Nő, 1990 (39. évfolyam, 1-52. szám)
1990-07-10 / 28. szám
SOKKTERÁPIA , M A NEVETÉS avagy W A A legjobb gyógyszer Vádav Klaus extázisbán: — Akkor is sikerült legyőznöm Valtr Komáreket! És nem érdekel, ha azt mondja a világ, hogy fogalmam sincs a gyakorlati dolgokról!!! Kép a jövőbe: Vádav Klaus két évvel a sokkterápia után Tegnap nyíltan is elérkezett pénztár cánkhoz a gazdasági reform. Karmos kézivel a zsebünkbe nyúlt, közben nekünk szegezte a nagy kérdést: lássuk, hogyan élünk ezután? Végre elindulunk lefelé, végre elkezd látványosan is romlani az életszínvonal, hogy teljesen nyilvánvaló legyen mindannyiunk számára, mennyire lehetetlen „gazdasági életet" éltünk eddig, menynyire ráfizetéses, primitiv módszerekkel termeltünk, mennyire lelketlenül rakosgattuk egyik országos zsebünkből a pénzt a másikba, miközben a régi jó Kohn úr gazdasági alaptörvényéről is megfeledkeztünk, nevezetesen arról, hogy az egy korona kiadás akkor üzlet igazán, ha helyette legalább egy korona egy fillér lesz a bevételünk ... Tervgazdaságban éltünk inkább, ahol a gazdasági és piaci törvények helyett azt terveztük meg, állam bácsinak miért és mennyire lesz szüksége a következő öt évben, s mit kell tennie a gazdaságnak, hogy meglegyenek ezek a pénzösszegek. Hát ennek az időnek hálisten, vége. Az elmúlt hónapok kemény vitáiban győzött a sokkterápia. Július 9-én emelik az alapélelmiszerek árát, nincs többé állami árdotáció. (Illetve van, csak sokkal kevesebb esetben és sokkal kisebb mértékben. Ezért nem kerül pl. 6, illetve 8 koronába a tej literje. Az alacsony élelmiszerárak helyett kapunk fejenként 140 korona állami kompenzációt. Azért ennyit, mert ennyi jut az eddigi dotációból egy főre. nevetés a legjobb gyógyszer, kérem most nevessenek egyet). Ezen a pénzen befőzési szezonban vehetünk 14 kg kristálycukrot, (de megéri mert egy üveg — 720 gr — cseresznyebefőtt új ára 10,70 vagy 11,80 lesz), vagy két kg marhacombot és egy kg cukrot, vagy 2 kg marhacombot és két kg kenyeret (á 4,30—4,60), s akkor néhány fillér még szent Antalnak is marad. Hogy mit vehetünk még? Mély lélegzetet. És feltehetjük a kérdést: ki húzza most is a rövidebbet ? Mert az elmúlt hónapok kemény vitáiban Petr Miller szövetségi munkaügyi és népjóléti (is) miniszter elég keményen leszögezte, hogy az alapélelmiszerek árához addig nem enged hozzányúlni senkit, amíg meg nem állapítják a lét minimumot — mert ilyesmi hivatalosan még mindig nem létezik szép hazánkban —, s amig a minimális nyugdíjakat nem emelik az árakkal egyidejűleg 1 500, ill. 2 500 koronára. Úgy hírtett akkoröhogy mindez október elsejével fog bekövetkezni.. S úgy hírtett, a családi pótlékot is egységesen 200— 300 koronával emelik majd gyermekenként. Sok minden más is szóba jött még akkor... A bérből és fizetésből élő többség bizakodhatott abban: tesz szociális védőháló. De védőháló nincs. Van viszont végérvényes döntés, hogy 1990. január elsejétől teljeskörü lesz az árliberalizáció. A bérekről és a nyugdijakról, szociális juttatásokról egyelőre nemigen hallani. Persze, mert nálunk szakszervezet sincs. Amolyan ütőképes, nyugati stílusó demokráciában honos, amely képes megvédeni a dolgozót, az alkalmazót tat... Nevetnem kell. Olvasom a gazdasági szakemberek szócsatáit, elmepárviadalait. „Tiszta Svájc" — sóhajtok néha. Aztán meg hozzágondolom, nem ártana talán, ha Klaus miniszter úr többet járna terepre itthon is. Észrevenné tán, hogy bőven van itt manufaktúra, csináld-magad-ha-másképp-nem-megy... És akkor tán azt is észrevenné, hogy a világpiaci árakhoz társuló világpiaci minőség sem létezik idehaza. És talán azon is eltöprengene: igazság az, hogy azt az egész ronda nagy világpiacot éppen a kisember pénztárcáját sújtón vezeti be?! A gazdasági makrostruktúrát most inkább hagyom, nincs értelme hosszas fejtegetésbe bonyolódni, főleg azért nem, mert alapvető kérdések tisztázatlanok még. S mosolyt csal az arcomra, ha belegondolok : a világpiaci szintű árak eile nére is marad a régi jó „ez van. ezt kell szeretni", vagy ha úgy jobban tetszik: „eszi, nem eszi, nem kap mást". Hogy hol itt tisztesség? Ugyan kérem! A Rotschild vagy a Rockefeller dinasztia valamelyik pénzes egyéne mondta, hogy becstelenség csak az első milliárd előteremtéséhez kell, a többit már tisztességesen is meg tehet szerezni. Mi, kérem, valahol ott tartunk most, hogy el kell döntenie az országnak, hogyan szerzi meg azt az első milliárdot. Az elvi vitában a Valtr Komárek-féle fokozatos átmenet vereséget szenvedett, győzött Václav Klaus sokkterápiás elmélete. Mint tudjuk, az elektrosokk rendkívül hatékony, de rendkívül veszélyes gyógymód is. Roppant rövid időn belül gyógyít. De okozhat teljes elhülyülést sőt azonnali halált is. Megint részesei vagyunk hát egy nagy kísérletnek, mely épp most kezdődik . .. —ts— nő 5
