Nő, 1990 (39. évfolyam, 1-52. szám)
1990-06-26 / 26. szám
Száznyolc csípő felett A molett manöken és Lampl Zsuzsanna női dolgokról csevegnek — Reicher Szidónia, te egy nagyon elegáns nő vagy. Minimum tizenöt éve ismerlek, és tudom, hogy nem mindig öltözködtél így. Mi okozta ezt a stílusváltozást? — Hát ... Annak idején három farmerban jártam végig a gimnáziumot. Lógó ingeket hordtam, kizárólag alacsony cipőket, mindenféle för franc lógott a nyakamban. Szóval eléggé szakadtul nézhettem ki, de nem zavart. Nekem tetszett az a stilus, meg az volt a divat. Akkoriban indult be a tiszta népzene. Imádtuk a Sebőéket, és ahhoz a zenéhez jól ment az a szerelés. Amikor érettségi után dolgozni kezdtem, a munkahelyemen megkövetelték, hogy időnként szoknyában jelenjek meg. Ám az igazat megvallva, nekem mindig tetszettek a szép holmik, de azok ugye mindig drágák, és hol volt nekem annyi pénzem? Meg talán vissza is átlagoskodtam, konformizálódtam. — Miért, aki elegáns, jó minőségű ruhákat hord, az konformista ? — Nem. Az én esetemben talán csak arról van szó, hogy azt hiszem, megtaláltam a számomra megfelelőbb holmikat. Nekem a klasszikus, elégáns ruhák állnak a legjobban. Konfekciót nem vásárolhatok, mert ami 108 csípő fölött van, azt vagy krimplenböl varrták vagy borzalmas a fazonja. Magam varrni nem tudok, Így kénytelen vagyok varratni. — Divatlapból választod ki a modelleket ? — Általában átfutom a divatlapokat, de egy az egyben még nem varrattam belőlük. Szükség szerint vagy elhagyatok valamit az eredeti modellből vagy hozzátetetek. Mert hát a divattervezők is csak a vékony nőkre gondolnak. Pedig rengeteg kövér nő van, akinek esze ágában sincs lefogyni, mert a férjének úgy tetszik. Én ha lefogynék, sem lennék cérnavékony, és megintcsak nem vehetném fel a manökeneken látott modelleket. Az embernek néha az az érzése, hogy a kövéreket diszkriminálják. Pedig mi is szeretnénk szépen öltözködni, divatosak lenni. — Szerinted, mit szabad és mit nem egy kövér nőnek? — Sok molett nö eleve szőkébb holmit vásárol, abban reménykedve, hogy majd lefogy. Pedig ha akkorát vesz, amekkora kell neki, vagy egy számmal nagyobbat, abban sokkal karcsúbbnak tűnhet. A másik dolog szerintem, hogy egy kövérebb nő, főleg ha aránytalan az alakja, ne hordjon testhezálló pulóvert. Szűk szoknyát viselhet, de legyen jól megvarrva. Továbbá egy molett nö nem követhet minden divathóbortot, ezéjt eleve időtállóbb ruhatárra van szüksége. Én drágább anyagokat vásárolok, mert olcsót venni szerintem anynyi, mint kétszer venni. Az olcsóbb az rosszabb minőségű, hamarabb tönkremegy, elveszti a formáját. Ahol nagyobb a súly, a ruha hamarabb kinyúlik, kitérdesedik, s akkor idelóg-odalóg, szóval csúnya. A jóminöségü holmi, főleg ha jól van megvarrva, időtálló, ezért nem sajnálom rá a pénzt. Persze ne gondold, hogy kétezer meg ötezer koronákról beszélek. Csak annyi, hogy nem hatvanért veszek blúzanyagot, hanem mondjuk százhúszért. — Jó. de szinte hallom az olvasót, aki azt mondja: ,,a kis keresetemből nem engedhetem ezt meg magamnak". S tegyük hozzá, te aránylag jól keresel, s mivel nincs családod. magadra költheted a pénzt. — Így igaz, elfogadom. De akkor a családanyának ne legyen 10 vacak szoknyája és 10 vacak blúza, hanem legyen csak három jó minőségű szoknyája és öt-hat jóminöségü blúza. Ezeket máris variálhatja, és mindig csinos lesz., főleg ha gondozza is a homijait. — Neked sok ruhád van? — Van vagy öt szoknyám, tíz blúzom egy-két egészruhám, egy kosztümöm, tavaszi és télikabátom, meg egy bundám. Ezeket variálom. Van még néhány ruhám, amiket nem hordok. Ezeket általában családon belül szoktam elajándékozni. — És a cipők? — Ja látod! Én cipömániás vagyok. Cipőre azután tényleg nem sajnálom a pénzt. Szerintem nagyon fontos, hogy a lábbeli tiszta és szép legyen. Én mindennap kipucolom a cipőmet. És a rendezett frizurát is nagyon fontosnak tartom. Amióta nem cigizek, minden héten egyszer fodrászhoz járok. — Szidónia, hetedik éve vagy egy külföldi cég titkárnője, a főnököd szerint jó titkárnő. Gondolom, a közeljövőben egyre több külföldi cég képviselteti majd magát nálunk, s mondjuk egy nyugati cég titkárnőjének lenni, biztosan sok fiatal lány vágya. Szerinted milyen külső és belső tulajdonságokkal kell rendelkeznie a jó titkárnőnek ? — Hogy egyes cégek milyen kritériumok alapján válogatnak majd, azt én nem tudom megmondani. Biztonsan fontos a megjelenés, de a lányoknak számolni kell azzal, hogy nem a klasszikus értelemben vett gépelgető, kávéfözöcskélő titkárnőkre lesz szükség — bár az is része a munkájuknak, és azt sem kell szégyelleni, hanem egyenértékű munkatársra. Tehát tökéletesen kell beszélni minimum a két cégpartner nyelvét. Én a legfontosabb titkárnői tulajdonságnak a természetességet tartom. Legyen kedves, ne akarjon fönökebb lenni a főnöknél, mert az óriási hiba, tudjon alkalmazkodni, legyen benne jó értelemben vett alázat, tehát például, hogy egy tárgyaláson ne akarjon mindenáron kitűnni, mert ott nem ö a fontos, ám ennek ellenére a maximumot kell nyújtani. Nem állítom, hogy én ilyen vagyok, de erre törekszem. — Hadd provokáljalak egy kicsit. Ugye. te is hallottál már a titkárnő-főnök kapcsolatokat érintő szóbeszédekről ... — Mikor dolgozni kezdtem, megfogadtam, hogy soha az életben nem fogok kikezdeni sem, főnőkkel sem kollégával. Nem tudok elképzelni mondjuk egy olyan szituációt, hogy reggel bejövünk, egy kicsit szeretgetjük egymást, azután megkávézunk és dolgozunk, mintha mi sem történt volna. Vagy ha fél év múlva megunna, hogyan létezhetnék tovább mellette? Szóval, amit megfogadtam, azt tartom. Amúgy van körülöttem sok szép és vonzó férfi, de ezek általában nősek, és nekem ez is akadály. — Gondolom, azért ajánlatokat tesznek.. . — Tegyenek is! Amíg viccből, addig én is humorral veszem. De ha valaki szemtelen, tolakodó, annak azt mondom, na gyerünk, mi lesz. Persze viccből mondom, de azért megijednek és abbahagyják. A bókoknak különben örülök, megköszönöm őket. Egyszerűen szeretem, ha nőnek néznek. Még csak megjátszani sem akarom az emancipált nőt a szó feminista értelmében. Én nem akarok férfias nö lenni. — Miért szerinted van férfi, aki a férfias nőket szereti? — Nem egészen így gondoltam. De például nem én akarnám megkeresni a család pénzét .... ha valamikor is férjhez megyek. — Ha már magad is elárultad. hogy hajadon vagy, felteszek neked egy eleve rossz kérdést: sokaknak tetszettél. mégis miért nem mentél férjhez? — Szerintem ez nem rossz kérdés, csak épp nincs rá pontos válasz. Millió banális dolgon múlott. Például csalódtam. Azután akik nekem tetszettek, azoknak én nem kellettem, akik feleségül akartak venni, azok végülis nekem nem tetszettek annyira. Meg túl fiatal koromban voltam lehetőségeim, amikor még korainak tartottam a férjhezmenetelt. Később meg? A hozzámvaló férfiak már mind megnősültek, de a nekem tetszők még nem váltak el. — Gondolom, igényesebb is lettél. . . — Persze! És régimódi vagyok. Utálom a nyafogó férfiakat, akik mindig mindennel elégedetlenek, és nem tudom, kitől várják a problémáik megoldását. Lehet, hogy tőlem, de én nem fogok rajtuk segíteni. Én a gyerekemnek szeretnék anyja lenni, nem a férjemnek. Nekem fontos, hogy a férfi korrekt legyen, szeresse a női nemet, persze elsősorban engem, kényeztesen . .. —. .. és te ennek fejében sem vagy hajlandó megoldani a szerencsétlennek azt a pici problémáját sem .. ^ — Nem! A háttérből irá nyíta - nám, de ne tőlem várja, hogy döntsék. Én a nyak szeretnék lenni, nem a fej. Különben nekem nagyon fontos a humorérzék. Ha egy férfinak van humorérzéke, abban már van valami. Szóval ha ilyen pacák létezik, jelentkezzen! — Ezt megírhatom? — Nem!!! nő 5
