Nő, 1990 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1990-05-29 / 22. szám

lyeket Fábry örökségeként tovább kellett volna éltetnünk és ápolnunk. Kisebbségi szellemtörténetünk leg­fontosabb része a Fábry-életmű. Igaz. mindmáig palackba zárva léte­zik csak, „hajótöröttek" és néhány megszállott foglalkozik vele. próbál­ja megfejteni lényegét, üzenetét. Próbálja összekapcsolni saját het­venkét éves külön történelmünket másokéval. Európáéval, a világé­val ... Ha olyan vérzivataros időkben, melyben Fábry eszmélt és élt, egy elzárt kis völgy falusi házának abla­kából világra láthattak szemek, mert az őket látni tanító szellemet nem törpeség, gátlás, félelem és önös érdek kötötte gúzsba, képesek le­­szünk-e mi — egy hazán belül is sokszínű Európa — a világ felé egyre inkább kinyiló országos ablakainkon át meglátni a lényeget, közös hazán­kat, Európát és a Földet? Képesek leszünk-e valós türelemre és böl­csességre ? Gondolunk-e Fábry Zoltánra, vagy megfeledkezünk róla a napi politika, a választási kampány sűrűjében, amikor csak a leendő hatalom új húsosfazeka lebeg a szemünk előtt ? Tudom, ez most egy új helyzet. Szabad választásokra készülünk, s tanulnunk kell a szabadságot is. A politikai élet színpadán a korábban megszokottnál több a szellem, a mű­vészet embere. Több a költő, az iró. a gondolkodó. A sajtóban, a tömeg­tájékoztatásban naponta tapasztal­ható Fábry kitétele: „Az irodalom: eszköz." Nem mindegy azonban: minek az eszköze. Mert Fábry-örökségeként a fenn idézett mondatokhoz az is hozzátar­tozik, hogy: „A szó: fegyver. Egyetlen a jogtalanok, a hatalom nélküliek kezé­ben." Talán ezért szól a „Stószi meg­hívó" Václav Havelnak, a humanista írónak és gondolkodónak oly re­ménykedőn egy nemzeti kisebbség nevében, bízva a meghallgattatás­­ban. És bízva abban, hogy az ő virág­csokra, az ő szavai sok gátlást felol­danának, sok kérdést a helyére ten­nének. Mert az irodalom, a szó fele­lősség is, ez alól nem ment fel sem­miféle szabadság, semmilyen de­mokrácia. Lehet a hatalom, a hatalo­mért folyó harc hasznos, de gyilkos eszköze is. Adhat távlatot, hangot a hatalom nélküli többségnek, de le­het — sajnos — bunkó is, dorong ... Fábry Zoltán húsz éve halott. Kér­dés: feltámasztható-e a stószi mér­ték? Akarjuk-e feltámasztani? N. GYURKOVITS RÓZA Kmeczkó Mihály dramaturg, az Együttélés politikai mozga­lom képviselőjelöltje válaszol kérdéseinkre. A gyökértől a lombkoronáig — Az Együttélés politikai mozga­lom képviselőjelöltjeinek listáján láttam a nevedet. Igaz, nem lepett ineg túlságosan, mert ma szinte ter­mészetes, hogy minden, korábban elégedetlenkedő művészember politi­zál. Te hogyan kezdted ? — November tizennyolcadikán én is részt vettem Vágsellyén Tóth Lajos születésnapján. Alapítótagja voltam hát a Független Magyar Kezdeményezésnek. Most megle­pődtél. ugye?! Pedig nincs ebben semmi különös, szép az a program, amit ott. akkor elképzeltünk ma­gunknak. nagyon szép. De rá kellett jönnöm közben, hogy az a távolabbi jövő programja, s nekünk, ha politi­zálni akarunk, a jelen és a közeljövő realitásainak megfelelő program kell. Ezt találtam meg az Együttélés­ben: a kisebbségek egyenrangúságá­nak és jogainak garantálhatóságát látom programunkban — a demok­rácián keresztül. — Arra az elvre gondolsz, hogy a kisebbségeknek legyen joguk saját ügyeikben dönteni, s az őket lénye­gükben érintő dolgokban ne szavaz­hassa le őket a többség? — Igen. arra. Szükség van rá, hogy a törvényhozás, de az igazgatá­si szervek is úgy legyenek felépítve a jövőben, hogy a kisebbségeket ne érhesse sérelem, ne dönthessenek róluk — nélkülük. Nekem erre van egy konkrét szemléltető példám. Szülőfalumban. Buzitán olyan a ta­laj. hogy nagyon nehezen él meg rajta a barackfa. Nő. növekszik egyideig. aztán egyenként elszárad­nak az ágai. végül elpusztul a fa. Egyszer a szomszédunkban is kez­dett kiszáradni így egy fa. A szom­széd meg akarta menteni, ezért fel­bontotta a fa kérgét, és az ágtól indulva egészen a gyökérig kifejtette belőle az elhalt részt, aztán bekente viasszal, megtett mindent, hogy meggyógyuljon a fa ... Engem ak­kor az nyűgözött le igazán, hogy minden ág a gyökérig vezethető vissza egy törzsön belül, minden ág ilyen önálló életet él. Hát így élünk mi is ebben az országban, de Euró­pában is. Nekünk is tudatosítanunk kell. hogy a gyökereinktől a lombig tart a mi életünk — az egyetlen törzsön belül, ha minden ága kifej­lődhet. kiteljesedhet. Ezért napja­inkban még meg kell küzdenünk. nem bízhatjuk magunkat a többség nagylelkűségére, nagyvonalúságára. ahhoz túl sok görcsöt, félelmet kö­­vesitett belénk és beléjük az elmúlt negyven esztendő. — Köznyelvre lefordítva hogyan néz ki a mozgalom által megfogal­mazott program? — A legfelsőbb törvényhozó tes­tületben, a Szövetségi Gyűlésben és a köztársasági nemzeti tanácsokban a kisebbségi képviselők egy csopor­tot alkotnának, s ahhoz, hogy egy kisebbséget érintő törvényjavaslat vagy döntés törvényerőre lépjen, jóvá kellene azt hagynia ennek a bizottságnak is. Most kétkamarás a Szövetségi Gyűlés s mindkét kama­ra jóváhagyására szükség van a törvények meghozatalában. A de­mokratikus parlamentben kisebb­ségi ügyekben a nemzeti kisebbsé­gek képviselői egy harmadik kama­raként dolgoznának, biztosítva, hogy a többség ne szavazhassa le őket. Aztán lennének további elé­rendő céljaink is. A kultúra és a művelődés, a közoktatás területén minden demokratikus országban természetes az önigazgatás. Az el­múlt fél esztendő oktatásügyi ta­pasztalatai azt mutatják, e téren Szlovákiában nem egyszerű a hely­zet. nem várhatjuk, hogy felkínál­ják nekünk is ezt a lehetőséget. Ha kulturális és szellemi önigazgatást akarunk, el kell érnünk, hogy en­nek megfelelően épüljön fel pédáut az oktatásügy. Legfelsőbb szinten tartozzon például a nemzeti kisebb­ségek ügyének államtitkárához, il­letve a parlament előbb említett nemzetiségi képviselői csoportjá­nak tartozzanak elszámolással. Csak így érhető cl. hogy iskoláink sokszínűek legyenek, ne az unifor­mizmus nyomja rájuk bélyegét, ha­nem az emberközpontúság, a hu­manizmus. az igényesség és a tu­dásszint. — Az. ami mostanában az okta­tásügy területén Szlovákiában tör­ténik, számomra megfejthetetlen. Elkészült már az új oktatási tör­vény, mely lehetőséget nyújt az állanti mellett egyházi, községi és közössé­gi, de magániskolák alapítására is. Számunkra, magyarok számára mégis szeretne az iskolaügyi mi­nisztérium egységes központi utasí­tásokat kiadni, ráadásul úgy, hogy partnerként nein fogad el egyetlen magyar politikai mozgalmat, peda­gógiai-szakmai vagy társadalmi szervezetet sem. Tipikus példája ez a „rólunk nélkülünk” elvnek. A ti iskolaügyi programotok mit tűzött ki célul? — Távlatilag azt, hogy a kis­gyermekek a családban nőjenek, az édesanyjuk nevelhesse őket ötéves korukig. Erre gazdasági és szociális programunk kínál megoldásokat. Óvodába csak előkészítőbe járja­nak a gyerekek, bölcsődébe pedig egyáltalán he. Ez utóbbit azonnali hatállyal megoldhatónak tartjuk. Elérhetőnek tartjuk azt is. hogy az általános iskola első négy osztályát minden gyermek anyanyelvén vé­gezze. ne szakítsák ki. ha lehet, még a nyelvjárásából sem. Legyen ez az iskola liberális, az. ott nevelő-tanító egyéniségeken múljon, hogyan ér­nek el jó eredményeket. Ha a gye­rekeknek az felel meg. legyen a tanítási óra harmincperces, és le­gyenek olyan tantárgyak is. ame­lyek sajátossá teszik az iskolát. Az első négy osztály legyen gyermek­­központú. egyéni képességekre fi­gyelő. A negyedik osztály után az­tán a szülő eldöntheti, hogyan ta­nuljon tovább a gyermeke. A leg­fejlettebb nyugati demokráciák ki­sebbségi oktatáspolitikájából és azok tapasztalataiból indultunk ki. amikor az utat kerestük. És min­denképpen a vonzó, gyermekbarát iskolát tartjuk szem előtt. Úgy vé­lem. egy olyan oktatási törvény mellett, amilyet a parlament jóvá­hagyott, iskolaügyi elképzelések, egyetemalapító szándékok miatt szeparatizmussal vádolni bennün­ket merő rosszindulat. Ha szellemi­leg gyarapodni akarunk, az senki­nek nem lehet kárára. Dolgos, adó­fizető polgárai vagyunk a hazának, jogunk van hát arra is. hogy meg­kapjuk. ami bennünket megillet. Mi soha nem kértünk és követel­tünk más nemzetek rovására előjo­gokat. többet, de azt joggal várjuk el, hogy végre már ne mások dönt­sék el helyettünk, mi a jó nekünk, mire van szükségünk. A mi moz­galmunk azért jött létre, azért dol­gozik. hogyha a választóink is úgy akarják, ott legyünk a törvényho­zásban. ahol sorskérdéseink eldől­nek. s hogy azok jó irányi vegyenek végre. Hogy ott legyünk végre ab­ban a fában a gyökértől a lombko­ronáig. N. Gv. R. nő 3

Next

/
Thumbnails
Contents