Nő, 1990 (39. évfolyam, 1-52. szám)
1990-01-03 / 1. szám
nop 1989. december 15-én új magyar lapilap jelent meg: a NAP. Megbízott főszerkesztője, dr. Huncík Péter xrszélt a lap megjelenésének körülnényeiről. küldetéséről. — A rohamosan változó társadalmi telyzetben független sajtóorgánum kelen. amely a Nyilvánosság az Erőszak Ellen polgári kezdeményezés elképzeléeit képviseli, ezért alakult meg a Verejíosí című szlovák lap, és teljesen termézetes következménye volt a döntés, mely /.érint magyar lapra is szükség van. A kulturális minisztérium 1989. december l-én hagyta jóvá a NAP-ot, 30 000 példányban. A NAP nem a Verejnosí mutációja. Az alapkoncepciónk közös, mindkét lapban megjelennek közös közlemények, állásfoglalások, sőt, cikkeket is átveszünk egymástól, de hangsúlyozom, ez a munka a kölcsönösség jegyében zajlik. Feladatunk időrendi sorrendben dokumentálni az eseményeket. A lap szerkesztőbizottságára, főszerkesztőjére és szerkesztőségi gárdájára van bízva a lap működése. Kiépítettük tudósítói hálózatunkat, igyekszünk átfogni egész Szlovákiát. sőt, Prágát és Brünnt is bekapcsoljuk. hogy az ott élő, tanuló diákokat is tájékoztassuk, és az ő életükről, tevékenységükről hírt adhassunk olvasóinknak. A lap lényege a szabadelvű gondolkodás. Természetesen fölvállaljuk a magyar nemzeti kisebbség gondjait, de nem az úgynevezett árvalányhajas szemlélettel. A törékeny kultúrpolitikai helyzetet illetően egyeztetjük álláspontunkat a Nyilvánosság az Erőszak Ellennel, illetve a Verejnosf szerkesztőségével, de igyekszünk mindvégig érvényre juttatni másik alapvető érdekünket, a magyarságunkat a maximális tolerancia és megértés jegyében. Ahhoz, hogy lapunk teljesíteni tudja küldetését, alapvető feltételeket kell teremteni. A szerkesztőségnek tulajdonképpen még a szerkesztőségi szobán és néhány munkatársán kívül semmije sincs. Kölcsönkaptunk írógépeket, nem tudjuk, honnan lesz papír, nincsenek magyar szedők. Egyelőre mindenki „adakozik” — az újságírók, szerkesztők, fotósok honorárium nélkül dolgoznak. A NAP feladata rugalmasan reagálni a napi eseményekre. Az elmúlt negyven év az új típusú embert kell teremteni jelszó jegyében telt el. A sztálinista diktatúra legnagyobb bűne véleményem szerint nem a szabadságjogok megnyirbálása volt. hanem a személyiség szétrombolása, szétzilálása, ami természetesen toleranciahiányhoz vezetett. A személyiség felszabadítása. fölegyenesítésé hosszú évek munkája lesz. Egyszer Ionescótól megkérdezte egy magyarországi, magát liberálisnak tartó. érző. ember, hogy jobbvagy baloldali-e. Ionesco így válaszolt: ..Hogyan tehet föl európai ember ilyen kérdést?” Az igazi európer szerint, a liberális eszmék áramlása szerint még a magyarországi ember is távol áll attól, hogy szabad személyiség legyen. Le kell rombolni az infrastruktúrát ahhoz, hogy olyan emberi viszonyrendszer alakulhasson ki, amelyben varázslatossá válik itt is minden ember személyisége. Ez adja lapunk lelkét. MATESZ-fórum A komáromi Magyar Területi Színház dolgozói igyanúgy „tájoltak”, mint az év bármely szakában orábban, csak éppen nem színházi előadásokat tarottak, hanem nyílt fórumokat, vitaesteket, szerveztek, tz elmúlt év decemberében a Pozsonyban meghirdeett előadás helyett is dialógust folytattak a közönségei. Kocsis Károly, a MATESZ szervezési osztályálak vezetője arról beszélt, miért szerveznek nyilvános áru mókát. — A pozsonyi a harmadik ilyen jellegű rendezvényünk. Az Isöt Nyitrán tartottuk, a Bagar Színházban, a következőt edig az ekeli művelődési otthonban. Ezeken a nyílt fórumoon ismertetjük színházunk dolgozóinak állásfoglalását a ialakult helyzettel kapcsolatban; lehetőséget adunk a meglakult polgári kezdeményezések, a Nyilvánosság az Erőszak lien, a Független Magyar Kezdeményezés, a Polgári Fórum zóvivöinek, hogy ismertessék szervezetük céljait, a kultúráan dolgozóknak, a diákoknak, hogy elmondhassák véleményüket, feltehessék kérdéseiket, és bevonjuk az egész nyilvánosságot a dialógusba. Arra törekszünk, hogy lehetőségeinkhez mérten támogassuk az országban végbemenő demokratikus folyamatokat, tájékoztassuk és erősítsük a haladó nézeteket valló állampolgárok egységét, hangoztatva Csehszlovákia nemzeteinek és nemzeti kisebbségeinek egységét, annak fontosságát, valamint a lankadatlan kitartást progreszsziv céljaink eléréséhez. Nagyon fontosnak tartjuk ezeket a nyílt fórumokat azért is, mert az értetlenség, a kicsinyesség, a provinciális gondolkodás, az elhamarkodott, kapkodó intézkedések, a türelmetlenség, ellenségeink praktikái, az elmúlt években a hatalmukkal visszaélő kompromittálódott funkcionáriusok, vezetők gáncsoskodásai, félelemből származó bosszúvágya, a közönyösök, az önjelölt, buzgólkodó karrieristák, a harmadikként nevetni szándékozó taktikázók megbonthatják a megújulás folyamatát, amelynek nem szabad megszakadnia, és az erőszakmentes erő demonstrálásával el kell érnünk a demokratikus Csehszlovákia kialakulását, amelyben mi, a magyar nemzeti kisebbség is részt szeretnénk venni, és kisebbségi arányunknak megfelelően részt venni az ország ügyeinek igazgatásában. A fórumoknak figyelmeztetniük kell az éberség fontosságára, mert a haladó kezdeményezések beindulása ellenére az államigazgatás magasabb és alacsonyabb szintjein az SZLKP országos, kerületi, járási, valamint helyi vezetése élén továbbra is emberi, politikai hitelüket vesztett egyének állnak. Meg kell tőlük tisztítani a közéletet, de távozniuk kell a basáskodó vezetőknek, a szakértelmet csak imitáló, különféle végzettségekre hivatkozó, tehetetlen dilettánsoknak is, a protekció útján hivatalba kerülőknek, akik elérték, hogy ez a szép ország, amely minden adottsággal rendelkezik ahhoz, hogy virágzó állam váljék belőle, most a tönk szélén áll. A színház dolgozói a koordinációs bizottságon keresztül állandó kapcsolatban vannak a színházak és a diákok koordinációs bizotsságával, és részt veszünk a Színházi Dolgozók Egyesülete szlovákiai bizottságának, a Nyilvánosság az Erőszak Ellen ülésein, és az ott közzétett nyilatkozatok értelmében addig folytatjuk sztrájkunkat, valamint más irányú tevékenységeinket — közlemények a tömegtájékoztató eszközökön keresztül, fórumok szervezése, plakátok, feliratok készítése —, míg elérjük közös céljainkat. (A Színházi Dolgozók Egyesülete 1989. december 10-én úgy határozott, hogy december 11-étöl ismét játszanak a színházak.) ánvszor álltunk a pozsonyi (Bratislava) várudvaron és néztünk át :oniszédainkhoz. hányszor gondoltunk rra. hogy milyen jó lenne közelebbről is Kgnézni, hogyan étnek! S bár csak pár :áz méter választott el minket egymástól. : mégis elérhetetlen távolságot jelentett ■ámunkra. S most egyszerre itt az alkuim: minden előzetes formaság nélkül, mpán útlevéllel a zsebünkben átsétálhaink a határon! Sokan voltunk, rengetegen. Hogy pontsán hányán, azt senki sem tudná megumdani. De ameddig a szem ellátott — 'őre és hátra tekintve — embertömeg i/töite be az utat. Fiatalok, öregek, gyéreik gyalogollak boldogan. felszabadultan, lelletten vagy öt kilométernyi távon egv hénvi (Devin) férfi lépkedett. Egvfolytá- i mondogatta: „Ezt is megértük! Eddig : ablakból szögesdróton át néztem a 'una másik oldalát. Most itt vagyok. A itáron csak a statisztikai lapot kellett adni. de én bélyegzőt is kértem az útlevembe. E nélkül a feleségem nem hinné el. >gy Ausztriában voltam!...” Különös érzés volt átlépni a határi: a határőrökkel beszédbe elegyedhettünk, mindenki kedvesen mosolygott, a ..túloldalon’' helló-val nyújtott kezet egy diáklány, majd kenyérrel és sóval kínált. Hosszú volt az út. különösen annak, aki nincs a gyalogláshoz szokva. Mert Hamburgig. úticélunkig tizenöt kilométert kel-Helló, Európa! lett megtenni. De sütött a nap, s belülről melegelet t a jóérzés — erőt adva annak is. kinek hiba egyre nehezedett. A tudat, hogy látni fogjuk Dévény várát a másik oldalról. legyőzte a fáradtságot. A vár tövében álló• otthon maradtak üdvözlése, a színészek biztató szavai, majd a pozsonyi és hamburgi városatyák beszéde, mely egy Helló, Európa köszöntéssel végződött; mindez hitelessé telte a reményt: leomlott it vasfüggöny. a közös európa ház alapkövének lefektetése egy új korszakot nyit előttünk. December 10-e. az emberi jogok napja 1989-ben. meghozta számunkra is az emberi jogokat. Ezt éreztük ott szorongva a százezres embertömegben, s megfeledkezve arról, hogy a tizenöt kilométert visszafelé is gyalog kell megtennünk, mindnyájan örültünk e nap igazi értékének. (zsebik) Lörincz János felvétele 1989 decemberében írtuk na 7
