Nő, 1990 (39. évfolyam, 1-52. szám)
1990-09-11 / 37. szám
Mww-Tirm an úgy, hogy valakinek eszébe jut valami, az ember meg továbbgondolja. Gurul, gurul az autó. Pozsonytól a Tátráig hosszú az út. sok településen száguldunk keresztül. Annyira azért mégsem száguld Skoda (Autó) Aurélunk, hogy ne vegyem észre, milyen szép házakban laknak Déltől felfelé is a falusi emberek. Legalább olyan szépekben, mint Délen, sőt, ha leszámítom a mindenütt, tehát helyenként itt is jelenlevő giccsel, ízléstelenséget és túlkapásokat, azt kell. hogy mondjam, még szebbekben is. Mert ahogy fölfelé haladunk, egyre kevesebb a Délhez viszonyítva amúgyis elenyésző számú fóliasátras kert és udvar. Helyettük amolyan igazi, régi. idillikus falusi porták tárulnak elénk. Fű. virágok.' farakások, kotkodáló tyúkocskák. És kispadon ülő. görbebotos öregemberek (úgy látszik, ők mindenhol egyformák). Olyan békés a táj. hogy az már fáj. S akkor eszembe jut ama Fodorová nevezetű „úrhölgy” újságírói válasza bizonyos ..epét fröcskölő” magyarok írta levélre, mely szerint miért bánija ő a magyarokat, bezzeg a zöldséget! amit termesztenek, megveszi. Nos. az a válasz így hangzott: persze, hogy megveszem, tizetek is érte jó árat. és közben észre kell vennem azokat a palotákat is, amilyeneket a magyarok a zöldségecskéjükböl építettek. Mindig érdekellek a falusi házak, de az eminens válasz olvasása óta megkülönböztetett figyelmet szentelek nekik. S meglepetéssel vettem tudomásul, hogy járhatok bár a Záhorien. a Felső-Garam mentén. Besztercebánya környékén, a Fátrában. a Tátrában, mindenfelé olyan palotaszerű építmények állnak. Csak tudnám, az olt lakók miből építették őket? Mert arrafelé nemigen terem fölösleges, eladni való zöldségecske . .. De hadd legyek konkrét. Az idén két helyen nyaraltunk. Egy csallóközi faluban és egy tátrai településen. A csallóközi faluban szomszédunk egy harminc körüli házaspár, két óvodáskorú gyerekkel. Szép új házuk van, takaros gazdasági épületük sok-sok állattal (csirkék, tyúkok, kacsák, disznók), óriási kertjük, benne gyümölcs. zöldség, de főleg szőlő, ezenkívül paprikájuk és paradicsomuk is a nagyszülőknél. A telek a férfi „stafírungja” volt. a házat is a szülők segítségévéi építették fel. kölcsön nélkül. A ház körül még rengeteg a tennivaló. mindent önerőből csinálnak. Ha kell, az asszony is férfimódra dolgozik, betonoz, zsaluz, téglát rak. üvegez. Ami még hiányzik, azt fokozatosan teremtik elő, ahogy a pénz jön. Különben a férfi a szövetkezetben dolgozik, az aszszonv otthon. Hogy mi mindent csinál, azt én le sem tudom írni. mert nem ismerem azokat a munkákat, de olvasóink töbsége bizonyára már sofolja is, hogy etet. öntöz, gyomlál, kapál stb. Ha van egy kis ideje, köt és varr a családnak. Az idén veitek egy használt Ladát, s ezzel hetente egyszer-kétszer eljárnak paprikát-paradicsomot árusítani szlovákabb vidékekre. így több pénzhez jutnak, mintha a felvásárlóhoz vinnék a paprikájukat, de a martini fogyasztó sem fizet rá a vásárra. Amellett, hogy hozzájut olyan áruhoz, amilyet lakhelyén a zöldségüzletben nem biztos, hogy megkap, az árkülönbség is elenyésző. Mert miközben a „zelovoc” 17.50-ért árulta a vakarcs paprikát, addig a mi házaspárunktól 18 koronáért gyönyörű zöldséget vehettek. Szóval, a csallóközi házaspár egy hete kb. így él a szezon alatt: a férfi reggel elmegy a szövetkezetbe, délben otthon ebédel, utána vissza a szőlőbe, öt körül ér haza. majd folytatja a munkát a ház körüli és a kerti teendőkkel egészen sötétedésig. Az asszony dolga egész nap a háztartás, a kert, az állatok, na és ugye a gyerekek. Aztán jön a nagy kaland. Hetente kétszer elviszik a kislányokat a nagyszülőkhöz. ők pedig éjjel egy körül nekivágnak a hosszú útnak. Kora reggelre érnek oda. kipakolják az árut, s állnak a tűző napon, míg el nem fogy minden. Néha enni sincs idejük. Késő este van, mire hazaérnek, s már a következő útra gondolnak. Meg arra. hogy milyen jó az ottaniaknak. Munka után családostul kivonulnak a piacra, bevásárolnak, azután hazamennek semmivel sem korszerűtlenebb hajlékukba, mint amilyen az övék. otthon. Hogyan, miből? (Lehet sokan vitatják ezt az életmódot, de köztudott, hogy nem egy család él így. Ez tehát tény.) A Tátrában magánháznál laktunk. A ház emeletes, plusz van a manzárd két négyágyas szobával. Az emeleten lakik a negyven év körüli házaspár három iskolás gyermekével. A pincesort lakóhellyé alakították át. Itt lakik a férfi anyja egy szoba-konyhában. Itt laktunk mi is egy hideg, négyágyas szobában fejenként negyven koronáért egy éjszakára számítva. Használhattuk a fürdőszobát, ami tulajdonképpen mosókonyha, a konyhát, ja és gyönyörű volt a fűvel bevetett udvar. Ottlétünk alatt a két padlásszobában németek laktak, s nemsokára megfejtettük a zöld gyep titkát is: az udvar ugyancsak kiadó sálorozóknak. A szezon itt egész évben tart. hisz télen-tavasszal a sízöké a Tátra. De vegyük csak azt az egy hetet amíg mi ott tartózkodtunk. A házaspár tiszta bevétele az egyetlen hét alatt minimum 3 000 korona volt. Ebből leszámítom a kevés villanyfogyasztást. hisz csak este voltunk otthon, s főzni is legfeljebb csak teát. virslit, tojást főztünk. Levonom még az adót. A végösszeg így sem mondható szerénynek. Különben a nagyon ügyeskezű. élelmes házigazda a fogaskerekűt irányítja, felesége szakácsnő az iskolában, ami újabb lehetőség a spórolásra. Dolgoztam konyhán, jól tudom, mennyit, mit és főleg miből főznek otthon a szakácsnők. A tátrai házaspár egy hete pedig kb. így él: a férfi reggel öttől délután ötig a fogaskerekűn van, a következő napja szabad. Amikor hazamegy, tesz-vesz a műhelyében, gombázni megy a fiával, segít a feleségének ágyhuzatot mosni (géppel) és vasalni (mángorlóval). A feleség nyáron egész nap otthon van; főz, takarít, virágait gondozgatja. évközben délelőtt az iskolában főz. délután takarít, tesz-vesz, varrogat. Szórakozásból, nem azért, mert muszáj. Nos. van úgy. hogy valakinek eszébe jut valami, mások meg továbbgondolják. F. koléganőnek is eszébe jutott valami, egv olyan válasz, ami a házastársi veszekedések terminológiájától kiindulva konstruktívnak semmiképp sem nevezhető. Persze az általam vázolt két család nem biztos, hogy modellértékű. Viszont létező, s ami közös bennük, hogy van mellékes jövedelmük, és van palotájuk. Kérdésem csupán a következő: esetükben miből lehetett könnyebb palotát építeni? Talán a zöldségecskéből ? MÉSZÁROS L. ZSUZSANNA FOTO: PETER LESKE
