Nő, 1990 (39. évfolyam, 1-52. szám)
1990-01-03 / 1. szám
CSALÁDI KÖR A szakemberek egyre többet beszélnek a bölcsödéi nevelés negativ, sőt — közvetlen módon — káros hatásáról. Következő írásunkban dr. Milada Harineková kandidátus (a nyitrai (Nitra) Pedagógiai Főiskola docense) számol be egy. tanulságaiban figyelemre méltó fölmérésről. Megfigyelés alatt — ezerháromszázötven gyerek Az egész napos bölcsődéken a családi ‘ nevelés kiegészítő formáit értjük a gyerekek ' hároméves koráig — miközben természete- : sen az érzelmi nevelés túlsúlyban a család- j ban folyik. Mikor egy gyerek bölcsődébe :■ kezd járni, szocializációjának (a társadalmi normák, értékek elsajátításának) még na- ! gyón korai szakaszát éli. Egy féléves, egyéves ! gyereknek elsősorban még szeretetre, biz- j tonságra, törődésre, a valakihez való kötődés ; érzésére — és játékra van szüksége. A pszi15-nél harapást és más kötekedést — tehát a gyerekek 32 százaléka folyamodik agreszszióhoz! Különösképp kellemetlen — a harapós, amit a gyerekek 10 százalékánál jegyeztek föl. 18 százalékuk volt sirós, 19 százalékuk dacos, 24 százalékuk önző, „szekálós" meg nyilvá nu lásokka 11 Azonban az általánosítással ne siessünk: nagyon is relatívra sikeredhet ez az általánosítás! Az egyes bölcsődék között ugyanis kiugró különbséget tapasztalhatunk! Nézzük például a verekedés előfordulási arányát : ez 7 százaléktól egészen 40 százalékig terjedhet. Vagy például a dühkitörés: az egyik bölcsödéből a kicsik 3 százalékánál figyelik meg, a másikban — 32 százaléknál. Ilyen figyelemre méltó különbségek vannak az összes megnyilvánulásnál! Érdemes azt is megfigyelni, hány gyereknél nem jegyeztek föl semmiféle negativ megnyilatkozást. Itt is jelentős különbségeket tapasztalhatunk. Például: vannak bölcsődék, ahol a gyerekek 65 százalékának nem volt semmiféle agresszív megnyilvánulása, ez a legmagasabb relativ arány; aztán fokozatosan csökken 53, 50, 47 százalékra, de a legtöbb bölcsödében valóban alacsony, 5-töl 17 százalékig mozog. Az okozati összefüggések sem azonosak a megfigyelt intézményekben. Összefüggést állapíthatunk meg például a bölcsődék kapacitása, fekvése, a kertek kihasználtsága, a nővérek kora, a gyerekek családban elfoglalt helye, betegségei — és a neurotikus megnyilvánulások között. Meghatározó tényező a szoktatási időszak. A neurotikus zavarokkal Neurózis a bölcsődében? chikai szükségletek szempontjából jelentős a céltudatos, kellő érzelmi telítettségű nevelési viszony. Erre a harmonikus viszonyra kötődnek a gyerek első tapasztalatai, önkifejezési törekvése. Az azonos korú gyerekek együttélése a bölcsődékben egész sor szorongásos, deprimáló helyzettel jár. Már maga a csoportba való betagozódás túlságosan igénybe veszi a gyerek alkalmazkodóképességét. Egyeztetni kell a gyerek otthoni és bölcsödéi napirendjét ; miközben például a korai, sietős fölkelések eleve kedvezőtlenül befolyásolják a gyerek bioritmusát. A kapkodás, a sietség, a szülök türelmetlensége az öltöztetésnél — mind-mind olyan tényezők, melyek negativ hatással vannak a kicsi érzelmi állapotára, szociabilitására (társas hajlamára), meghatározzák egész napi viselkedését a bölcsödében. Munkacsoportunk ezen körülmények ismeretében kísérelte meg — a nővérekkel együttműködve — föltérképezni a bölcsődés gyerekek negativ reakciót, azok fajtáit, gyakoriságát. A szociabilitás (barátkozásra, társas érintkezésre való hajlam) különféle zavaraiból indultunk ki. Huszonöt különböző megnyilvánulást vettünk figyelembe, melyek negatívan befolyásolhatják a csoportok légkörét. Figyeltünk például: a sírást, a pszichomotorikus zavarokat, a dühkitöréseket, a dacot, a verekedéseket, az egocentrizmus (önzés) megnyilatkozásait, a rombolási hajlamot, a féltékenységet, az agresszív viselkedésmódot stb. A fölmérés több mint fél évig készült; többek között azért, hogy megfigyelési körünkből kizárhassuk a szoktatással együttjáró. eleve negativ jelenségeket. 1350 gyerek viselkedését figyeltük meg; 19 százalékuk félévestől egyéves korú volt. Kisebb csoport — kevesebb agresszió! Ha az eredményeket nézzük, kiviláglik, hogy a különböző, negatív megnyilatkozások előfordulási aránya 5—25 százalék, nem számítva az egyes agressziók kombinációit. Pl.: a fölmérésben részt vevő bölcsődések 17 százalékánál figyeltek meg verekedést. küszködő gyerekek 80 százaléka csak nehezen és lassan szokta meg a bölcsödét. Kétségkívül jelentős az a megállapítás is, hogy minél kisebb a bölcsőde és a csoport, annál kevesebb (és ritkább) az agresszió! A legkedvezőtlenebb a helyzet a 40-nél magasabb csoportlétszámú bölcsődékben, ami azt is jelenti, hogy ezek a bölcsődék túlzsúfoltak, befogadóképességüket túlléptük. Ez főként a fiatal családos, új lakótelepekre jellemző. Ezeken a helyeken jegyezték föl a legtöbb sirós, verekedés, önző gyereket; és természetesen a korán nyitó üzemi bölcsődékben! (Mert — még most is! — van néhány üzemi bölcsőde, mely (miniszteri engedéllyel) 5,30-kor nyit.) Meghatározó — a nővér személyisége! Szinte kínálja magát a magyarázat, hogy ezek a — nyilvánvalóan embertelen — körülmények, a korai kapkodás, a sietség, a gyerek ellenkezésének megtörése akár veréssel (mert sietni kell, különben elkésünk!) tükröződnek vissza a neurotikus megnyilvánulásokkal küszködő gyerekek nagy számában. (A megfigyelt gyerekek 14—15 százaléka.) Nem kevésbé jelentős az a megállapítás sem, hogy az agresszív viselkedés, a dac, a rombolási ösztönök kiélése gyakrabban ismétlődött meg azokban a bölcsődékben, ahol a felügyelő nővérek maguk is kisgyermekes anyák, maguk is nehézségekkel küszködnek. (Gyermekeik betegesek, gyakran hiányoznak a munkahelyről, pszichikailag is labilísabbak, idegesebbek.) Gyakran kell őket helyettesíteni, vagy ők helyettesítenek, ezért túlterheltek — már ez eleve ideges, feszült légkört teremt az osztályban. A bölcsödében a légkört a gondozónő személyisége határozza meg, mondja a pszichológia. Nagy szerepet kap még a nővérek együttműködési képessége (avagy „képtelensége"), az egységes nevelési ráhatás, a „kivételezés" elkerülése) kivételezés a szófogadóbb. toleránsabb „kedvencekkel"). A nővérnek azonban nemcsak az általános légkör alakításában, hanem a csoporton belüli kapcsolatok, a közösség „együttélésének" formálásában is szerepe van. A bölcsődei nevelésnek nemcsak a közösségi életre, hanem a gyerek egyéni fejlődésére (mert ebben a korban ez a legfontosabb!) is megfelelő feltételeket kell teremtenie. Ki kell tehát aknáznia minden lehetőséget, amely a személyiségfejlődést segíti. A bölcsődés gyerekek szükségletei a tárgyi környezet alakítását is megkívánják. Olyan környezetet kell köréjük szervezni, mely a mindennapi otthoni, családi környezetre — légkörre emlékeztet. A bölcsődei nevelés egyik kísérőjelensége a gyerekek életének aránytalan túlszervezése! Többféleképpen megnyilvánulhat: a nővérek szigorában, a közös tevékenység túlsúlyában, a gyerekek szüntelen egy helyen való csoportosításában stb. Nyilvánvaló, hogy mindez negatívan befolyásolja a gyermek személyiségfejlődését, egyéni szükségleteinek (önmaga és környezete által való) fölismerését, korlátozza a gyerek kreativitását (alkotókedvét), önállóságát, spontán megnyilvánulásait stb. A gyereknek ebben a korban ideje nagy részét még individuális elfoglaltságokkal kell kitöltenie, individuális játékkal; és mindezt kevésbé direktív irányítással — mind bölcsődéinkben szókásos? FOTÓ: PRIKLER LÁSZLÓ nő io
