERTHA GÉZA nő 11

Next

/
Thumbnails
Contents