Nő, 1990 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1990-07-24 / 30. szám

\

KUCKÓ

T

» ■«

A ZÖLD BOLYGÓ KÖNYVE

E. T. lábai idegesen mozogtak. Végre eljött az ideje annak, hogy érthetően és ékesszólóan mindent megmagyarázzon.

— Ellenállhatatlan kényszer hajtott, hogy lássam, mit művelnek az idegenek otthonunkban, és megfigyeljem az emberszabású lényeket, hogyan viselkednek társas környezetben.

A szülő fintort vágott, jeléül, hogy ném egészen érti a hallottakat.

— Jól elszúrtam — mondta E. T. — A Földön ez;t így mondanák. Sokkal kifejezőbb.

— És most?

— Kigyomláltak.

Csendben üldögéltek. Beesteledett. A Viliók szolgáltatta halvány fényben E. T. ránézett szülőjének az évezredektől és a teljes megismeréstől barázdált arcára. Ez az arc minden tapasztalatot magába gyűjtött — talán csak az ablakokon át való kukucskálást nem ismerte. „Ez a kitüntetés — gondolta E. T. — csak nekem jutott osztályrészül.” Aztán megszólalt:

— Bolygónk egész történetében soha senki nem szúrt még el semmit annyira, mint ahogy én.

— Mindig is túlságosan kíváncsi voltál — emlékezett rá a szülő.

— Igaz, nagyon is igaz.

A szülő ismét felsóhajtott.

— Keresztül-kasul utaztad az egész univerzumot, ezer és ezer világot láttál, olyan élményekben részesültél, amilyeneket csak kevés lény mondhat magáénak. Láttál csodálatos, és megdöbbentő dolgokat, és akkor egyszer csak fogod magad, és ablakokon kukucskálsz.

E. T. fejét a tenyerébe hajtotta. Nem volt mentsége. Eltolta a karrierjét, szégyent hozott szülőjére, és most nyakig ült a bajban.

■

nő 17

Ugye, ti is szeretitek E. T.-t, a Földönkívülit. Én „csak” háromszor néztem meg a filmet... De megnézném negyedszer is! Kár. hogy a mozik megfeledkeztek róla. Egyedül az íróknak jutott eszébe a kedves kis Extra-Terrestrial: William Kotzwinkle regényt írt róla, amely a film végén kezdődik. Ebből kiderül, hogy E. T. nem más, mint egy nagy tudású botanikus, s hazája a Zöld Bolygó. Otthona pedig — bizony jócskán eltér a miénktől! Égészen fantasztikus ...

E. T. felgyorsította lépteit a lejtőn, és leérve a domb aljába, fürgén egy körben telepített lopótök-település felé igyekezett. A házakat gyógyfüvektől illatozó kertek vették körül. A virágok mentén hatalmas nyers kristályok sorakoztak. amelyek most vérvörösen ragyogtak a lenyugvó nap alkonyi fényében. magukba gyűjtötték a szoláris energiákat, és időnként a növények felé terelve őket. elősegítették a füvek és virágok növekedését. A mezőgazdasági körzetekben mindenütt ilyen falvak voltak, ez a falu azonban különösen jelentős volt E. T. számára.

Keresztülvágott egy gyógyfüvekből kialakított gyűrűn, és végigsietett a zöld murvával beszórt ösvényen. Szívfénye felizzott, és a iopótök-házak egyikéből hasonló szívfény áradt felé. A rózsaszínű izzás végigáradt a tökház kiszáradt oldalán, és megvilágította E. T. ráncokba gyürődött vonásait. Lihegve, erőlködve igyekezett a tökház felé. amelynek résein keresztül egyre izzóbban sugárzott ki a szívfény.

Az ajtó felpattant. E. T. belépett rajta.

Odabenn ugyanolyan lény állt, mint E. T.. csak kissé magasabb és méltóságteljesebb. Már belépett a második, késői növekedési fázisba, amelyben az agyállapot hirtelen testi növekedést eredményez, és ennek folyományaként olyan elegáns, karcsú lény képződik.

A szülő a lopótök-ház fogadószobájába vezette. A szobákat is olyan tárgyakkal rendezték be, amelyeket, akárcsak maga) a házat, biokémiai módszerekkel hozták létre. Bársonyos tapintású heverő hívogatta pihenésre az ottlakókat. A heverőhöz a puha finom anyagot a tök belsejének mohává való átlényegítésével teremtették meg. Hasonló anyagú székek és egy asztal formájúra növesztett fa üdvözölte a látogatót. A fa göcsörtös gyökerei a padló alatt rejtőztek, és szép, erős leveleinek összefonódása alkotta az asztal lapját. Csészének és tálnak lakkozott virágkelyhek és -szirmok szolgáltak.

E. T. az asztalra helyezte muskátliját. Ott állt a szerény földi növény egy idegen bolygó halványuló, lágy fényeiben. lopótök-házban, levélasztalon, és tündökölt szemérmesen szépségével.

— Micsoda gyönyörűségesen szép növény! — dicsérte a szülő a muskátlit. Kifinomultan zengő hangja, figyelmes és szerető tekintete halvány pirulásra késztették a muskátli szirmait. A szirmok színe elmélyült, finom árnyalatokkal gazdagodott.

A helyiséget a Viliók, e nagyméretű, fluoreszkáló lárvák világították meg. Ezeket tökéletesen háziasították. ott mászkálltak a tökház belsejében mindenfajta apró lényeket nyeldestek, amelyek nem is bánták, hogy a lárvák bekapják őket. mert együtt dolgoztak a lárvák emésztőszerveivel, miközben fényt termeltek. Öt vagy hat Vilió már elegendő fényt sugárzott ahhoz, hogy a szobában akár olvasni is lehessen.

— Nos — folytatta a szülő, amikor egymással szemben helyet foglaltak —. tulajdonképpen mit műveltél a Földön?

— Ablakokon át kukucskáltam be.

— Bekukucskáltál? Te? A bolygó egyik legtekintélyesebb botanikus tudósa?

mint amilyennel most E. T. szemben állt. Az illető szívfénye elképesztően ragyogott, csak úgy lángolt a szoláris bölcsességtől.

— Kedves szülőm — mondta halkan E. T.. és néhány habozó lépéssel beljebb került.

A két lény szívfénye egymásba olvadt. Rubinszíníi fény töltötte be a házat. E. T. behunyt szemmel hagyta, hogy ősei ereje átáramoljon rajta. Elméjében elődei parádés felvonulást rendeztek. Ott voltak mind a Varázslók illetve Mágusok, akik hosszú nemzedékeken keresztül finomítva utódaikat, létrehozták azokat a tudósokat, akik közé E. T. is tartozott.

Miközben érzékelte a messze ívelő múltat, feje fölött megszólalt a szülő halk. kissé reszelős. de igen kifejező hangja. Ősi. emelkedett nyelven szólalt meg:

— Nos. gyermekem, úgy vélem, jókora bajt kevertél.

E. T. kinyitotta a szemét. A nagy szülő sóhajtott, közben kissé megcsóválta a fejét, de aztán kinyúltak hosszú karjai, és magához ölelte E. T.-t. Szívfényeik olyan dolgokat közöltek egymással. amelyekre szavak nincsenek. A szülő E. T. egyetlen létrehozója volt. egyszerre apja és anyja. Hatalmas gyógyító hullámot, de szigorú feddést is küldött E. T. felé.

— Gyere, beszélgessünk.

Megfejtések (23. szám)

1. A legkisebb fiú léggömbje szállt a legmagasabbra; 2. a számok összegei lóé 62, az oroszláné: 121, esetleg 127 (ha a két hatost kilencesnek vesszük).

Könyvet nyert: Juhász Jácint, Feled; Szabó Ferenc. Búcs; Bikky Zsolt, Nagykapos; Takács Éva, Deregnyö; Balkó Elvira, Kolony.

E