Nő, 1990 (39. évfolyam, 1-52. szám)
1990-08-14 / 33. szám
CSALÁDI KOR Nyári zsúron Gyerekéknél Érdekes kérdéssel fordult hozzánk levelében a minap egy anyuka. Kisfia nemsokára nyolcéves lesz, és szeretné meghívni barátait egy születésnapi bulira. Édesanyja nem ellenzi a dolgot, de az apuka szerint túl korai még a bulizás, s különben is, mihez kezd majd annyi gyerek a szűk, lakótelepi lakásban? Levélírónk végezetül kicsit Szomorúan teszi fel a kérdést: „akkor hát ne ünnepeljen a kisfiam?" „Az 5—10 éves gyermek már viszonylagos önállóságra tesz szert és fokozatosan kiszabadul a felnőttek gyámkodása alól. Ebben a fejlődési szakaszban kapcsolódik be nagyon intenziven a gyermekközösség életébe, ekkor tanulja meg a társadalmi együttélés első szabályait A kortársaival együtt vagy a kortársai miatt átélt problémák válnak pszichikai élményeinek alapvető áramlatává" — írja egyik tanulmányában J. Papuzinská-Beksiak lengyel szociológus, a gyermeki szubkultúra szakavatott ismerője. Tehát nyolcéves kisfiú biztosan örülni fog egy családilag ünnepelt születésnapnak, de öröme még nagyobb lesz. ha a szép perceket kortársaival is megoszthatja. Kár lenne megfosztani őt ettől a lehetőségtől. S gondoljunk csak bele, mi felnőttek is szeretjük a szokásostól jó értelemben eltérő órákat, napokat — ezek a mi kisebb-nagyobb ünnepeink-, de persze a leginkább csak akkor, ha megfelelő társaságban tölthetjük őket. A kérdés ezért ne az legyen, hogy fölösleges e a buli (vagy inkább a zsúr, hisz a kisiskodások esetében ez a megfelelőbb fogalom), hanem a következő: hol, hogyan, mit? leszünk, és a gyerekeket sem idegesítjük állandó „kémkedésünkkel". Hol? Mit? Ez a lakás adta lehetőségektől függ. Tálalhatunk a konyhában, vagy az étkezőben, játszani pedig az amúgy is erre a célra kijelölt helyiségben fognak a gyerekek. Aki kertes házban lakik, szép időben az udvaron, verandán zsúrozhat. A lényeg, hogy varázsoljuk ünnepivé — mássá — a helyszínt. Lampionokkal, sok friss virággal (aki teheti), de jó ötlet a következő is: vegyünk egy csomag vékony spárgát vagy erősebb cérnát egyik végét kössük a függönyrúdra, onnan pedig vezessük keresztül-kasul a szobán. Minden falba vert szög egy-egy „állomás". Ugyanezt a szabadban is megcsinálhatjuk, akkor a fákra kötjük a madzagot. Közben gyermekünk sztaniol-, krepp- vagy színes papírból hosszú csíkokat vág. s ezeket gemkapocsal ráerösítjük a kifeszített spárgára-cémára. A krepp-papír azért jó, mert ezt egyszerűen rá lehet kötni. A színes csíkok közé egy két lampiont — a zsúrra kijelölt hely nagyságától függően — csempészhetünk, ám a gyertyagyújtást nem nagyon ajánljuk. Ha a zsúr még sötétedés után is tartana, inkább zseblámpát dugjunk a lampionba, ha már a gyerekek mindenáron az ilyen hangulatos megvilágítás mellett döntenek. Fontos még, hogy a közelből távolítsunk el minden olyan holmit, amit féltünk. Tehát ne zavarjuk a gyerekek szórakozását azzal, hogy tízpercenként benézünk, nem törték-e össze a kedvenc vázánkat, amelynek máshol nem jutott hely, vagy nem szerelték-e szét lányunk-fiunk külföldről hozott drága játékát. Amit időben elteszünk, azt senki sem ronthatja el. így mi is nyugodtak Ez a kérdés elsősorban a „kajára" vonatkozik. Pedig igazán nem probléma a gyerekek kedvében járni. Ugyanis számukra korántsem annyira fontos, hogy mit esznek, mint számunkra. Mindenképpen vonjuk be a gyermekünket is a előkészületekbe, hisz rengeteg dologban segíthet. Ha például rakott kenyeret készítünk, a kisebb csemete adagolhatja a hozzávalókat, a nagyobb akár maga is nekiállhat a munkának. A legegyszerűbb kenyér a zsíros kenyér. Talán nincs olyan gyerek, aki ezt nem szereti. Megszórjuk egy pici apróra vágott hagymával vagy metélőhagymával, kevés pirospaprikával, és kész! Vajas kenyeret is sokféleképpen díszíthetünk — tojással, uborkával, egy kevés szalámival, sonkával. De hát ezt mindenki ismeri. Nem szükséges, hogy sokféle ennivalót tálaljunk, inkább egy-kettő fajtából többet, hiszen ha a gyerekek nekilátnak, hírmondónak sem marad belőle! Édességnek tökéletesen megfelel a puding, a piskótatésztából készített könnyű sütemény, esetleg a diós-, mákos-, túrós-, lekváros kalács. Persze, mással, különlegesebbel is kedveskedhetünk ha időnk és pénztárcánk ezt megengedi. Semmi esetre se akarjunk viszont gyermekünk zsúrjából státusszimbólumot csinálni, tehát ne akarjuk ott és akkor mindenáron bizonyítani, hogy nekünk mi mindenre telik. A gyerekeknek igazából nem fontos, hogy lekváros pufiit vagy tejszínhabos-gyümölcsös-csokoládés palacsintát esznek-e. Legfeljebb az utóbbinál jól összekenhetik magukat és esetleg — az asztalt is. S ne feledjük, hogy a szülök között kifogástalanul működik a „rálicitálás" törvénye. Vagyis általában nem azt kérdezik hazatérő csemetéiktől, hogy na mit játszottatok, hogyan szórakoztatok, hanem ezt hogy mit ettetek. A válasz hallatán pedig működésbe lép egy tudatalatti számítógép, s amikor a legközelebbi zsúrt már náluk rendezik, az ennivaló anyagi értéke általában meghaladja az előzőét. És ez így megy tovább, míg csak egy normális szülő meg nem állítja a folyamatot, s nem saját — vélt — érdekeit helyezi előtérbe, hanem a gyerekekét. További kérdés, hogy mit igyanak a kis vendégek. Legjobb a gyenge tea vagy csipketea, a hűsítő limonádé, de készíthetünk koktélt is. Ez színfolt legyen az italskálán, amolyan meglepetés két limonádé között, hiszen nem azért van a zsúr, hogy az anyuka egész délután koktélt mixeljen. Hogyan? Ha nem olyan fontos az ennivaló, nem olyan fontos az innivaló, akkor ugyan mi a fontos, kérdezhetné valaki. A válasz egyszerű: a játék és a szórakozás. A gyerekek e téren „önellátóak", de segíthetünk nekik mi, szülök is, főleg olyan játékokkal, amit ők még nem ismernek. Ez nem azt jelenti, hogy állandóan a gyerekek között tartózkodjunk, hiszen a gyermeki aktivitás és találékonyság elsősorban ott bontakozik ki, ahol nincs jelen a felnőttek hatalma, ellenőrzése. Amiben segíthetünk, az pl. a szervezés. Az 5—10 éves gyerekek nagyon szeretnek versengeni. Gondolatviláguk egyik fő eleme, hogy a kortársi csoportban milyen helyet foglalnak el. s gyakran hajlamosak arra, hogy szüleiket aszerint értékeljék, mennyire képesek a segítségükkel növelni saját csoporton belüli presztízsüket. Épp ezért rendezzünk versenyt, de közben ügyeljünk arra is, hogy valamelyik gyereket ne érje túlságosan nagy kudarc. Ha például tudomásunk van arról, hogy az egyik kis vendég abszolút kétballábas, ne akarjunk lambadaversenyt csak azért, mert a mi lányunk ebben abszolút tehetség. Ennek bizonyítására már amúgy is talált alkalmat, ebben biztosak lehetünk, a másik kislánynak viszont közönség előtt újra bizonyítania kellen, amit ugyancsak tudnak már róla. Sokkal jobb ötlet mondjuk az „Amerikából jöttünk ...". Aki eltalálja a mesterséget, kis ajándékot kap. Ugyanígy játszhatunk szójátékokat. Vagy például felvetünk egy szót mondjuk azt, hogy „alma" és az gyerek nyer, aki a legtöbb rövid mondatot tudja mondani, amiben az alma szó is szerepel. Ugyanezeket csoportosan is játszhatják a gyerekek. Ügyességi játékok közül kedvelt a spárgázás. A gyerekek két csoportra (ha sokan vannak, lehet háromra is) osztódnak. A csapatkapitány kap egy csomag spárgát, s ezzel jól körbetekeri magát és csoportját. Az a csapat nyer, amelyik hamarabb kigabalyodik a spárgából. Az utolsó kérdés talán az lehet, hogy mit kapjon a győztes? Jó ötlet az ajándékasztal. Egy kis asztalra, vagy két összetolt, szépen letakart székre helyezzük el az ajándékokat. Ezek apró holmik legyenek, amolyan „zsebbevalók", amiket azután sokáig lehet rejtegetni, hurcolni ide-oda, s amiket később lelkiismeretfurdalás nélkül el lehet cserélni. Egy felnőtt szemével nézve tehát csupa „vacak", de ne feledjük, hogy ami számunkra értéktelen, az a gyerekeknek kincs! Ennélfogva ajándék lehet: kistükör, párját vesztett díszcsat, foghíjas fésű, gyöngyszemek kis zacskóba kötve, háromlábú porcelánkutyus, műanyag fecskendő, mágnes, golyóscsapágy, színes képeslap, rágógumi, papírzsebkendő, ragasztószalag stb. Gyermekünket semmiképp se hagyjuk ki a szervezésből, biztosan eláraszt majd az ötleteivel! S különben se hagyjuk ki öt az előkészületek egyetlen szakaszából sem. Hadd lássa, hadd tanulja meg, hogy a vendéglátásnak is megvannak a maga törvényei. Lamp! Zsuzsanna (Receptek, ötletek folytatása a 21. oldalon') nő io
