Nő, 1990 (39. évfolyam, 1-52. szám)
1990-07-17 / 29. szám
FÓRUM Demokráciák Hogy miért nem volt (nem lehetett) nekünk, kelet-európaiaknak soha igazi demokráciánk, arról pontosabb és tömörebb összefoglalót eddig még nem olvastam, mint amit a magyar Konrád György írt Az autonómia kísértése című könyvében. S minthogy a könyv valószínűleg kevesebb emberhez jut el tájainkon, mint a Nő, vélem, hasznos dolgot művelek, ha idézem e gondolatmenet legfontosabb mondatait. (Címnek persze, hogy etikusabb legyen, akár azt is írhattuk volna: KONRÁD!) „A nyugati demokráciák nem a demokratikus fejlődés remekművei, lehetnének demokratikusabbak is" — kezdi Konrád." A nyugati emberek azonban szabadabbak, mint mi vagyunk. Szabadabbak, mert nem törődtek bele évszázadokon át a szabadságmegvonásba. Kiharcolták a maguk forradalmait, nem hunyászkodtak meg, kicsikarták századokon át a jogaikat, ezért demokráciájuk örökölt és karbantartott vagyon. A demokrácia jelen van egymás közti viszonylatainkban is. Nyugodtabbak, türelmesebbek, udvariasabbak, önérzetesebbek, kényesebbek a méltóságukra, mint mi vagyunk. Kevésbé hízelgöek, erőszakosak, ravaszkodóak, hazugok, megalkuvók, árulók ... A demokrácia polgára tudja, hogy kis elnyomásból lesz a nagy, kis szabadságkorlátozásból a nagy zsarnokság, s ezért nemcsak hogy nem lelkesülnek a kisebbik rosszért, de megvizsgálják: csakugyan a lehető legkisebb rossz-e, amely a körülményekre hivatkozva kínálja magát, nincs-e valami olyan megoldás, amely keresztülvihető, de jobban kedvez személyes szabadságunknak? Ha a demokráciát csak egy kisebbség tartja is tevékenyen karban, ez a kisebbség nem engedi magát felszín alá nyomni. A nyugati emberek éppúgy tévedhettek, mint mi, de előbb-utóbb észbe kaptak és helyreállították a maguk nagyobb szabadságát. Németalföldön például olyan emberek élnek, akik nem fogadják e a diktatúrát. Ha mégis létesülne egy diktatúra a fejük fölött, nem hagynák annyiban a dolgot, s mindent megtennének azért, hogy helyreálljon a demokrácia ... Azt. hiszem, a nyugati demokráciák polgárai többet tudnak a szabadságról, mint mi. Kevesebbet ábrándoznak róla, de beidegzettebben gyakorolják. Jobban megtanulták, mint mi, hogy a szabadságot nem várni kell, hanem csinálni, jól, tehát eredményesen. Mi hosszú, fásult szünetek után, múló kitartással és kevés hozzáértéssel próbáltuk megvédeni magunkat. Gúnyolódunk mind a mai napig azokon a kormányválságokon, sajtóvitákon, fölvonulásokon, sztrájkokon, polgári kezdeményezéseken, pártvitákon, melyek a nyugati emberek szabadságát életben tartják. Túlságosan is szófogadóak voltunk, riadoztunk a kockázattól, nem hoztunk elég ésszerű áldozatot a szabadságunkért .. . Tömeg maradtunk, nem váltunk néppé, nem mondtuk a jogsértők szemébe, hogy mit gondolunk arról, amit művelnek. Hazafias erénynek tartottuk az állammal, a központi irányítással szembeni szolgalelküséget. Forradalomról fecsegtünk és elhittük, hogy a szabadságért ölni, hazudni, erőszakoskodni, másokat megütni, fenyegetni, börtönbe csukni kell. A szabadságért mindebből semmit sem kell csinálni. A szabadságért nem kell akasztani... Ostobán szajkóztuk, hogy az elnyomás nem általában rossz, hanem csak akkor, ha nem ezt meg ezt, hanem azt meg azt nyomják el. Forradalmaink diktatúrákba torkolltak bele. „Szóval — Konrád György szerint: ezért is kell most oly nagyon vigyáznunk! -né-ROVATVEZETŐ: NAGYVENDEGIÉVA OLVASÓINK KÉRDÉSÉRE V. A. olvasónk a cserkészmozgalom iránt érdeklődik. A mozgalom célkitűzéseire lapunkban a későbbiekben majd visszatérünk, addig is bővebb információért (propagandaanyag, könyvek stb.) forduljon a mozgalom elnökéhez, Hodossy Gyulához. Cím és telefon: Hodossy Gyula, 929 01 Dunajská Streda, nám. Slobody 1. Tel.: 234 19. OLVASÓINK LEVELEI Példás nyugdíjasklub működik Nagykaposon — írja Világi Ernő kapusi olvasónk. Ezért nem kis köszönet illeti a választolt szerveket, a nemzeti bizottságok melv egy évvel ezelőtt egy családi házat vásárolt a kapusi nyugdíjasoknak. Ma már a ,.négyszobás'konyhával ellátott klubban élénk munka folyik. S hogy tulajdonképpen mi tölti ki a heti három- délutánt, mikor u ház kapui megnyílnak? Természetesen: kézimunkakiállílás, születés- és névnapi megemlékezések. teadélutánok, emlékdéltilánok — és az elmaradhatatlan szerdai vérnyomásmérés! A hetente többször idezarándoklók úgy vélik: a kapusi nyugdíjasklub végre sínen van! S amit a gyengéd forradalom hozott az itteni öregeknek: az egybegyűltek immár a — múltban soha nem tapasztalt — legmélyebb őszinteséggel tárják föl az iildögélések” során életük buktatóit, véleményüket, állásfoglalásukat, úgy. ahogy a régi.,totális rendszerben ” megtenni soha nem merték — zárja levelét olvasónk. Az ember soha nincs egyedül — véli Stefan Svolík Léváról. A levélíró egy érdekes kezdeményezésről ad hírt. melyről akár a többi városban, faluban is példái vehetünk. A járási Vöröskereszt ugyanis első ízben rendezeti ismerkedő estet magányos nőknek, férfiaknak, akik számára terhes az egyedüllét. Az estre tíz nő. öt férfi jelentkezett, felerészt Léváról, a többiek a járásból, egészen Párkányig — ami azt is bizonyítja, hogy az emberek még szemérmesek, nehezen lépnek gondjaikkal a nyilvánosság elé. Tizenketten aztán telefonon jelentkeztek — igy megvalósulhatott a találkozó, mely kellemes légkörben, kellemes háttérzenével Imagyar és szlovák nóták fölváltva) telt el. A harminc koronás belépőben benne volt a vacsora és a kávé ára is. Reméljük, az ismétlésre nem kell sokáig várni! szívében már paráználkodott vele” Idősebb családos asszony vagyok. A lapot hosszú idő óta olvasom. Engedjék meg, hogy kifejezzem véleményemet a 17. számban megjelent „Az egyház és a szex" című írással kapcsolatban. Ne tessék haragudni, de mikor elolvastam a cikket, igy gondolkodtam: tulajdonképpen miért is jelent meg ez a cikk? És pont most! ? Kinek jó ez ? Cui prodest ? — mint a régiek kérdezték. Most, hogy még egy hónap sem telt el a pápa látogatásától — nesze neked, egy hideg zuhany! Majd mi csökkentjük azt a hatást, amit a pápai látogatás keltett nemcsak a hivő keresztényekben, hanem általában — úgy vélem — nagyon sok jóakaraté emberben. Önök talán csodálkoznak, hogy tollat ragadtam ? Hiszen már anynyit, de annyit írtak a szexről. Még mindig nem volt elég? Hát még mindig azt hiszik, hogy ez a legfontosabb az életben? Annyi „felvilágosítás" volt már ezen a téren. És mi lett az eredménye ? A szexfóbia, szexőrület tovább szedi áldozatait, nem törődve még az AIDS fenyegető rémével sem. Hiszen már mindent tudnak, kicsik és nagyok egyaránt. Minek a régi szöveg ? Csak tán nem azért, mert olcsó sikerre vadászunk? Most talán kicsit részletesebben: Ön, kedves cikkíró, csodálkozik azon, hogy Uta R. H.-t eltávolították a teológiáról, mert kétségbe vonta a názáreti Mária szüzességének dogmáját? Talán ö jobban tudja, hogy mi az igazság ebben a dologban, mint maga a Biblia. Mert ugyanis abban az áll: ..... álmában megjelent az Úr angyala (t. i. Józsefnek) és így szólt. József, Dávid fia ne félj attól, hogy feleségül vedd Máriát, hiszen a Szentlélekkel van áldott állapotban". Aztán ezt olvasom; hogy a pápa azt mondta : „Menekülök a nőktől, mint a sátántól". Azért nem ártott volna, ha megjelölték volna az idézet forrását, hogy hogyan, milyen körülmények között és mikor „mondotta volt" ezt XXIII. János pápa. A pápa ugyanis ezt azért mondta, mert drága volt számára a lelki tisztaság, amit ma a világ semmibe sem vesz, pedig óriási kincse ez a kereszténységnek. (Most már szabad erről Írni, mert megalakult a Kereszténydemokrata Mozgalom, és azt mondják, demokrácia van.) Továbbá Önök azt írják: „Mivel magyarázható a katolikus egyháznak ez az ellenérzése az élvezettel szemben, félelme a nőktől és a szextől? „Talán megírom Önöknek én, mert úgy látszik, nem tudják. Onnan, hogy ragaszkodik Mesterének tanításához, aki azt mondja: „Hallottátok a parancsot: Házasságot ne törj! Én pedig azt mondom nektek: Mindaz, aki bűnös kívánsággal asszonyra néz, szívében már paráználkodott vele." Tehát már a kívánságot is rosszallja az Úr! Ezért tiltja az egyház az olyan szexualitást, melynek egyedüli célja az élvezet! Megint csak Önök írják: „Jézus nem volt aszkéta (erről is lehetne csevegni), és nem beszélt a cölibátusról." Jézus sok mindenről nem beszélt, sok minden nincs megírva, amit tett vagy mondott. Az viszont „meg vagyon írva”, hogy Egyházának hatalmat adott ahhoz, hogy hitelesen tanítsa az Evangéliumot és vezesse a népet tanításaival, intézkedéseivel. Tehát: a cikk utolsó mondata, egy kis változtatással érvényben marad továbbra is — és még nagyon sokáig : Az egyház véleménye szerint az élvezet továbbra is bűnnek számit." No, azért nem így, hanem: „Bűnnek számit az a szexualitás, amelynek egyedüli célja az élvezet." Demokráciában élünk, remélem, hiánytalanul közük írásomat, mert ma már szabad a keresztény embernek is megnyilatkoznia. Maradok tisztelettel: Bogdány Margit, Besse nő 16
