Nő, 1990 (39. évfolyam, 1-52. szám)
1990-06-05 / 23. szám
Asszonysorsok (3.) K órházi délután Közvetlenül ebéd után elcsendesednek a kórházi zajok, az edények, evőeszközök csörömpölésével valahová az alagsori konyhákba és hűlő villanykemencék közé húzódnak a mosogatólányok. A krétafehér szoba kényszerű lakói is ilyenkorra már elfáradnak-elpillednek a láztól, az injekciók nyugtató hatásától, vagy éppen a megéledö otthoni gondok föltámadásától-elhalványodásától-feledésétöl, a nyárküszöbi forróságtól. De ki tudná még e tömény nyugalom okait mind fölsorolni? Ez az az óra, amikor párducpámás talpakon beoson a takarítónő, még csak az ajtó sem csikordul, mintha a falból teremne elő, vagy valamiféle fénykép elevenedne meg hirtelen. — Ma hogy érzi magát ? — hajol az egyik tündérke az ablak alatti ágy fölé, mivel látja, hogy a fekvő asszony szemhéjának rolói olykor-olykor fölrebbennek. — Mintha most jobb volna a közérzetem — suttogja az ötven év körüli, finomarcú, csontfehérre gyötört, kenderhajú asszony. — Akkor nagyon jó! Ennek módfölött örülök, kedveském! — igazítja meg nyikorgó vödrében a fölmosórongyot és a piszkálófára tekeri. — Mert tudja, olyan jólelkűnek ismertem meg magát három hete, amikor bekerült ide. — Úgy mondják, itt is meg lehet szokni... — húzódik bágyadt mosolyra a kenderhajú asszony szája. — Hát, ami azt illeti, én maholnap harminc éve csinálom, mégsem tudtam megszokni! Beletörődni ugyan lehet, de higgye el, ezalatt annyi szenvedést, kínt, halált láttam-átéltem, hogy száz más asszonynak is sok volna ... — Pedig magánélete is van az embernek — védi együttérzéssel a beteg, majd kissé oldalt és följebb tornássza magát a párnáján. — De üljön már le egy percre ide az ágyam szélére ... — És ha meglátja a fönövér? — riadozik a venyigeszáraz, gumikesztyüs, ereslábú takarítónő. — Összeteremt, vagy fegyelmire küld kíméletlenül! De azért óvatosan, fél farral a tekenőforma vaságy szélére ül. — No, nem lehet annyira szigorú az a fönövér... — Azt csak én tudom egyedül. Anélkül is annyi a gondom-bajom! — Mondja el, hátha megkönnyebbül — biztatja-bátorítja a kenderhajú és egészen fölül, térdével állát támasztva. A takarítónő lehúzza kesztyűjét, körülpillant a krétafehér szobában, majd közelebb hajol, mintha gyónna : — Nagyon rossz órában születtem, asszonyom, nekem soha életemben nem sikerült semmi sem! Félárvaként nőttem föl a nagynéni szárnya alatt, korán férjhez adott valami korhely, mihaszna ingyenélöhöz. Akkor bekerültem a kórházba, de az uram hamarosan inni kezdett, dolgozott is, nem is, a gyerekek meg egymás után érkeztek a szegénységbe ... — Nem volt ereje-bátorsága fordítani a sorsán? — Húztam az igát jó ideig. Naponta különmunkát vállaltam, eljártam takarítai, meszelni, vasalni házakhoz, hogy pótoljam a havi pénzt. Végtére is halálra itta magát az uram. három gyerekkel hagyott itt, nagy teher volt szárnyrabocsátásuk. Most már könynyebb ... A takarítónő, az angyalarcú ügyes, puha, szinte zajtalan mozdulatokkal pár perc alatt föltörli a kövezetét, vigyázván a betegek délutáni nyugalmára. — Legközelebb akkor majd én mesélek — int búcsút a kenderhajú a tündérkének, aki éppoly csendben, észrevétlenül tűnik el, mintha csak a fal nyelné magába, vagy lélekké lényegülve gyötrődő venyigeteste ... Molnár Cs. Attila (Jugoszlávia) 100 éve született Ferenc zy Béni Kossuth-díjas szobrász, grafikus. Rejtvényünk fő soraiban öt művének címét fejthetik meg. Készítette: K. Gy. Megfejtéseiket 10 napon belül a szelvénnyel együtt küldjék el szerkesztőségünk címére. 18. számunk rejtvényének helyes megfejtése: Királyok imádása, Mária megkoronázása, Vénusz születése, A tavasz. Sorsolással könyvjutalmat nyert: Pongrácz Éva, Úszor, Özv. Vass Józsefné, Fülek, Kalmár Ilona, Nagymegyer. Kovács László, Rimaszécs. Bokor Józsefné, Losonc. nő 19 (nő 723)
