Nő, 1990 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1990-06-12 / 24. szám

TANÁCSADÓ SZOLGÁLAT E héten 1 t válaszol: PSZICHOLÓGUS „Kisebbik gyermekem 3 és fél éves, gyakori betegsége miatt nem vállalhatok állandó munkaviszonyt. Férjem emiatt lenéz, élősködőnek tart. Elvárja azonban, hogy az alkal­mi munkák, bedolgozás mellett háztartási, anyai, de elsősorban ún. feleségi kötelességeimnek maxi­málisan eleget tegyek. Megkövete­li, hogy mindig otthon legyek, s bár ő kiszámíthatatlanul érkezik haza, munka után meleg étellel várjam kiszolgáljam őt. Egyszer fordult elő, hogy elmentem a gyerekekkel sétálni, ő pedig kivételesen időben hazament a munkából. Ezért aztán megvert. Azóta nem merek elmenni hazulról. Csak várok és várok, de nap mint nap otthon bezárva lenni a négy fal között rettene­tes. Ö csak egyedül jár el szórakozni. Azt mondja, ő dolgozik, neki joga van erre. Nem érti meg, hogy ha én nem is dolgozom, nekem is szükségem van arra, hogy kimozduljak otthonról. Van egy barát­nőm, de attól is tilt. Nagyon féltékeny rám. Elválni egyáltalán nem akarok. Beszélni a férjemmel vi­szont nem lehet, egyszerűen nem érti meg a helyzetemet. Ilyenkor csak sírok és sírok, pedig már sokszor megfogadtam, hogy nem fogok sírni." ..Még mindig szeretem őt" Sírással valóban nem oldja meg problémáját. Legfeljebb némileg enyhíti érzelmi feszült­ségét, kiszolgáltatottságával pedig még jobban megerősíti férjében az Ón feletti teljes ha­talom érzését és gyakorlását. A komplementer (kiegészítő) jellegű partnerkapcsolatokban az egyik fél eleve „alávetett", míg a másik „fölérendelt" viszonyban van. Ha ennek megvan az egészséges határa, és mindkét félnek megfelel, nincs is baj. Ha a társak közül valamelyik önként, a másik iránti szeretetből, „belülről irányítot­tan" és nem külső kényszer hatására rendeli magát alá, egyféle helyes megoldása lehet a helyzetnek. Azonban ha az egyik a társak közül minden területen, kierőszakolva fölérendelt helyzetben akar lenni, csak idő kérdése, hogy a másik mikor lázad fel. Habár még nem egészen nyíltan, de már próbálkozott ezzel, amit férje fokozott zsarnoksággal, sőt tettlegességgel tört le. Ehhez semmiképpen sincs joga! Testi és lelki épségét saját maga és gyermekei érdekében köteles­sége megvédeni. A dolgoknak férjével való határozott, egyértelmű megbeszélése elkerülhetetlen. Azt taná­csolom, mindenképpen vállaljon legalább néhány órás munkaviszonyt. Ezáltal megszűnik teljes anyagi kiszol­gáltatottsága, szociális, érzelmi elszigeteltsége. A munka majd növeli önbizalmát, lelki egyensúlyát. Mégha időben kevesebbet lesz is gyermekeivel, minő­ségben, biztonság- és védettségérzés terén sokkal többet nyújthat nekik, ez növelheti az ellenállóképes­ségüket is. Kisebbik gyermeke is abban a korban van már, amikor kizárólagos, szoros anya-gyermek kap­csolat lazulni kezd és kibővül a társakkal való kapcso­latokkal. Erre lesz jó neki az óvodai közösség. A jelenlegi bezártság, feszült légkör neki sem tesz jót. Néhány fontos adat (pl. milyen volt a kapcsolatuk kezdetben, milyen elvárásokkal lépett házasságába, mikor változott, egyáltalán változott-e férje magatar­tása stb.) hiányában nem adhatok részletesebb taná­csot. Amennyiben nem sikerülne önerőből megolda­nia problémáját, ajánlom, forduljon a házassági tanácsadó szakemberéhez! Dr. Kamenov Margit AZ ORVOS „Hatéves kislányom időnként a nemi szervével játszik. Mivel nem tudom megfejteni, mi lehet ennek az oka, kértem már tanácsot egész­ségügyi nővér ismerősömtől is. Ö azt mondta, vigyem el pszicholó­gushoz és gyermeknőgyógyászhoz. Én idegenkedem ettől, mert a masz­­turbációról beszélgettem már kislá­nyommal, s nem szeretném, ha el­veszíteném a bizalmát. Kérem, dok­tor úr, adjon tanácsot!" ..Segíts gyermekeden!" A nemiség az állatvilágban az egyik legerősebb ösztön, olyany­­nyira, hogy sok esetben az egyed túlélésének ösztönén is túltesz. Ismert példa a pókok világából, hogy a nőstény a megtermékenyítés után felfalja az öt megtermékenyítő hímet. Az állatkertben, de a szabad természetben is megfigyelhető, hogy sok állat maszturbál. Teszi ezt vagy partner hiányában, vagy a fejlődése során ez is hozzátartozik a tanuláshoz. Az embernél sincs ez másképpen. A gyerek a maszturbálás során, amíg nemileg nem érett, semmit nem érez, illetve amit érez, az nem azonos a szexuális kielégüléssel. A gyerek azért kezd maszturbálni, mert „valami" ingereket érez nemi szervéből. Ennek kisfi­úknál gyakran az az oka, hogy hímvesszőjük időnként már 2—3 éves korban merevedik. A gyerek hamaro­san rájön, hogy tudja ezt tudatosan is elérni, mert ezalatt ezt a „valamit" érzi. Sokáig károsnak tartották a gyerekek maszturbálását, és a legvadabb rémkép­zeteket terjesztették róla a felnőttek, akik igen gyak­ran maguknak sem merték bevallani, hogy gyerekko­rukban ugyanazt csinálták, vagyis maszturbáltak. Fel­mérések szerint a fiúk több mint 90 százaléka, a lányok több mint 70 százaléka gyerekkorában többé­­kevésbé rendszeresen maszturbált, és mint azt az emberiség létszáma mutatja, a rémhírek nem váltak valóra. Mivel a tiltott gyümölcs ízlik leginkább, legjobb, ha a gyerek maszturbálását tudomásul vesszük. Míg nem ölt beteges méreteket (a gyerek minden más játék helyett csak maszturbál), nem kell neki különösebb figyelmet szentelni. Semmiképpen ne ijesszük azzal, hogy masztrubálásnak komoly, esetleg tartós károso­dás (pl. nemi képtelenség) lesz a következménye! Dr. Braunsteiner Tamás A PSZICHIÁTER „Füllentös, hazudós a fiam. Azt nem mondhatom, hogy rosszindula­túan az, de minden történetet kiszí­nez, megmásít, túl sokat fantáziái. Néha végighallgatom „meséit", többnyire azonban szóvá teszem neki, hogy már megint nem az iga­zat mondja, mégsem akar változni a helyzet..." A felnőttek világában az igaz­mondáshoz való viszonyulás nagyon bonyolult. Érdekes, hogy sok felnőtt a hazudás fegyverét rendszeresen hasz­nálja és annak előnyeit haszno­sítja, a gyermekekkel szemben viszont egyértelműen elítélő ál­láspontra helyezkedik. Gyermekeknél különbséget kell tenni a hazudás és a füllentés kozott. Hároméves kora után, főleg a 4—5 életévében a gyermek fantázi­ája rohamos fejlődésnek indul. Fejlődik megfigyelőké­pessége is, de mintha egy lépéssel le volna maradva fantáziája mögött. Mindent megles, megfigyel, de kitartása még elmarad a szükségestől, nem bír sokáig összpontosítani. Ezt pótolja á fantázia. Ebben a kor­ban törvényszerű, hogy gyakran összekeveredik kép­zeletében a valóság és a fantázia. Egyszerűen nem tud különbséget tenni, mi az, amit valóban látott, átélt, mi az, amit a képzeletében továbbfejlesztett, kipótolt, szebbé, egyénibbé varázsolva az átéfteket. Így válik a reggel óvodába menet látott kutya az esti élménybeszámolóban oroszlánná, egy ártatlan hajhú­zás setleg diadalmas skalpolássá. Ugyanarról a me­chanizmusról van szó, melynek segítségével, hátra­nyújtott karokkal, berregve repülő pilótát, vagy óvo­dástársaival és babákkal papás-mamást tud játszani. Másik, igen gyakori oka a füllentésnek, ha a gyer­mek nem érti teljesen a körülötte történő eseménye­ket. Ilyenkor erősen leegyszerűsíti a történteket, és mesét sző hozzájuk. Ez hasonló ahhoz, mikor felnőttek pontatlan emlékezetüket öntudatlanul korrigálják. Kevés édesanya tudja, hogy a gyermeke füllentései mögött sokszor ki nem elégült vágyakozás, hiányérzet rejtőzik. Tipikus a villanyoltás utáni „szomjas vagyok" vagy „pisilni kell". A legjobban ezt így lehetne kifejez­ni: „ANYU, NAGYON SZERETLEK. FOGLALKOZZ TÖBBET VELEM, HIÁNYZOL!!!" Dr. Pálházy Béla Gy. P.. Kassa FELHÍVÁS! Rovatunkban szakemberek válaszolnak az Önök jogi, munkajogi, orvosi, egyéb egészségügyi szexológiai jellegű, lelki, gyermeknevelési, kozmetikai öltözködö­­dési, lakberendezési, a korszerű táplálko­zást, életmódot stb. érintő kérdéseire. Várjuk leveleiket, a borítékra írják rá: Tanácsadó szolgálat. A szerkesztőség rtO 11

Next

/
Thumbnails
Contents