Nő, 1990 (39. évfolyam, 1-52. szám)
1990-07-03 / 27. szám
érintetek jobb: bábjátékot nézni, vagy játszani? — kérdeztem a Duna Menti Tavasz két kis gyermek nézőjétől, a vásárúti Csölle Ágikától és Tibikétől. Az ikerpár szinte egyszerre vágta rá: — Játszani sokkal jobb! — Miért? — Mert akkor azt képzeled el, hogy te vagy a báb. Amikor a Nyalóka Gergőt játszottuk — meséli Tibiké —, én is lefeküdtem, mert úgy fájt a fogam. Nem igaziból, csak játékból... — Csak az volt a rossz — szakította félbe Ágika —, hogy amikor vége lett az előadásnak, azt hittük, mehetünk haza, de vissza kellett menni az oviba aludni... — Nekem még az is tetszett — fűzte tovább élményeit Tibiké —, hogy előtte ott voltunk hátul, ahol át kellett öltözni, és ott számok voltak a szobaajtón ... Milyen jó annak a gyereknek, akinek már óvodás korában is lehetnek ilyen élményei! Milyen kár, hogy én csak egyetlenegyszer bábozhattam, talán kilencévesen, azzal kész, abbamaradt minden ... A dunaszerdahelyi járásbeli gyerekeknek szerencséjük van, minthogy itt nem kevés az olyan pedagógus és népművelő, aki szívügyének tekinti az óvodai bábozást és évek óta fáradozik azon, hogy ilyen apró örömökkel szépítse meg tanítványainak gyermekéveit s egyúttal a maga életét. Egyszer egy évben — a Duna Menti Tavasz rendezvényein — a többi gyerek, a nagyközönség is megcsodálhatja a fáradságos, de annál szebb munka gyümölcsét. Csak az a kár, hogy nincs több ilyen alkalom, s a bábszínház még itt is ritka csemege a néző gyerekeknek. A sorrendben tizenötödik gyermek művészeti fesztivál keretében, május 31 -én módszertani napot rendezett Dunaszerdahelyen a Járási Népművelési Központ művészeti osztálya. A gyerekeket már a városi művelődési központ előtti téren várta a meglepetés: óvónénik színes papirjátékokkal ajándékozták meg őket, melyek elkészítésének módját is megfigyelhették. A színházteremben óvodai bábcsoportok mutatkoztak be és óvónők szólóbábozását is élvezhette a zsibongó küzönség, délután pedig „Régi mesterségek címmel" bemutató foglalkozásokat tartottak a játszóházvezetök, pedagógusok és népművelők részére. Olvasóink kedvéért fotóskollégám, Prikler László is „elleste" a börözés, gyöngyözés, papirhajtogatás, kosárfonás, tésztabábkészités és mézeskalácsdíszítés egy-egy pillanatát. Én ezalatt a kulisszák mögött az óvodai bábozás szerelmeseivel találkoztam. Zelinka Margit, a gombai óvoda igazgatónője, régi bábos hírében áll. — A bábok csodát müveinek a gyerekekkel — vallja. — Az óvónő legjobb segítőtársai. A bábjátéknál talán semmilyen módszer sem alkalmasabb a gyerekek megnyugtatására, tanítására, szórakoztatására. Egy bábtól a kisgyermek mindent szívesebben fogad, mintha az óvónő oktatását kellene hallgatnia. Minden csak az óvónő leleményességétől függ. A gyerekek akkor ragaszkodnak a bábhoz a legjobban, amikor maguk is részt vesznek annak elkészítésében. Az óvónő ötletet ad, segít összeállítani, a többi a gyerekek dolga. S ha ők mindjárt kézbe is vehetik, máris megvan a sikerélmény. Sokkal jobban is vigyáznak rá, mert tudják, mennyi munka volt vele. Nincs olyan gyermek, aki ne szeretne bábozni. Érdekes dologra jöttem rá, amikor egyszer felcseréltettem velük a szerepeket: van, amit sokkal jobban eljátszanak az éppen rájuk osztott szerepnél. Tehát a gyerekeknek nem lehet kiosztani a szerepket. A bábjáték a leghatékonyabb gátlásoldó. Az a gyerek is kinyílik benne, aki egyébként nagyon félénk, hallgatag. Az erkölcsi-esztétikai, a képzőművészeti nevelés szempontjából is csodaszer a báb, de kiválóan alkalmazható a gyógypedagógiában, például a helyes kiejtés elsajátításában. Egyszóval — univerzális csodaszer. A bábkészités szerencsére nem jár nagyobb anyagi ráfordítással, ezért is hálás műfaj. A szülök készségesen segítenek, hoznak kinőtt ruhácskákat, kabátokat. Sajnos igaz, hogy amit a gyerekek három éven keresztül az óvodában megszerettek, megtanultak, az alapiskolában fokozatosan elveszítik. Ott már a tanítónők nemigen képesek folytatni ezt a tevékenységet, mindig a rengeteg egyéb munkára hivatkoznak. Így, szerintem, fokozatosan romlik a gyerekek játékkészsége. Pedig már a kiscsoportosokat is be tudjuk vonni: a kicsik rögtönöznek, nagyon aranyosak ilyenkor. A nagycsoportos pedig már produkál: eljátszik egy-egy rövid jelenetet. A járásban minden óvónőnek aki ehhez kedvet érez, módjában áll elsajátítani a pedagógiai bábjáték alapjait. Az első tanfolyamot a járási népművelési központ indította el, még tizennégy évvel ezelőtt. Az óvodai bábozás népszerűsítéséért és elterjesztéséért elsősorban Jarábik Gabriellának és Szabó Jolánnak jár az elismerés. Jarábik Gabriella, óvónő, ma a Dunaszerdahelyi Városi Nemzeti bizottság alelnöke: — Járásunk 487 óvónőjének egynegyede biztosan elvégezte már a kétéves bábtanfolyamot, a szlovák óvónők közül pedig mintegy harmincán. A tizenöt évvel ezelőtti első bábtanfolyam szülte az ötletet, hogy a pedagógiai bábjáték már a második Duna Menti Tavaszon helyet kapjon. Ezt a munkát mindig is nagy lelkesedés, munkakedv jellemezte. A magyarországi Mészely Gézáné, Suba Emil bábművész és Fisher Károly bábrendező vezették ezeket a tanfolyamokat. A Csemadok rovására írom, hogy nem adott lehetőséget akciónk kiszélesítésére, nevezetesen arra, hogy a Duna Menti Tavasz e tekintetben is országos rendezvénnyé válhasson, s hogy más járásokból is eljöhessenek hozzánk az óvónők tapasztalatot szerezni. (Itt meg kell jegyeznünk, hogy a Csemadok szervezőbizottságának egyetlen tagja sem volt jelen a módszertani napon, de nem jöttek (nem tudtak róla) más járások óvónői sem — a szerk.) Igaz, nem minden óvónő képes erre, ezért nem is kell különösebben erőltetni, de annak, aki ehhez kedvet érez, feltétlenül meg kell adnunk a lehetőséget, hogy tanulhasson, kinyílhasson. Lehetővé kellene tenni, hogy a legjobb óvodai bábcsoportok és az óvónők, valamint a felnőtt bábosok a gyerekeknek szóló darabokkal eljuthassanak innét a Jókai Napokra. A Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége vállalhatná ebben a kezdeményező szerepét, módszertani csoportja országos méretekben biztosíthatná az óvónők továbbképzését. Erre mindenképpen szükség lenne, hiszen tudjuk, milyen népszerű az óvodások körében a bábjáték és a dramatikai nevelés. Szabó Jolán a dunaszerdahelyi Járási Népművelési Központ művészeti osztályának szakelőadója: — Az óvodai bábozásnak mindenképpen helye van a Duna Menti Tavasz rendezvénysorozatában, de ezeket a tapasztalatokat érdemes, sőt szükség lenne továbbadni. A dolog módszertani részét szívesen vállalnánk. Augusztus 27-től 30-ig egyébként négynapos — járási hatósugarú bábozó-tábort szervezünk Deákin, ahol három bábrendezö foglalkozik a rendezőkkel és a bábosokkal. Fisher Károlyt, a Kassai Állami Bábszínház rendezőjét kértük fel a tábor vezetésére. Szívesen látjuk az érdeklődőket, persze a járáson kívülieket csak önköltséges alapon tudjuk fogadni. Anna Majdová, járási óvodai tanfelügyelő: — A népművelési központtal együtt szívesen segítenénk az óvodai bábozás népszerűsítésében. Az országos méretekben ezt úgy tudnám elképzelni, hogy létrehozhatnánk egy módszertani csoportot, amely irányíthatná a vegyesen lakott járások magyar óvónőinek képzését egészen Töketerebesig. Ha lenne érdeklődés, közös erővel bizonyára megtalálnánk az együttműködés módját. Ennek gyakorlati akadálya részünkről nincs. Szeretnénk, ha más járások óvónői is részt vehetnének a Duna Menti Tavaszon, mint régebben. Anyagi lehetőségeink természetesen behatároltak. A kisgyermekek érdekei azonban mindenképpen megkívánnák, hogy mindenütt nagyobb teret kapjon a dramatikai nevelés. Kár az itteni óvónők energiájáért, amelynek jó része Így veszendőbe megy, ha nem terjed tovább. Az óvodai bábozás nagyon elhanyagolt területnek látszik, persze nem nálunk, hanem az ország többi magyar óvodájában. Nagyon sokat vétettünk a múltban gyerekeink ellen, s ezt ideje lenne jóvátenni. Hiszen a bábjáték művészet, csak kicsiben. Ha az a célunk — márpedig az —, hogy többletet nyújtsunk a gyerekeknek, erre kiválóan alkalmas a bábjáték. Általa egyszerre fejleszthető a zene iránti fogékonyság, a szépérzék, különböző nő 12
