Nő, 1990 (39. évfolyam, 1-52. szám)
1990-07-24 / 30. szám
Gyermekem szereti a meséket, de mert a jelen kor gyermeke, a képregényeket sem veti meg. Dr. Bubó rajzfilmes kalandjait nézegetve gurulós nevetésével mindig megtölti a szobát, ahol a tévékészülék van . .. Nem csoda hát.- hogy a történetek képeskönyvváltozatát is kimódoltuk neki a konyha pénzből. És utólag sem sajnálom, hogy ennyit költöttünk ezekre a könyvekre. Végtére is Lafontaine és Ezopusz óta az állatmesék többet árulnak el az emberről, mint hinnénk. Nos. történt egyszer, hogy dr. Bubó jogvitákba keveredett. Élharcosa lett az állati jogok kiterjesztésének, s a végén csak a fejét fogva sajnálkozott, látván, hogy a legaiantasabb ragadozó-ösztönök elszabadulását is előidézte ... Hát: valahogy így állunk most mi is. a volt szocialista tábor népei a szabadsággal és a demokráciával. Minden hét hoz új meglepetéseket. tartogat számunkra valamilyen szélsőséget, túlkapást. Az egyik július eleji hétvégén Bánovcc nad Behravouban dr. Tiso. a Szlovák Állam hírhedt elnöke kapott emléktáblát a helyi férfitanítóképző alapítójaként. A felháborodás országszerte nagy volt. igaz. A rettenet és megdöbbenés az idegenekben. a zsidókban még ennél is nagyobb. Engem pedig azóta is foglalkoztat a kérdés: quo vadis. Szlovákia? Tisóról nemzetközi bíróság mondta ki. hogy háborús bűnös volt. hogy országlása alatt törvénybe iktatta a népirtást.. . Mit gondoljanak az. itthon maradt szlovák zsidók most? Eszterházy János grófról, aki annak idején (magyar képviselőként) egyedül szavazott a szlovák törvényhozásban a zsidótörvény ellen, hallgat a szlovák közvélemény. Tisóról és az emléktáblaavatásról pedig még a Kereszténydemokrata Mozgalom Tanácsa sem akar addig nyilatkozni, mig át nem értékelik történelmi szerepét... Tanultam — koromnál fogva — marxista filozófiát, elméleteket igazságos és igazságtalan háborúkról: ha hézagosán is. de áttekintést nyertem az. emberiség történetéről. Az erkölcsi érzékem tiltakozik az ellen, hogy elfogadjam: van olyan érdem, mellyel a népirtás igazolható. Tiso ráadásul Isten felkent szolgája, pap volt! Milyen szabadság, milyen demokrácia nevében indult útjára a fasiszta Szlovák Állam rehabilitációját sürgető mozgalom? Hisz a Tiso-entléktábla nem az első ilyen megnyilvánulás. És milyen szabadság, milyen demokrácia az. amely a bizalmatlanságot szítja, amely prekoncepciókból, előítéletekből indul ki. úgy gyárt megdönthetetlen ítéleteket? Olv asom a Smena napilap július 14-ei vezércikk-féléjében Tibor Bucha tollából: Ragadj lapátot, szlovák, és gyerünk Bősre! S hogy mit csináljanak Bősön a lapáttal felvértezett szlovákok? A vízerőművet két kezükkel befejezve — tegyék végre visszafordíthatatlanná, ami egyszer Trianonnál kimondatott! Tibor Bucha a bősi erőmű elkészültében és az új mederbe terelt Duna folyóban látja annak biztosítékát, hogy az 1918-as utódállamok újabb ötven-hatvan évig nyugodtan aludhassanak, abban a hitben. hogy nem lesz többé Monarchia, határrevizió. S még azt is elmondja cikkében: neki ezért a biztonságért az sem nagy ár. ha tönkremegy a Csallóköz. Szlovákia legjobb termőföldje ... S véleményétől a szerkesztőség sem határolja el magát. Játszom a gondolattal: e szerint a logika szerint még azt is megérhetjük, hogy a jövőbeni önálló szlovák költségvetés tetemes részét arra fordítják a fentihez hasonló bölcs elmék, hogy kínai falat és vizesárkol vonnak az. ország köré. AUati dolog lenne! Mint ahogy kissé furcsa dolog az is. hogy pár nappal a magyar és a cseh-szlovák köztársasági elnök találkozója után a Szlovák Köztársaság miniszterelnöke, Vladimír Meéiar nekünk, szlovákiai magyaroknak címezve a televízióban elmondja: ..Nem engedjük meg. hogy Szlovákia déli részeiben a magyar kisebbség szellemileg és politikailag izolálódjon, kapcsolatban kell lennie köztársaságunk többi területével. Az ott élő lakosoknak mindenekelőtt ahhoz a Szlovák Köztársasághoz való tartozásukat keli érezni, ahol élnek és dolgoznak. Ha ez így lesz, akkor majd elkezdhetjük megoldani az ő sajátos problémáikat is.*’ (Kiemelés tőlem — a szerző.) Nem tudom. Meéiar úr mitől érzi magát otthon a hazájában, s miért érezte úgy eddig — s érzi bizonyos mértékben még ma is —, hogy hazája nem egészen az övé még. Valószínű azonban, hogy azért akar mindenekfelett jogi és alkotmányos garanciákat Szlovákiát és szlovákságot illetően, hogy végre szívvel-lélekkel-elmével is otthon legyen hazájában. Ám ha ő emberként ígv érez. tőlem, kisebbségitől miért akarja megkövetelni, hogy jogok és alkotmányos jogok nélkül is otthon érezzem magam azon a darab földön, amit szülőföldemnek nevezek?! Emberként mi a különbség közte és köztem? Miért vár tőlem teljes lojalitást, ha nekem és fajtámnak csak a gyanakvást, a rosszhiszeműséget előlegezi meg prekoncepciója. Az a prekoncepció, mely Meéiar úr által a kormányprogramnak a része! Apám és anyám nyomán haladva — akik a deportálást is elszenvedték — családom 45 éve küszködik azzal, hogy a szülőföld hazánk is lehessen. Miféle bizonyítékát várná, még Meéiar úr és a hatalom annak, hogy hová tartozunk?! Egy kézlegyintéssel napirendre térhetnénk az „ügyeletes” heti botrány, roszszul értelmezett szabadságeszmény megnyilvánulása felett; hogy kár a papírt vesztegetni rá. De hogy mégsem tehetem meg ezt. arra ..legfelülröl” elhangzó kijelentések figyelmeztetnek. A tény, hogy a nekünk járó. minket megillető jogok még egyáltalán nem magától értetödőek. természetesek. N. GYURKOVITS RÓZA Fotó: Prikler László
