Nő, 1990 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1990-09-25 / 39. szám

Evekig dolgoztam a valaha patinás, de az én szolgálati időm alatt már alapo­san lerobbant pozsonyi Carlton szálló re­cepcióján. Mivel a közhiedelemmel ellen­tétben a szálloda szobáinak zöme koránt­sem összkomfortos, olyanannyira nem, hogy a legtöbben még fürdőszoba és il­lemhely sincs, a recepció személyzete na­ponta megoldhatatlan dilemma előtt állt: ki kapjon összkomfortos szobát. A vendé­gek zöme szolgálati úton levő egyszerű honi halandó volt, busás borravalókat osz­togató indiai maharadzsa még elvétve sem akadt köztük, ezért aztán nem csoda, hogy a rosszul fizetett személyzet remek pszi­chológiai érzékére hagyatkozva gazdálko­dott a fürdőszobás szobákkal, természete­sen a nyugati turistákat részesítve előny­ben. A legnagyobb gondot a Slovkoncert vendégei okozták. A Pozsonyban vendég­szereplő művészek elszállásolásának költ­ségeit ez a zenei ügynökség fedezte, min­den kiadás az ö számlájára ment, Így ezek a vendégek sohasem adtak alkalmat arra, hogy az esetleg visszajáró összeg nagylel­kű gesztusuk révén az inkasszáló recepciós zsebébe vándoroljon. Ennek megfelelően közutálatnak örvendtek kolléganőim köré­ben, akiknek egy Maurice André, Claudio Abbado, Regina Resnik vagy Jessye Nor­man neve'mitsem mondott. Illetve valamit mégis: undok, rendkívül igényes népség, elfoglalja a legszebb szobákat, amelyekért pedig olyan szép borravalót adna a nyugat­német lókupec vagy a holland terményke­reskedő. Munkatársnőimet nem hatotta meg, hogy a New York i Ptaza Hotelban a ESETEIM személyzet hanyatt-homlok igyekezne ezeknek a világhírességeknek a kedvére tenni, ők Pozsonyban úgy döntöttek, nem érdemlik meg a szerény szocialista össz­komfortot. A művészek legádázabb ellen­sége A. asszony volt, a recepció főnöke. Igaz. ennek a hölgynek a felebaráti szeretet amúgy sem volt erős oldala. Gyűlölte a magyarokat, a zsidókat, a lengyeleket, a jugoszlávokat, a románokat, a bolgárokat, az arabokat, a cigányokat és a jóég tudja, kiket még, de leginkább a két elsőt. így nem ért váratlanul, amikor — látva hogy egy törődött, szenvedő arcú férfit az egyik legjobb szobában szállásoltam el — kérdő­re vont: Kije magának ez a vén zsidó, hogy ilyen szobát ad neki? Ez? Korunk egyik legkiválóbb Mozart-interpretátora, világhí­rű zongoraművész. — Mutassa! — vette el a kezemből a művész útlevelét. Hisz ez svájci! — mondta a nyugati útlevél láttán kissé engedékenyebb hangon. — De maga, ha jól hallottam, magyarul beszélt vele! Persze, hisz magyar, csak Svájcban él. Érdekes, ha egy művész magyar, akkor magának már rögtön világhírű. Anda Géza. Életemben nem hallottam a nevét. Ezt is a Slovkoncert küldte, tudja jól, hogy egy büdös fityínget se látunk tőle, maga meg a legjobb szobát adta neki. Költöztesse át azonnal! Nem költöztettem át, de ezzel, még nem értek véget a bonyodalmak. Noha feliratok hirdették szállodaszerte, hogy a vendégek a szobájukban is étkezhetnek, Anda Géza telefonon többször megismételt megren­delése ellenére sem kapott vacsorát. Ho­gyisne, már nincs evőeszközünk, mert a szobájukban étkező vendégek szuvenírként hazaviszik! — mondta az étterem föpincé­­re, amikor megsürgettem nála a művész vacsoráját. — De hisz nem akar semmi mást, csak egy pohár tejet, ahhoz nem kell evőeszköz. Miit? Akkor mondja meg neki, hogy legközelebb menjen vacsorázni egy csecsemőotthonba, vagy a macskák közé. Még hogy tejet! Nincs!!! Mégis lett a konyhán, magam kopogtat­tam be vele Anda Géza szobájába. Ho­gyan, hát maga hozta fel? — csodálkozott. Csak azért, hogy megmondjam, ha bármire szüksége van, kérem, hívjon fel a recepci­ón. így aztán rendszeresen én vittem fel azt a kevéske tejet, vagy levest, amit a súlyos gégerákban szenvedő művész fogyasztha­tott. Távozása előtt megállt a pult előtt. — Búcsúzni jöttem, utazom. — Megszorította a kezem és egy vastag bankjegyköteget csúsztatott belé. — Én ezt nem fogadom el — mondtam visszacsúsztatva a pénzt a kezébe. — Nézze, ön olyan kedves volt hozzám. Én most visszautazom Svájcba. A tiszteletdijam egy részét valutában, a má­sikat koronában kaptam. Mondja, mihez kezdjek Svájcban a koronákkal? De be is lehet váltani, vagy valamelyik népművésze­ti boltban vásárol valami szépet, esetleg a régiségkereskedésben, ott néha találni ér­tékes holmikat. Nekem erre nincs időm, el kell utaznom. Nagyon kérem, fogadja el tőlem, ön annyira kedves és figyelmes volt, örömet szerez nekem, ha elfogadja. Nem akarom megsérteni, de nem tudok mást adni és higgye el, nem tudok mit csinálni ezzel a pénzzel. Nagyon örülnék, ha elfo­gadná. Elfogadtam. A. asszony olyan regulát vezetett be, hogy a recepció minden dol­gozójának egy közös kasszába kellett be­szolgáltatnia a kapott borravalót, amit ő aztán rokon- és ellenszenvi alapon osztott szét a hónap végén. Megvártam A. asz­­szonyt és átadtam neki a köteg pénzt. Mi ez? — kérdezte döbbenten. Most utazott el Anda Géza, ö adta. A. asszony savósze­mei csillogni kezdtek az örömtől. Ezt mind? — kérdezte. Amikor igent bólintot­tam, A. asszony torkán valami síkolyféle bukott ki, felnyalábolta a pénzt, egy bűvész mozdulatával végigpergette a bankókat, remegő kezekkel gyömöszölte a fiókjába, kulcsra zárta, majd lelkendezve felrohant az igazgatóhoz. Fél óra múlva már minden­ki arról beszélt, hogy itt járt a világ leghíre­sebb zongoraművésze, egy svájci milli­omos, aki annyira el volt ragadtatva A. asszonytól, no meg a szállodától, hogy itt hagyta az egész tiszteletdíját borravaló­ként. Ma sem tudom, mennyi volt. A hónap végén mindenesetre csoda történt, a szo­kásos harminc-ötven korona helyett két­százat kaptam. VOJTEK KATALIN 45 éve hunyt el Bar­tók Béla zeneszerző. Rejtvényünk fő sora­iban öt művének cí­mét fejthetik meg. Készítette: K. Gy. Megfejtéseiket 10 napon belül a szel­vénnyel együtt küldjék el szerkesztőségünk címére. 34. számunk rejt­vényének helyes meg­fejtése : Egy élet; Urak és hölgyek csevegnek; Erős mint a halál; Cél­talan szépség; Horla Sorsolással könyv­­jutalmat nyert; Me­­gály Magdolna, Ekecs, Horváth Teréz, Di­ószeg ; Litomericzky Ilona, Komárom; Ju hász Mária, Udvard; Karika Vince, Csenke. Legna­gyobb to­jónk alsó szakasza ▼ borban ö­­függssrt ▼ ff«igsgr kísérete* szólóének ▼ ▼ R3S—: I«w) r ■ UvérWnfcSt __1 * * asm ~ aongore­t ▼ HipóUo* + A kurucok eilen har­­w« crertjfcép- 1 «-<*»_1 Franc (ró (Romáin) f Nincs ha-Bartók lB üéS_ nrr'T’n zong-mCh* ► ▼ ▼ ▼ A Szavatolni Tlbat val Iá» VHá «Ü» ►­un |____ ► Egyiptom Négy jWke ...regé­ny«. (Gér­ásaái__ Bartók ze­nekari mrfw ► Pan társa D.-am eri­kái indián ital ► Gyak. magy. csa­ládnév ► Részben hányadik! ÉghPÜ* idegen fér­finév rr~ ▼ Menyasz­mm ► Lanyha, Opium. máfcony m Vasötvö­zet Szöv. ál­lam az USAjh«, ► ▼ ▼ Erős alien S3S2L__ Háromszö­gű hasáb ► ▼ Bartók ze­nekari-vo­kális müve Bartók pantomim > ▼ T !► Házhely De meny­nyire! ► Röntge'* ► A végén bólén tJ ► j A szabad­ban Orosz he­lyezés ► ▼ Ha», ha» re jellemző ► Európa ri- «•» ► áóéá ► A hang­erősség Mongol­­török fefe­­delmnán Szénás nitrogén Német eae Amer. hír­ügynökség Személy­­névmás» ► Zilahi Ké-2Ü___ Ima ► ▼ Fővárosa Bamako Néma dada * Amla leg­kisebb fia 1 Rniongílao =<K.t ▼ Angol női név ► -... csatáit nép szer Tv-sorozat volt ► Félsz! L ** V nő 19 (r»ő /39~)

Next

/
Thumbnails
Contents