Nő, 1990 (39. évfolyam, 1-52. szám)
1990-07-24 / 30. szám
A TILOS TÉMÁK sorába tartozott mindeddig törvényhozásunkban és a bírósági gyakorlatban az állatvédelem. Egyetlen mondat szólt illetékes félhivatalos közleményekben, tudnivalókban az állatok védelmében, ennyi csupán: Az állatok kínzása tilos. Punktum. Ám hogy valakit felelősségre vontak volna bejelentett és tanúsított állatkínzás miatt, pedig garmadával ismétlődtek évről évre, arról hiába is keresnénk bármilyen illetékes hivatalban bejegyzést. S itt nemcsak kivert vag.v láncon tartott kutyákról, vemhes macskák agyonveréséről vagy szemétre hajításáról van szó, hanem többek között a csehszlovákiai állattenyésztés, a haszonállatok tartásának egyre mostohább, ma már túlzás nélkül barbár módjáról. Az újságírók ez ügyekben nem tétlenkedtek: a főleg gazdasági lapok szerkesztőségeiben halomszám hevernek a megírt, de nem közölt cikkek, a tévé archívumában ilyen „dobozos” riportfilmek is sorakoznak. Például arról, hogy néhány évvel ezelőtt Szakolcán géppuskával kaszálták a fegyveresek a kutyákat, s ez a jó kis vadnyugati szórakozás a pártérdekeket védő közigazgatást egy csöppet sem zavarta: csak a város lakosainak rémálmaiban tér majd vissza időnként ez a vérengzés. Csak ez az egyetlen konkrét példa (Pes, prítel éloveka, 1990/7 — Dr. M. Císarovsky idézi) is hidegrázást okoz, hiszen, amit megtehettek egészséges, megadóztatott nem gazdátlan ebekkel, bármikor megtehették volna az emberekkel, s aki ebben netán kételkedett volna, azt a tavalyi november győzte meg. Az állatvédelmi törvény tervezete már régóta készen áll. Most, amikor vissza szándékozik államunk térni az európai civilizált kultúrkörbe, demokratikusan választott kormányunk nyilván e törvény beiktatásával sem fog késlekedni, hiszen minden halasztás naponta több száz állat keserves tengődését, kínjainak meghosszabbítását, fájdalmas, az ember „kistestvéreihez” nem méltó halálát idézi elő. Az állatok jogai kiáltványának szövegét, illetve cikkelyeit az Állatok Jogainak Nemzetközi Ligája és a benne tömörült ligák harmadik nemzetközi kongresszusa fogadta el. amelyet 1977-ben tartottak meg Londonban szeptember 21-től 23-ig. E nemzetközi liga s a benne tömörült nemzeti állatvédő ligák, jogi személyek és intézmények a Kiáltványt 1978. október 15-én hirdették ki, és az Egyesült Nemzetek Szervezetének művelődési, tudományos és kulturális ügyi szervezetének, az LfNESCO-nak a hatáskörébe, tehát végső fokon az ENSZ-hez tartozik. A Kiáltvány szövegét a Pes, prítel élovéka (A kutya, az ember barátja) című szakfolyóirat tette közzé Éva Hochntannová- Burianová asszony, a „eltartások” ismert állatvédő aktivistájának fordításában. Lapunk ezt teszi közzé most magyarul. Egyébként ez a Kiáltvány éppen olyan „tilos” szöveg volt. mint az Emberi Jogok Egyetemes Kiáltványa. Preambulum Ha meggondoljuk, hogy minden élőlénynek megvannak a saját jogai, s hogy e jogok elhanyagolása (figyelmen kívül hagyása) és az e jogokkal való visszaélés a múltban is és jelenleg is állandóan a természet és az állatok elleni büntettek elkövetésére indíttatja az embert. Ha meggondoljuk, hogy minden más élőlény élethez való jogának elismerése az emberi nem által alakíthatja ki az egész világon létező élőlények koegzisztenciájának alapját, Ha meggondoljuk, hogy az eddigi genocidumokat az ember követte el. és fennáll a veszélye, hogy ilyesmiket a továbbiakban is el fog követni. Ha meggondoljuk, hogy az embereknek az állatok iránti tisztelete elválaszthatatlan az emberek egymás iránti kölcsönös tiszteletétől. Ha megondoljuk, hogy a nevelésnek már zsenge gyermekkortól kezdve figyelembe kell vennie az állatokról való gondoskodást. megértésüket, tiszteletüket és az állatok szeretetét. akkor a következőket kell kijelentenünk: 1. cikkely Minden állatnak (az élőlények minden fajtájának) megszületésétől kezdve egyenlő és egyforma joga van az élethez, a léthez. 2. cikkely a) Minden állatnak joga van arra. hogy létét tiszteletben tartsák. b) Az ember (mint az élőlények egyik fajtája) nem irthat ki más élőlényeket, s a legkevésbé oly módon, amellyel azok jogait erőszakkal eltiporná, hanem kötelessége, hogy ismereteit, tudását az állatok szolgálatába állítsa. c) Minden állatnak joga van a gondoskodásra, az ember figyelmességére és védelmére. 3. cikkely a) Egyetlen állattal sem szabad rosszul, még kevésbé kegyetlenül bánni. b) Amennyiben az állat kimúlása feltétig 5. énül szükséges, ezt azonnal és fájdalommentesen kell megtenni, mégpedig úgy. tőgy ezenközben az állat ne kerülhessen szorongásos állapotba. 4. cikkely a) Minden, a vadállatok közé számító állatnak joga van szabadon, a saját természetes életterében élni, mind a földön. nő 8
