Nő, 1990 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1990-03-13 / 11. szám

TÁJOLÓ HANGLEMEZ Meyerbeer:. Hugenották Nem valószínű, hogy az operalemez­­piac telítettsége miatt esett a Decca cég választása éppen Meyerbeer Huge­nották című operájára. A nagyszabású vállalkozás inkább hézagpótló jellegű; noha a modern zenetörténet korántsem vélekedik olyan hízelgőén a francia nagyopera német származású mesteré­ről, mint kortársai, s ma már szinte érthetetlen az a határtalan lelkesedés, amellyel annak idején müveit fogadták, kétségtelen, hogy operái fontos állo­mást jelentenek a műfaj történetében. Meyerbeer hatása a maga korában óriási volt, nemcsak Franciaországban, hanem Európa-szerte is, s még olyan géniuszok sem vonhatták ki magukat alóla, mint Verdi vagy Wagner. Balzac és George Sand valóságos dicshimnu­szokat zengett a Hugenottákról, s még a kritikusként kérlelhetetlen szigoráról ismert Berlioz is dicsérte. Heine, a költő is magasztaló kritikát küldött róla egy német lapnak, ám ennek a cikknek akadt egy kis szépséghibája: írója nem volt ott a bemutatón, mások benyomá­sait, véleményét írta meg. Igaz, hogy saját maga aligha tudott volna önálló véleményt alkotni a hallottakról, ugyan­is a költő, akinek a zeneszerzők Goethe mellett a legtöbbször zenésítették meg verseit (csak a Du bist wie eine Blume kezdetű versének kétszázötvennél több megzenésített változata létezik), nem volt muzikális lélek, nem sokat értett a zenéhez. Az először szülőföldjén, Németor­szágban, majd Itáliában működő zene­szerző, egy gazdag bankár fia, aki Sza­bolcsi Bence szavaival „úgy viselte a különböző kultúrákat, mint valami jel­mezt", s alkalmazkodóképessége szinte hihetetlen volt, Párizsban valódi francia komponista lett. Már első párizsi ope­rája, az Ördög Róbert frenetikus sikert aratott, s az öt évvel később bemutatott Hugenották valósággal lázba ejtette a francia főváros közönségét. A féltékeny pályatársak mindent megtettek, hogy a sikert csökkentsék, még azzal is meg­próbálkoztak, hogy megvesztegessék az énekeseket, s rávegyék őket, „dobják szerepüket", ám mindez nem árthatott a Hugenottáknak. Ha a mű fő erősségei, a mozgalmas tömegjelenetek, az izzó drámai részek ma már nem hatnak is ránk olyan erőteljesen (nem utolsósor­ban azért, mivel a Meyerbeer után kö­vetkező nemzedék éppen belőlük kiin­dulva alkotott tökéletesebbet), és sok részlet túlságosan hatásvadászó, sőt olykor triviális fülünknek, érdemes meg­hallgatni ezt az operát: benne van az egész romantikus, mindig a legneme­sebb eszmékért hevülö XIX. század. Ráadásul a Supraphon által forga­lomba hozott felvételen olyan világsztá­rok énekelnek, mint Joan Sutherland, Martina Arroyo, Kiri te Kanawa, Nikola Gjaurov, Huguette Tourangeau, Gabriel Bacquier. A New FTiilharmonia Orchest­ra zenekarát Richard Bonynge vezényli. V. K. Zárójelentés Különleges helyet foglal el Mácsa Pál színművész első albuma a szinészleme­­zek sorában. Elsősorban azért, mert saját gondolatait, érzelmeit kívánja megosztani a hallgatóval, miután nem­csak énekesként, hanem egyúttal dal­szövegek szerzőjeként is debütál. Fi­gyelmesen járva a világot megfogal­mazza mindazt, amit mindnyájan gon­dolunk, tapasztalunk, kimondatlanul. A cimül választott kórházi fogalom találóan utal a lemezanyag teljes mon­danivalójára. A művész egy beteg korról nyilvánít véleményt, visszatekintve a teljes századra, annak szépségeit és disszonanciáit egyaránt felidézve. A le­mez minden pillanata egyúttal a halál­ról is szól, mint ahogy életünk is annak jegyében zajlik. Csak a halállal szemben van értelme élni és nyomot hagyni a Földön. Bizonyítja ezt többek között a Keringő című dal, amely egy felismeré­sen alapszik: a világ egy folyamat, amelyből hiányoznak a jelen pillanatok. Csak múlt van és jövendő. „A múlt idők elsárgult fényképein a jövőbe néznek elődeim. Amit ők látnak itt, az a múló jelen. Amit én látok ott, az a történelem." A Hajnal egy pesti bérház reggelét kívánja felidézni, azt a közeget, ahol többek között Mácsai is felnőtt, ahol az élet dolgaival először találkozott. Különös kettőst alkot a Karácsony és a Háború c. dal, miután a kettő szinte egybeépül. Amíg a karácsony egy éjféli mise valós élményéből merit, a Hábo­rú, a legdrámaibb alkotás, egy különös párbeszéd gyilkos és áldozat között. Összekapcsolásuk tudatos, utalva 1944 karácsonyára, Budapesten a há­ború kezdetére. A történelem nyújtotta valós példával a történelem és a har­mónia egymás mellett élésének va­gyunk itt tanúi. A B oldalon hallható Munkadal férfi és női kórusának félelmetes ellentéte az 50-es évek nagy hiteinek és nagy csa­lódásainak bemutatására vállalkozik. Mácsainak Bornai Tibor zeneszerző segítségével mindvégig sikerül megő­riznie személyességét, színészlemez helyett egy személyes vallomást aján­dékoznia a hallgatóságnak. A Magyar Hanglemezgyártó Vállalat gyakorlatában ritkaságnak számit, hogy a lemez dalszövegei ezúttal nyomtatásban külön is megjelennek. Zs. J. KIÁLLÍTÁS A nyolcvanas évek brit divatja Gyakran beszélünk a divat hóbortja­iról. ám a hazai átlaghalandó csak nagy­ritkán találkozik valódi divatficammal, akkor sem az utcán, esetleg külföldi divatlapokban. Mifelénk nem sikk kises­­télyihez ormótlan trottőrcipőt viselni, elegáns kimenőruhára kitágult, topis szvettert húzni. Angliában bezzeg igen, erről tanúskodik a nyolcvanas évek brit divatját bemutató kiállítás a pozsonyi Művészetek Házában. Hogy mik vannak!? Például kalapok, kalapok, minden mennyiségben és kivi­telben. Címet viselő, elképesztő kreáci­ók, mint ..A mama fűzője” vagy a „Glasznoszty”. Az előző kalapköltemény alakja egy múltszázadbeli női körzet­tel idéz, benne három babával, az. utób­bin három színes hagymakupola mered az ég felé. De látható színes gumikesz­tyűkből csavart rózsákkal díszített kalap is, meg olyan, amit a Finantial Times egyik számából gyűrt, hajlítgatott alko­tója. s hogy viselhető is legyen, ragasztó­val elkevert színtelen lakkal vonta be. Akad hadihajóval és Tudor-korabeli csöppnyi alabárdossal díszített fejfedő, no meg olyan, amelyre egy parányi piros utcai telefonfülkét és egy utcai lámpát erősítettek. A tengerpart mellett üdülő brit ladyk kizárólag négy csomóra kötött fehér kendőt viselnek a fejükön, tetején apró nyugággyal, a meccsre induló fut­ballrajongó hölgyek pedig egy valódi szétlapitott futball-labdát. E valódi hóbortok kontrasztjaként itt vannak aztán a tökéletesen józan, klasz­­szikus női kiskosztümök és férfiöltö­nyök. amelyeken az égvilágon semmi különös nincs, hacsak az nem, hogy elsőrendű angol szövetből készültek, és remekbe szabottak-varrottak. Ugyanígy minden hivalkodástól mentesek a szvet­­terek, pulóverek is. „csupán” annyiban különböznek a nálunk kaphatóktól, hogy a legkiválóbb minőségű skót gyap­júból kötötték őket. És persze, itt vannak — ha csak képeken is — a nagy hagyományú angol textil- és divattervező iskolák, műhelyek és a belőlük kikerült mesterek, akik bátran kiélhetik legbolondosabb ötlete­iket is. Hogy hogyan egyeztethető össze munkájukban a legszolidabb mértéktar­tás, angol puritánság a tervezői fantázia zabolátlan bakugrásaival? Erre Ls vá­laszt ad az egyik feliratos pannó. amely fontosnak tartja közölni, hogy a főisko­lai szintű tervező college-ek záróvizsgáin az anyag húsz százalékát gazdasági ügy­vitellel kapcsolatos kérdések alkotják, ltjába, fantázia ide vagy oda. a ködös Albionban a divatban is érvényesül a régi mondás: business Ls business. VOJTEK. KATALIN KÖNYV Sorskérdések Majd húsz esztendei huzavona után, 1989-ben, a Magvető jóvoltából napvi­lágot látott Németh László életmű-so­rozatának utolsó darabja, a Sorskérdé­sek. A szöveget gondozó és a jegyzeteket készítő Grezsa Ferenc szerint az 1927 és 1943 között készült tanulmányainak, esszéinek javát Németh László még a 60-as évek végén megszerkeztette. A két világháború között, az útkeresés szándékával született „tanulmányok, amelyeket ebben a kötetben gyűjtöt­tünk össze, alig egyhuszadát alkotják munkásságomnak, de noha teljesen hozzáférhetetlenek voltak, az elmúlt há­rom évtizedben többet foglalkoztak ve­lük, mint a többivel együttvéve" — vallja a szerző könyvéhez írott előszavá­ban. Az alkotások kiváltotta viták most végre a hiteles szövegek birtokában folytatódhatnak. Nem politikusi, gondolkodói vállakózás gyüjeménye ez a könyv, amelyből leg­nagyobb viharokat épp a hosszabb Írá­sok, mint a Magyarság és Európa, a Kisebbségben vagy a Szekfü Gyula tá­masztottak. Amíg Szekfüt történelmünk félreírásával vádolja, a Kisebbségben 1939-ben a szétszóródástól való féle­lem szorításában fogant. A sokműfajú író talán épp az esszében és a tanulmányban a legerősebb. A Tanú hozta számára azt a fordulatot, hogy kritikusból esszéiróvá vált, szem­lélete ise korszakban kristályosodott ki. Németh nemzetféltése közismert. Nem magyarul beszélő tömeget kívánt látni maga előtt, hanem egy felemelt fejű nemzetet, amely bekapcsolható a világ­ba, amelynek küldetése van. Eszméi e téren Kemény Zsigmondéval és Ady Endréével rokoníthatók. Hiszi, hogy a kis népeknek is joguk van az önálló jövőre, s a gondolkodó feladata épp az, hogy e téren is rámutasson a legjobb megoldásokra. Különösen értékes ennyi évtized távlatából az a figyelmeztetése, amely a háború utáni rendben sajátos­ságaink megőrzésére szólít fel. A vállal­kozási szocializmus meghirdetése mel­lett kulcsfontosságú a minőségről szóló elve, amelynek általános követelménye „az ember azon küzdelme, hogy lehető­ségéhez méltó legyen". Ugyancsak ő fogalmazta meg az elsők között, hogy a gazdaság reformja csak a lelkek re­formjával karöltve valósítható meg. Németh László ezen írásai nem mente­sek a problematikus elemektől. Ezek beható elemzésére a Sorskérdések zár­szavában Juhász Gyula vállalkozott. ZSEBIK ILDIKÓ nő 16

Next

/
Thumbnails
Contents