Nő, 1990 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1990-07-17 / 29. szám

FÓRUM Demokráciák Hogy miért nem volt (nem lehetett) nekünk, kelet-európaiaknak soha igazi demokráciánk, arról pontosabb és tömörebb összefoglalót eddig még nem olvastam, mint amit a magyar Konrád György írt Az autonómia kísértése című könyvében. S minthogy a könyv valószínűleg kevesebb emberhez jut el tájainkon, mint a Nő, vélem, hasznos dolgot művelek, ha idézem e gondolatmenet legfonto­sabb mondatait. (Címnek persze, hogy etikusabb legyen, akár azt is írhattuk volna: KONRÁD!) „A nyugati demokráciák nem a demokratikus fejlődés remekművei, lehetnének demokratikusab­­bak is" — kezdi Konrád." A nyugati emberek azonban szabadabbak, mint mi vagyunk. Szaba­dabbak, mert nem törődtek bele évszázadokon át a szabadságmegvonásba. Kiharcolták a maguk forradalmait, nem hunyászkodtak meg, kicsikarták századokon át a jogaikat, ezért demokráciájuk örökölt és karbantartott vagyon. A demokrácia jelen van egymás közti viszonylatainkban is. Nyu­­godtabbak, türelmesebbek, udvariasabbak, önér­zetesebbek, kényesebbek a méltóságukra, mint mi vagyunk. Kevésbé hízelgöek, erőszakosak, ravasz­­kodóak, hazugok, megalkuvók, árulók ... A de­mokrácia polgára tudja, hogy kis elnyomásból lesz a nagy, kis szabadságkorlátozásból a nagy zsar­nokság, s ezért nemcsak hogy nem lelkesülnek a kisebbik rosszért, de megvizsgálják: csakugyan a lehető legkisebb rossz-e, amely a körülményekre hivatkozva kínálja magát, nincs-e valami olyan megoldás, amely keresztülvihető, de jobban ked­vez személyes szabadságunknak? Ha a demokrá­ciát csak egy kisebbség tartja is tevékenyen kar­ban, ez a kisebbség nem engedi magát felszín alá nyomni. A nyugati emberek éppúgy tévedhettek, mint mi, de előbb-utóbb észbe kaptak és helyreál­lították a maguk nagyobb szabadságát. Németal­földön például olyan emberek élnek, akik nem fogadják e a diktatúrát. Ha mégis létesülne egy diktatúra a fejük fölött, nem hagynák annyiban a dolgot, s mindent megtennének azért, hogy helyre­álljon a demokrácia ... Azt. hiszem, a nyugati demokráciák polgárai többet tudnak a szabadság­ról, mint mi. Kevesebbet ábrándoznak róla, de beidegzettebben gyakorolják. Jobban megtanul­ták, mint mi, hogy a szabadságot nem várni kell, hanem csinálni, jól, tehát eredményesen. Mi hosszú, fásult szünetek után, múló kitartással és kevés hozzáértéssel próbáltuk megvédeni ma­gunkat. Gúnyolódunk mind a mai napig azokon a kormányválságokon, sajtóvitákon, fölvonulásokon, sztrájkokon, polgári kezdeményezéseken, párt­vitákon, melyek a nyugati emberek szabadságát életben tartják. Túlságosan is szófogadóak vol­tunk, riadoztunk a kockázattól, nem hoztunk elég ésszerű áldozatot a szabadságunkért .. . Tömeg maradtunk, nem váltunk néppé, nem mondtuk a jogsértők szemébe, hogy mit gondolunk arról, amit művelnek. Hazafias erénynek tartottuk az állam­mal, a központi irányítással szembeni szolgalelkü­­séget. Forradalomról fecsegtünk és elhittük, hogy a szabadságért ölni, hazudni, erőszakoskodni, máso­kat megütni, fenyegetni, börtönbe csukni kell. A szabadságért mindebből semmit sem kell csinálni. A szabadságért nem kell akasztani... Ostobán szajkóztuk, hogy az elnyomás nem általában rossz, hanem csak akkor, ha nem ezt meg ezt, hanem azt meg azt nyomják el. Forradalmaink diktatúrákba torkolltak bele. „Szóval — Konrád György szerint: ezért is kell most oly nagyon vigyáznunk! -né-ROVATVEZETŐ: NAGYVENDEGIÉVA OLVASÓINK KÉRDÉSÉRE V. A. olvasónk a cserkészmozgalom iránt érdek­lődik. A mozgalom célkitűzéseire lapunkban a későbbiekben majd visszatérünk, addig is bővebb információért (propagandaanyag, könyvek stb.) forduljon a mozgalom elnökéhez, Hodossy Gyulá­hoz. Cím és telefon: Hodossy Gyula, 929 01 Du­­najská Streda, nám. Slobody 1. Tel.: 234 19. OLVASÓINK LEVELEI Példás nyugdíjasklub működik Nagykapo­son — írja Világi Ernő kapusi olvasónk. Ezért nem kis köszönet illeti a választolt szerveket, a nemzeti bizottságok melv egy évvel ezelőtt egy családi házat vásárolt a kapusi nyugdíjasoknak. Ma már a ,.négy­szobás'konyhával ellátott klubban élénk munka folyik. S hogy tulajdonképpen mi tölti ki a heti három- délutánt, mikor u ház kapui megnyílnak? Természetesen: kézi­­munkakiállílás, születés- és névnapi megem­lékezések. teadélutánok, emlékdéltilánok — és az elmaradhatatlan szerdai vérnyomásmé­rés! A hetente többször idezarándoklók úgy vélik: a kapusi nyugdíjasklub végre sínen van! S amit a gyengéd forradalom hozott az itteni öregeknek: az egybegyűltek immár a — múltban soha nem tapasztalt — legmé­lyebb őszinteséggel tárják föl az iildögélé­­sek” során életük buktatóit, véleményüket, állásfoglalásukat, úgy. ahogy a régi.,totális rendszerben ” megtenni soha nem merték — zárja levelét olvasónk. Az ember soha nincs egyedül — véli Stefan Svolík Léváról. A levélíró egy érde­kes kezdeményezésről ad hírt. melyről akár a többi városban, faluban is példái vehetünk. A járási Vöröskereszt ugyanis első ízben rendezeti ismerkedő estet magányos nőknek, férfiaknak, akik számára terhes az egyedül­lét. Az estre tíz nő. öt férfi jelentkezett, felerészt Léváról, a többiek a járásból, egé­szen Párkányig — ami azt is bizonyítja, hogy az emberek még szemérmesek, nehe­zen lépnek gondjaikkal a nyilvánosság elé. Tizenketten aztán telefonon jelentkeztek — igy megvalósulhatott a találkozó, mely kel­lemes légkörben, kellemes háttérzenével Imagyar és szlovák nóták fölváltva) telt el. A harminc koronás belépőben benne volt a vacsora és a kávé ára is. Reméljük, az ismétlésre nem kell sokáig várni! szívében már paráználkodott vele” Idősebb családos asszony va­gyok. A lapot hosszú idő óta olva­som. Engedjék meg, hogy kifejez­zem véleményemet a 17. szám­ban megjelent „Az egyház és a szex" című írással kapcsolatban. Ne tessék haragudni, de mikor elolvastam a cikket, igy gondol­kodtam: tulajdonképpen miért is jelent meg ez a cikk? És pont most! ? Kinek jó ez ? Cui prodest ? — mint a régiek kérdezték. Most, hogy még egy hónap sem telt el a pápa látogatásától — nesze ne­ked, egy hideg zuhany! Majd mi csökkentjük azt a hatást, amit a pápai látogatás keltett nemcsak a hivő keresztényekben, hanem ál­talában — úgy vélem — nagyon sok jóakaraté emberben. Önök talán csodálkoznak, hogy tollat ragadtam ? Hiszen már any­­nyit, de annyit írtak a szexről. Még mindig nem volt elég? Hát még mindig azt hiszik, hogy ez a legfontosabb az életben? Annyi „felvilágosítás" volt már ezen a téren. És mi lett az eredménye ? A szexfóbia, szexőrület tovább sze­di áldozatait, nem törődve még az AIDS fenyegető rémével sem. Hiszen már mindent tudnak, ki­csik és nagyok egyaránt. Minek a régi szöveg ? Csak tán nem azért, mert olcsó sikerre vadászunk? Most talán kicsit részletesebben: Ön, kedves cikkíró, csodálko­zik azon, hogy Uta R. H.-t eltávo­lították a teológiáról, mert két­ségbe vonta a názáreti Mária szüzességének dogmáját? Talán ö jobban tudja, hogy mi az igaz­ság ebben a dologban, mint maga a Biblia. Mert ugyanis ab­ban az áll: ..... álmában megje­lent az Úr angyala (t. i. József­nek) és így szólt. József, Dávid fia ne félj attól, hogy feleségül vedd Máriát, hiszen a Szentlélek­kel van áldott állapotban". Aztán ezt olvasom; hogy a pápa azt mondta : „Menekülök a nőktől, mint a sátántól". Azért nem ártott volna, ha megjelölték volna az idézet forrását, hogy ho­gyan, milyen körülmények között és mikor „mondotta volt" ezt XXIII. János pápa. A pápa ugyan­is ezt azért mondta, mert drága volt számára a lelki tisztaság, amit ma a világ semmibe sem vesz, pedig óriási kincse ez a ke­reszténységnek. (Most már sza­bad erről Írni, mert megalakult a Kereszténydemokrata Mozga­lom, és azt mondják, demokrácia van.) Továbbá Önök azt írják: „Mivel magyarázható a katolikus egy­háznak ez az ellenérzése az élve­zettel szemben, félelme a nőktől és a szextől? „Talán megírom Önöknek én, mert úgy látszik, nem tudják. Onnan, hogy ragasz­kodik Mesterének tanításához, aki azt mondja: „Hallottátok a parancsot: Házasságot ne törj! Én pedig azt mondom nektek: Mindaz, aki bűnös kívánsággal asszonyra néz, szívében már pa­ráználkodott vele." Tehát már a kívánságot is rosszallja az Úr! Ezért tiltja az egyház az olyan szexualitást, melynek egyedüli célja az élvezet! Megint csak Önök írják: „Jé­zus nem volt aszkéta (erről is le­hetne csevegni), és nem beszélt a cölibátusról." Jézus sok min­denről nem beszélt, sok minden nincs megírva, amit tett vagy mondott. Az viszont „meg va­gyon írva”, hogy Egyházának ha­talmat adott ahhoz, hogy hitele­sen tanítsa az Evangéliumot és vezesse a népet tanításaival, in­tézkedéseivel. Tehát: a cikk utolsó mondata, egy kis változtatással érvényben marad továbbra is — és még na­gyon sokáig : Az egyház vélemé­nye szerint az élvezet továbbra is bűnnek számit." No, azért nem így, hanem: „Bűnnek számit az a szexualitás, amelynek egyedüli célja az élvezet." Demokráciában élünk, remé­lem, hiánytalanul közük íráso­mat, mert ma már szabad a ke­resztény embernek is megnyilat­koznia. Maradok tisztelettel: Bogdány Margit, Besse nő 16

Next

/
Thumbnails
Contents