Nő, 1990 (39. évfolyam, 1-52. szám)
1990-01-23 / 4. szám
FÓRUM Kedves hölgyeim és uraim! Gondoltak-e már arra, hogy a Télapó miért nem nő? Szinte önkéntelenül jutott eszembe, amikor a meghitt karácsonyi hangulatban, a szeretet ünnepére és szilveszterre készülődve (ismét csak önkéntelenül) összegezni kezdtem magamban az elmúlt esztendőt. Az újévi fogadkozásokat tiszta szivemből utálom, mert ezek általában nem reálisak, gyenge jellemű emberek fogadkoznak a végtelenségig, és nem hinném, hogy hosszú távon valaha valaki is betöltötte volna őket. (Tanulság: az apróbb lépések az inkább célravezetők.) Szóval, miközben takarítottam, főztem és sütöttem, gondolataimban nyugodtan és korlátlanul kalandozhattam. Gondoltam a világpolitikai helyzetre, elérzékenyütten időztem el belügyeinknél (végre!), aztán rátértem önmagámra : hogyan éltem, hogyan dolgoztam az elmúlt esztendőben, elértem-e vagy tettem-e valami érdemlegeset a magam vagy embertársaim érdekében, mit írtam meg én és mit írtak meg mások — miközben evett a professzionális irigység, lévén az újságíró is csak gyarló ember. Visszagondoltam olvasmányaimra, arra az információ-áradatra, amit a magamfajtának — különösen az utóbbi időben — meg kellett emésztenie. És visszagondoltam arra a temérdek újságcikkre, eszmefuttatásra, tanulmányra, amely ügyes-bajos dolgainkat taglalta. Nevezetesen a nőkét, a családokét, a gyermekekét. Szóval, különösen az emancipáció, a női és férf egyenjogúság, s a modern feminizmus kérdései ragadnak meg újból és újból. Számomra azonban az év újsághírét a december 7-én keltezett prágai esti hírlap, a Vecerní Praha szolgáltatta. Arról számolt be tudniillik, hogy Csehországban megalakulóban van a férfiak szövetsége, programjavaslatában pedig a családpolitika javítására való törekvés, a szülők jogainak védelme, különösen az egyik szülő jogainak megnyirbálása elleni harc a másikkal szemben stb. szerepel. A viszonylag szűkszavú hírből persze előre megmondani nem, csak találgatni lehet, hogyan is ténykedik majd a szövetség (elég ha a mi szövetségünk sokéves tapasztalataiból indulunk ki), de gondolom mindenképpen hozzájárul ahhoz, hogy új korszak kezdődik számunkra — nők és férfiak számára egyaránt, új megvilágításban foglalkozhatunk majd az emancipáció bizonyos aspektusaival (úgy tűnik, a férfiak legalább olyannyira áhítoznak az egyenjogúság után, mint annak idején mi), s talán ez is egy lépés lesz afelé, hogy elkerüljük az elférfiasodott nők és elnőiesedett férfiak társadalmát, sok minden a helyére kerül, pl. szótárunkban az emancipáció és a feminizmus elveszítik pejoratív értelmüket és elnyerik a század végéhez méltó helyüket... Csoda hát, hogy az állapotokat, a körülményeket, az eseményeket és a hangulatokat öszszegezve az első gondolatom az volt, hogy mi lenne, ha a Télapó nő lenne? Sajnos, azonnal lelombozódtam, mert rögvest rájöttem, hogy ez szinte lehetetlen, legalábbis ma még rendkívül sok akadálya van. A munkakör — a beszerzés, az elosztás, a kihordás stb. — természetesen nem változna, de a Télapót át kellene keresztelni, T é I a n y ó -nak kellene hívni, s ha jól meggondoljuk, a névváltoztatás meg ami vele jár nem kicsiség. Aztán diszkrimináció ide vagy oda, de a Télapó már csak azért sem lehetne nő, mert nő létére nem lehetne hosszú fehér szakálla. Továbbá: a Télapó munkája rendkívül felelősségteljes és megerőltető: cipelnie kell óriási ajándékokkal teli zsákját, hogy minden kisgyereket megörvendeztessen valamivel; cipeli és bejárja az egész világot, hosszú-hosszú mérföldeket tesz meg csillogó-villogó szánján. Ezek persze csak a legfontosabb okok, amiért a Télapó nem lehet nő. De eszembe jutott az is, hogy a nőknek karácsony táján rengeteg más dolguk van: a meghitt családi ünnep előkészítése, s az ezzel járó glancolás, piackutatás, beszerzés, cipelés, el- meg beosztás stb., stb. Végül is megnyugvással vettem tudomásul, hogy a természet jól rendezte el, ahogy elrendezte, s a Télapó bizonyára még nagyon sokáig Télapó marad mindannyiunk nagy-nagy gyönyörűségére! Ui.: A papám is teljes mértékben egyetért a nézettel, miszerint a Télapó nem lehet nő. FRIEDRICH MAGDA Kiszáradnak a diófák... A napokban egy öreg szomszédommal találkoztam, aki nyugdíjas pedagógus. — Hol voltál? —kérdezte. — A hegyen a diót összeszedni. Sajnos, bár két nagy fám van, és volt rajta termés is, nem sok lett belőle. Megfeketedett a fán ... Két fám van az udvaron is, azon sem volt semmi... Itt félbeszakított öreg barátom. Nem tudom, honnan szedte, de így szólt: — Ezt se fogyaszd el, mert fertőzött. Talán Csernobil, vagy valami légköri szennyezés érte. Nagy a tudásunk, de önmagunkat pusztítjuk el! Még a „burokban született" dió is megfeketedik a fákon, a varjaknak sem kell. Nekem sincsen dióm. A fentieken elgondolkodva, bár volt vagy fél táska dióm a négy diófáról, bedobtam a tűzbe, és elégettem. Hová vezet ez?... Mára légűr is beteg?... Az elmúlt években annyi volt a diótermés, hogy el is tudtam belőle adni. Lehet, hogy jövőre kiszáradnak a diófáim?... Ki tudja? Ezen a vidéken idén ez volt a helyzet. Cseresznye, meggy, kajszibarack, őszibarack volt bőven, de almából nem volt termés ... Ha volt is valami, és kézzel szedtem le, majd elraktároztam a pincében — mint máskor —, egy hónap múlva megfeketedett és ki kellett dobálnom. Demjén Ferenc ZSUZSA PANASZA Páli a bátyám. Irtó rendes fiú. Csak akkor nem szeretem, ha morog rám. De ez nagyon ritkán fordul elő. Csak akkor, amikor gyakorol, vagy amikor meglátogatja őt Nóra. (Olyankor egyedül akarnak lenni a szobában, és láss csodát, még anya sem nyit be olyankor.) Pali Nórán kívül, azt hiszem, csak a hegedűjébe szerelmes. Nagyapától kapta, hogy egyszer nagy hegedűs lehessen belőle, és ő komolyan vette, mint általában mindent. Órákig képes gyakorolni, már versenyt is nyert, akkor az egész família boldog volt. De én azért is szeretem, mert nekem mindig segít, ha baj van az orosszal vagy a fizikával. És ha hazajön a városból, ahová iskolába jár, mindig hoz valamit nekem is. Az utóbbi időben Pali sokkal csöndesebb, mint máskor. Sőt. néha mérges is és szomorú. Még Nórával is összeveszett. Szerencsére a hegedűvel nem volt összetűzése. Azt mondja anya. hogy ki akarják a bátyust zárni a kollégiumból. Nem tudtam megérteni, miért. Pali azt mondta, hogy a nevelő néni behívatta anyut is, mert mindig későn jár haza a koleszba (mármint Pali), és a nevelő néni nagyon dühös és nem tudja megérteni, hogy Pali késő estig gyakorol a suliban, és hogy ő ezt nem tűri, mert a kollégiumi rendtartás ilyen és ilyen pontja értelmében ekkor és ekkor Palinak ott kell lennie. De ott Pali nem gyakorolhat, mert zavarná a többieket, így inkább az iskolában marad, és készül egy nagyon fontos versenyre, és azt is mondták rá, hogy csavargó és tróger, pedig Pali csak egyszer volt eddig kocsmában, akkor is apunak vett cigit. Hát én ezt nem értem. Mert ugye a bátyusom hegedűs lesz Ezért ment el abba a nagy városba, ahol az iskola van. Ha hegedűs akar tenni, akkor gyakorolnia kell, ez kutya kötelessége. Ha pedig kollégiumban akar lakni, akkor nem gyakorolhat; ha viszont az iskolában akar maradni, akkor kollégiumra is szüksége van, mert apu nem keres annyit, hogy albérletbe menjen Pali, és ezt anyu sem akarja, mert Pali nem tud főzni, és ki vigyázna rá ha beteg, és van még egy rakás gond. Anyu ideges, apu ideges. Pali ideges, hát én a kilencéves kis fejemmel hogyne lennék ideges! Mondja már meg nekem valaki, miért bántják a bátyust? Hisz ő olyan rendes gyerek.-lovásznö 18
