Nő, 1990 (39. évfolyam, 1-52. szám)
1990-01-03 / 1. szám
Beszélgetés dr. SZABÓ REZSŐVEL, a Csemadok KB társelnökével — Ön december hatodika óta a Csemadok KB társelnöke. Kérem, vázolja fel, mi történt a Csemadokban most, ebben a politikai helyzetben! — Onnan kellene kezdeni, hogy a diákoknak, az ö forradalmíságuknak és óriási hitüknek köszönhetően az egész társadalom megmozdult. Hihetetlen tempóban alakul át az ország, azt hiszem, hogy Közép-Európában, de Európában sem akad erre példa, akár Lengyelországra, akár Magyarországra vagy Jugoszláviára gondolok . .. Ilyen ütemű és ennyire megrázkódtatás nélküli forradalomra talán a világtörténelemben sincs példa. Ennek az egyik vetülete;ami a Csemadokban lejátszódott. Nos, mig az előbbiekben a gyorsaságról kellett beszélni, most a lassúságról kell szólnom. A Csemadoknak szerintem minden lehetősége meglett volna, hogy ezelőtt egy-két hónappal — ha november 17-ét vesszük középponti dátumnak — felmérje a helyzetet, s azt a bizonyos rehabilitációt megejtse. A rehabilitáció nemcsak azért fontos, mert embereknek — köztük nekem is — visszaadja a közösség előtt a becsületét, a nevét, hanem elsősorban azért, hogy minket újra bekapcsoljon abba a vérkeringésbe, amelyből húsz évig ki voltunk rekesztve. Ez alatt a húsz év alatt mi sok tapasztalatra tettünk szert éppen azért, mert kívül voltunk a mozgástereken. Módunk és lehetőségünk nyílt nemzetközi szinten is — könyvekből, folyóiratokból — feltöltödni, követni a kor eseményeit, követni a társadalmi szervezkedés és mozgás kornak megfelelő új formáit, tehát volt a tarsolyunkban olyasmi, amivel gazdagíthattuk az életünket. Minden hét, ami kimaradt, veszteség, így az utolsó pillanatban, sőt azt is mondhatom, az utolsó pillanatokban kerültünk ismét abba a helyzetbe, hogy szólhattunk. Ezért követeltem ki magamnak a központi bizottság rendkívüli ülésén, hogy még ebéd előtt szót kapjak, s javaslatot tehessek arra, hogy küldöttség menjen a szlovák kormány elnökéhez és a Szlovák Nemzeti Tanács elnökéhez, hogy — élve az 1968-as Alkotmánytörvény 144. cikkelye biztosította jogunkkal — javaslatokat tegyünk nekik nemzeti kisebbségünk további sorsával kapcsolatban. Ez a törvény húsz évig Csipkerózsika-álmot aludt, legfőbb ideje volt már felébreszteni. Ezt tettük meg december hatodikén déli fél egy és két óra között. Ha egy órát késünk, már nem tudunk találkozni Hrivnák miniszterelnökkel, mert elutazik, nem tudunk alkotmányos jogainknak érvényt szerezni. Ezért mondom, hogy az utolsó pillanatban eszmélt a Csemadok. Ennek a találkozásnak köszönhetően tényleg a Csemadok egész központi bizottsága tárgyalhatta meg, hogy kit ajánl a Szlovák Szocialista Köztársaság kormányába, és tényleg az egész központi bizottság foglalhatott állást, hogy az SZNT keretében újra legyen egy olyan bizottság, mely a nemzeti kisebbségek képviselőit foglalja magában, s ezek a képviselők a kisebbségek nevében nyilatkozhassanak, javaslatokat tehessenek. Most itt tartunk, erről van szó. — Mi lesz a jövőben a legfontosabb dolga a Csemadoknak? Megváltozik-e munkájának lényege, felvállalja-e politikai képviseletünket is? Vagy az is lehet, hogy párttá válik? — Nem hiszem, hogy hivatott lennék egy személyben erre a kérdésre válaszolni, mivel ezekről még sem a központi bizottság, sem az elnökség nem tanácskozott. Nem alakítottunk ki még közös állásfoglalást. — Fogalmazzunk akkor így: Ön szerint mi a jövő útja, milyen szervezetté kell válnia a Csemadoknak? — A pillanatnyi helyzetből kiindulva: a Csemadoknak fel kell mérnie azt. hogy az országban különböző pártok alakulnak, Így Szlovákiában is. Ezek a pártok érdekképviseleti és világnézeti alapon toborozzák majd a tagságukat. Ahogy a helyzet mutatja, már alakul a parasztpárt. Bizonyára olyan programot hirdet majd meg, mely alapvető érdeke lesz Szlovákia délvidéke parasztságának is, tehát ennek a parasztságnak ott is helye lesz, hisz ott hallathatja majd a hangját érdekei védelmében. De azt is mutatja a mai helyzet, hogy alakulóban van egy katolikus néppárt, mely ideológiai-vallási alapokon hívja magához tagjait. Nyilvánvaló, hogy Dél-Szlovákia nagyszámú katolikus vallásé nemzetiségi állampolgára fog e párthoz csatlakozni. Kilátásban van egy szociáldemokrata párt is. És ha megmarad, ha egészen át tud alakulni a kommunista párt — melynek óriási hagyományai vannak Dél-Szlovákiában még az első köztársaság idejéből —, nyilván ott is sok magyar képviselteti majd magát. Sorolhatnánk a többit is. Feltételezem, hogy a Nyilvánosság az Erőszak Ellen is előbb-utóbb párttá szerveződik. Ennek a magyar szárnya, a Független Magyar Kezdeményezés nagyon hasznos és ébresztő munkát végzett Dél-Szlovákiában. Soraiba a legaktívabb és legagílisabb emberek tartoznak, s tartozhatnak a jövőben is. Ezek az emberek majd azon a vonalon keresik érdekeik képviseletét, amelyik párthoz csatlakoznak. Hogy hol van a Csemadok helye e skálán, a maga csaknem százezer emberből álló tagságával? Tegnap egy nyilatkozatot fogalmaztunk, melyet ma fogunk aláírni, ha mindenki egyetért vele, vagyis a Diákszövetség, a Független Magyar Kezdeményezés, a Csehszlovákiai Magyarok Fóruma és a Csemadok is. Ez a nyilatkozat egyetlen kérdésre vonatkozik, mivel a központtól távolabb bizonyos zavarok keletkeztek, hogy hova tartozzunk. Kimondjuk benne, hogy valamennyi szervezet arcát, irányvonalát megtartva azonos véleményen van egyetlen kérdésben: a kisebbség jogi helyzetét illetően. Mindannyian a kisebbség teljes egyenjogúsítását képviselik, mint az alkotmányban, a képviseleti kérdésekben, a törvényekben. a helyi szervekben való részvételben, mind az iskolaügyben, a kultúrában, tehát a kisebbség életének minden olyan területén, amely teljes egyenjogúsításához és fennmaradásához feltétlenül szükséges. Úgy képzelem hát, hogy a jövőben az egyes pártokon belül megalakulnak a magyar kisebbség tagozatai, mint az első köztársaságban a demokratikus pártok esetében volt, s e tagozat a közös gondok intézése mellet a kisebbségi gondok intézésével is foglalkozik, egységre jutva a többi párt ilyen tagozataival. A Csemadok itt találhatná meg a helyét, lehetne az a tömegalap, amely ezt támogatja, tehát a népművészet mellett s mindazon túl, amit eddig végzett — és ezt meg kell tartani, sőt, fokozni kell! — felvállal egy koordinációs, tömegmozgató szerepet. — Maradna tehát a Csemadok tömegszervezetnek, mozgalomnak, de politikai munkát is végezne. — Igen, egy sokkal szélesebb körű politikai-érdekvédelmi mozgalomnak látnám szívesen. De újra hangsúlyozom, ez az én egyéni, személyes véleményem. Körülbelül ezeket a gondolatokat vetettem fel a központi bizottság ülésén is, de sajnos, erről vita nem volt. Erről kell majd hát vitatkoznunk a közeljövőben, hogy kialakítsuk a közös álláspontot. — Jó munkát kívánok, és köszönöm a beszélgetést. N. GYURKOVITS RÓZA 1989. december 11. Mozgalom vagy párt legyen-e? A Nő szerkesztősége, Pozsony Az ENSZ Emberi Jogok Bizottsága A magyarországi televízió, rádió, sajtó révén megtudtuk. hogy Tőkés László temesvári református lelkészt a romániai rendőrség állandóan zaklatja, mivel nem hallgatja el kritikus véleményét a romániai politikai és gazdasági helyzetről. és kiáll a romániai magyarság mellett. A temesvári református templomot és a lelkészi lakást éjjel-nappal rendőrök veszik körül. Novemher 2d-án a városi törvényszék kimondta Tőkés Lászlóék kilakoltatását. A Nő szerkesztőségének dolgozói felkérik az ENSZ Emberi Jogok Bizottságát, hogy hatáskörének megfelelően intézkedjen annak érdekében. hogy megszüntessék a zaklatásokat és fenyegetéseket Tőkés László és családja ellen, hogy szabadon gyakorolhassa hivatali jogait, és európai emberhez méltó életet élhessen. Mi, a Nő című csehszlovákiai magyar képes hetilap szerkesztőségének dolgozói tiltakozunk Tőkés László emberi jogainak megsértése ellen, és felkérjük olvasóinkat is, hogy aláírásukkal támogassák tiltakozásunkat. (Levelüket, tiltakozásukat, állásfoglalásukat küldjék el címünkre: a Nő szerkesztősége, 812 03 Bratislava. Leninovo nám. 12. hogy továbbíthassuk az ENSZ Emberi Jogok Bizottságának.) Bízunk abban, hogy ha minden jóakaratét ember felemeli a szavát a diktatórikus politikai és nemzetiségi elnyomás ellen, békességet teremtünk az épülő európai házban. a Nő szerkesztősége Pozsony, 1989. december 9. nő 5