Nő, 1990 (39. évfolyam, 1-52. szám)
1990-01-09 / 2. szám
Senki nem jelentkezett, hogy több mint kétezret keres — Munkaidőben festették a falakat is, emlékezzen csak rá, mester! Ha szólunk, könnyen ráfeleli: haza mehetünk, nem is kell többet bejönnif lelépni, ott is az volt az egyik legfontoabb kérdés, párttag vagyok-e? Mondám is nekik! mi a fene! Most pártiskojt kell nyitnom a méheimnek, vagy nézet kell termelnem?! Aztán véget nem érőn kavarog a vita, ol tévesztett utat a párt, hogyan szaadt el eszméktől, valóságtól, tulajdon zervezete egyszerű tagjaitól. — Most aztán rajtunk csattan az osnr — mondja Fitos László, már a másik, a szerelőműhelyben. — Nekünk mondják az emberek, no, kommunisták, mit csináltatok! Mintha nem tudnák, hogy ránk ugyanúgy nem volt kiváncsi a sok vezető, mint rájuk! Nemrég megtartották a szakszervezeti évzárót, megválasztották az új vezetőséget, amely aztán egy héten belül le is mondott, mert tele volt a gyár azzal, hogy ez a választás manipulált volt. Most új választásokat írtak ki. Igazi választásokat. Kovács Ernő műhelyvezető, aki kalauzunkul szegődött, a lemondott üzemi bizottság elnöke. Azt mondja, nehéz lesz az új választás, mert az emberek tartanak még a viszszarendeződéstől. Az asszonyok mutatják a munkahelyüket. Nézzük csak meg a a kökorszaki asztalokat! Nincs egy rendes fogó! Aki idejön dolgozni, az hozzon magával otthonról szerszámot! Tartsa rendben, takarítsa is munkahelyét. Nem tudják, az igazgató mit szólna hozzá, ha munkaidő után neki kellene az irodájában porszívózni, port törölgetni. Állítólag azt is megmérték, hogy a világítás megfelelő. Két-három órát ott töltve azonban én kevésnek találtam a fényt. Rehák Teodóra és Nagy Magdolna mondott el legtöbbet az itt uralkodó viszonykról, mivel ők már tizenharmadik éve dolgoznak a Teslában. Rendetlenség van a munkaszervezésben, sokszor nincs anyag, olyankor órabérben ácsorognak. Ha van elég szerelnivaló, ügyesen jár a kezük, akár 130 százalékos teljesítményre is képesek, de a keresetük így sem sok. 1 400—1 600 korona az átlag, de van úgy, hogy nyolcszáz. Legjobban a több műszakban dolgozók keresnek, mert ott óránként 2,50 Kcs pótlék jár II. és III. műszakban. Nem igaz az a tétel, hogy az intenzitás csak a kezek gyorsabb mozgatásával lehetne növelhető. Ide gépek kellenének, korszerűek; pontosabban: ide egy gyár kellene. Mert semmi értelme a toldozgatásnak. Egy-egy új gép nem segít a termelésen, ha közben a többi műveletet manufakturális módszerekkel kell végezni. Ami javítható: az emberi kapcsolatok. A főnök-beosztotti viszony. Fültanúi lehettünk Mészáros Róbert mester és az asszonyok párbeszédének, melyből bizony kiderült, még az üzemen belül sem becsülik sokra az asszonyok vegezte monoton szalagmunkát, s ha ellenkezni mernek, könnyen megkapják: „Ez nem kívánságműsor... Ha nem tetszik, nem is kell többet bejönniük dolgozni." Arra persze már nem gondol a mester, hogyha az asszonyok nem akarnának dolgozni, nem kellene ez az üzem, s nem kellene ide mester sem. Visszaélni azzal a kényszerhelyzettel, amelyben a nők vannak — vagy itt dolgoznak, vagy nem találnak más munkahelyet a környéken —, nem a legtisztességesebb dolog. Az asszonyok dolgozni akarnak, mert muszáj dolgozniok. Sokan még azt is megteszik, hogy hazaviszik a drótokat, s otthon a családjuk segítségével készítik elő a sodrást a másnapi munkához. Ha igy tesznek, akkor keresnek kétezer korona körül, kétezer-kétszázat. Hát így is lehet „fóliázni", csak érdekes módon ez senkinek nem szúr szemet. Az senkit nem bánt, ha egy ember másfél-két műszakos munkával keresi meg az átlagos női havi keresetet?! Lesz mit csinálni a jövőben is. Hogy merre fejlődik majd a Tesla, most nehéz megmondani. A tervek szerint a felületkezelési részleget akarnák ide kitelepíteni Pozsonyból. A galvanizálót. A vegyszeres fürdőket .. . Hogy mit szólnának az ilyesmihez Nagymegyer termálvizei, ki tudja. Őket nem kérdezte senki. (Azt nézték meg a térképen az illetékesek, hogy az itteni telep kívül fekszik-e már a csallóközi ivóvizrezervátum határán. Nos: kívül fekszik.) Ámde: alakulóban van a hazai zöld párt, talán az majd szót emel helyettük. És ha létrejön egy igazi munkásvédő szakszervezet, választ kapnak kérdéseikre talán a munkások is. Az igazi nagy választ a jelen kihívásaira azonban a piacgazdaság adhatja meg, de addig még keserves és hosszú utat kell bejárnunk. N. GYURKOVITS RÓZA- Mi az. hogy ez csak női munka ?! Egyszer a főnököknek kellett volna 80 PMD-t sszeállítani, aztán hányat voltak képesek megcsinálni ? Hármat!!! Hát ki védje az sszonyokat, ha maguk is lenézik a munkájukat?! (Fitos László munkás) KÖNÖZSI ISTVÁN FELVÉTELEI nő 7
